Revision of the rules on charge in the course of the recodification of civil law (in Hungarian)

Author: István Gárdos

download

Polgári Jogi Kodifikáció, 4/2004. page 3-17.

2.8.      A ZÁLOGJOGI NYILVÁNTARTÁS

Az új Ptk. Koncepciója állást foglal amellett, hogy: "Fokozni kell a zálogjogi nyilvántartás közhitelűségét" A Koncepcióból nem állapítható meg, hogy milyen megfontolás eredménye ez az állásfoglalás; úgy gondolom, hogy az a zálogjogi nyilvántartás sajátos természetének és szerepének meg nem értéséből fakadhat. Az ingóságok nagy része nincs, és a dolog természetéből fakadóan praktikusan nem is lehet lajstromozva. Ebből következően a zálogjogi nyilvántartás nem reál-, hanem perszonálfolium. Dologi jognak perszonálfoliumban való nyilvántartása számos probléma forrása, különösen, ha a nyilvántartásnak konstitutív és közhitelű jelleget tulajdonítunk. Ebből fakad az is, hogy a zálogjogi nyilvántartás szinte semmilyen tekintetben (a dolog léte, jogi státusa, a tulajdonos személye) nem képes az ingatlan-nyilvántartást megközelítő biztonságot nyújtani.

A zálogjog létesítésekor a zálogjogi nyilvántartás - az ingatlan-nyilvántartástól eltérően - semmilyen információt nem nyújt a tekintetben, hogy a zálogtárgy létezik-e, annak a zálogkötelezett a tulajdonosa-e. A zálogjog fennállása alatt az ingó zálogtárgy sorsának megbízható nyomon követése általában szintén nem lehetséges. A zálogjogi nyilvántartás nem alkalmas arra, hogy a dolog státuszának a zálogjog létesítését követő változásáról megbízható információval szolgáljon. Nincs és nem is teremthető intézményes garancia például arra, hogy a tulajdonosváltozások a nyilvántartásban megjelennek. Ebből következően előfordulhat, hogy az ingóság második és azt követő elidegenítése vagy megterhelése esetén a jogszerző nem szerez tudomást a már korábban, a megelőző tulajdonos neve alatt alapított zálogjogról, és így bizonytalan jogi helyzetbe kerül, esetleg zálogjoggal terhelt dolgot szerez, annak ellenére, hogy jóhiszemű és körültekintő volt. Erősíthetné a zálogjogi nyilvántartás megbízhatóságát, ha lenne olyan törvényi előírás, amely a zálogkötelezett kötelességévé tenné a zálogtárgy átruházása esetén annak bejegyeztetését a zálogjogi nyilvántartásba. Ilyen előírás sem jelentene garanciát a változások teljes körű nyilvántartására, de legalább növelné ennek az esélyét, és e kötelezettség elmulasztása mint jogellenes magatartás, kártérítési igény alapjául szolgálna.

A hatályos törvény azonban semmit nem mond a zálogjogi nyilvántartásnak az ingatlan-nyilvántartásétól különböző sajátos természetéről. Az első zálogjogi novella a nyilvántartást korlátozás nélkül közhitelesnek minősítette, a második novella nyomán a közhitelűség a zálogszerződés létrejöttére korlátozódott. Még ez a szabály is indokolatlannak tűnik, hiszen a törvény alapján amúgy is egyértelmű, hogy zálogjognak a nyilvántartásba való bejegyzésére csak zálogszerződés alapján van lehetőség. Ennek az új szabálynak tehát valójában negatív üzenete van: a nyilvántartás az oda bejegyzett tények, jogok tekintetében nem közhitelű. Az ezzel adekvát szabályozás viszont a közhitelűségről való hallgatás lenne. A szabályozásnak - a Koncepcióban írtakkal szemben - nem a közhitelűség erősítésének irányába kellene mennie, hanem egyértelművé kellene tennie, hogy a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés csupán egy figyelmeztető eszköz: a nyilvántartásba való bejegyzés nélkül harmadik személyekre kiterjedő hatályú zálogjog nem jöhet létre, de a bejegyzés nem garantálja sem a zálogjog létrejöttét, sem pedig az abban bekövetkezett vagy azt érintő változások láthatóvá tételét.

Articles

Articles