Proposals for the amendment of the charge provision of the Civil Code (in Hungarian)

Author: Katalin Füredi - István Gárdos

download

Gazdaság és Jog, 7-8/1999. page 24-32

3.         Zálogjog értékpapíron

Javaslat:
(1)       Egyértelművé kell tenni, hogy értékpapírokon (akár fizikaiak, akár dematerializáltak), más dolgokhoz hasonlóan, lehet mind kézi zálogjogot, mind pedig jelzálogjogot alapítani.

(2)       Dematerializált értékpapírt terhelő kézizálogjog alapításánál az értékpapír birtokbavételét a zálogjognak az értékpapírszámlára való bejegyzése (a számla zárolása) helyettesíti.

(3)       Azoknak az értékpapíroknak a körét, amelyek óvadék tárgyául szolgálhatnak, le kell szűkíteni azokra az értékpapírokra, amelyek a felektől független nyilvános árfolyammal rendelkeznek.

Indokolás:
(1)       A hatályos szabályozás alapján a zálogjogi szabályok és az értékpapírjogi szabályok összevetése eredményeként nem állapítható meg egyértelműen az, hogy értékpapíron jelzálogjog alapítható-e vagy sem. A Ptk. 94.§-ával összhangban, javasoljuk egyértelművé tenni, hogy az értékpapír, akárcsak a tulajdonjognak, a zálogjognak is tárgya lehet. (Ezzel egyidejűleg javasoljuk szűkíteni azoknak az értékpapíroknak a körét, amelyek óvadék tárgyául szolgálhatnak; lásd ugyanebben a pontban később.) Az értékpapír-forgalom biztonságához fűződő érdekek miatt azonban elsőbbséget kell biztosítani az értékpapírokra vonatkozó speciális szabályoknak. A fizikai értékpapírokon létesített jelzálogjoggal kapcsolatban azt a problémát, amely a zálogjog dologi jogi hatálya és a Ptk. 338/B §-a közötti ellentmondásból fakad, a tehermentes tulajdonszerzés eseteinek bővítésével javasoljuk megoldani (lsd az 5. pontot). Ez a megoldás tágabb lehetőségeket biztosít a szerződő felek számára, mintha a jelzálogjog alapításának a lehetőségét kizárnánk, és összhangban van azzal a javaslatunkkal, hogy a tehermentes tulajdonszerzés körét a jelzálogjoggal terhelt ingó vagyontárgyak esetében egyébként is bővíteni kell. A dematerializált értékpapírokon is javasoljuk fenntartani mindkét fajta zálogjog alapításának a lehetőségét, mivel a gyakorlatban adódhat olyan helyzet, amikor nem célravezető kézizálogjog alkalmazása (pl. vagyont terhelő zálogjog esetében). A szerződő feleknek azonban tudatában kell lenniük annak, hogy értékpapírok esetében a jelzálogjog dologi hatálya csak korlátozottan érvényesül, ami abban nyilvánul meg, hogy az értékpapír jóhiszemű megszerzője tehermentes tulajdont szerez (lsd. 5. pont).

A viták során felmerült, hogy a részvényeken alapítandó jelzálogjogot vajon a közjegyzői nyilvántartásba, vagy a részvénykönyvbe kelljen bejegyezni. Mi úgy gondoljuk, hogy a részvénykönyv nem tekinthető olyan lajstromnak, amely teljeskörűen tartalmazza egy társaság valamennyi részvényét és az azokkal kapcsolatban fennálló dologi jogokat (különösen az új szabályozás alapján, amely szerint a részvénykönyv nem a részvények, hanem a részvényesek nyilvántartására szolgál), ezért nem nyújtana a zálogjogosult számára lényegesen nagyobb biztonságot, mint a közjegyzői nyilvántartás, és így indokolatlanul nehezítené harmadik személyek helyzetét (akiknek eggyel több nyilvántartást kellene megvizsgálniuk), továbbá kizárná a részvényeket a vagyont terhelő zálogjoggal terhelhető dolgok köréből.

(2)       Dematerializált értékpapíron kézizálogjog alapítása esetére speciális szabályra van szükség, hiszen dematerializált értékpapír hagyományos módon nem vehető birtokba. A szoros értelemben vett birtokba vételt helyettesíti az értékpapírszámla zárolása, amely a birtokba vételhez hasonlóan biztosítja, hogy a zálogjog fennállása felismerhető legyen, és hogy igényérvényesítés esetén a jogosult „birtokon belül” legyen. Ezért javasoljuk, hogy a dematerializált értékpapírokon kézizálogjog az értékpapírszámlán való bejegyzéssel jöjjön létre. Ez a megoldás szolgálja legjobban az értékpapírforgalom igényeit, és ez összhangban van az Értékpapírtörvény kapcsolódó szabályaival is.

(3)       Az óvadék a kézizálogjoghoz hasonló biztosíték. Az óvadék annyival kedvezőbb a hitelező számára, hogy - szemben a zálogjoggal, amelynél a követelés a zálogtárgy értékesítése útján elégíthető ki - követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti. Erre az óvadékot az teszi alkalmassá, hogy tárgyául pénz vagy pénzhez hasonló dolgok (takarékbetétkönyv, értékpapír) szolgálhatnak, amelyek értéke egyértelmű, ezért ezekkel kapcsolatban nincs szükség a zálogjoghoz hasonló adósvédelmi szabályokra. Nem minden értékpapírnak jellemzője azonban az, hogy értéke a pénzhez hasonlóan egyértelműen megállapítható. Ez csak azoknak az értékpapíroknak az esetében igaz - többé-kevésbé -, amelyek nyilvános piaci forgalomban vannak, és ezért piaci értékük (árfolyamuk) mindig egyértelműen megállapítható, a felek által nem befolyásolható. Az egyéb értékpapírok esetében a követelés kielégítésének a zálogjogban szabályozott eljárását indokolt alkalmazni, azaz ezek az értékpapírok nem lehetnek óvadék tárgyai. Ez egyúttal az egyik válasz is arra a kérdésre, hogy miért szükséges, hogy értékpapíron is lehessen zálogjogot alapítani: azért, mert nem minden értékpapír alkalmas óvadéknak. (A másik lényeges indok, hogy olyan biztosíték létesítése, amelynél a biztosítékul lekötött dolog nincs a jogosult birtokában, csak zálogjogként lehetséges.)