A fizetési felszólítás nem írható elő elévülést megszakító okként

A Kúria friss döntése [BH 2025.9.211] értelmében a Ptk. elévülésre vonatkozó rendelkezéseitől csak ott lehet eltérni, ahol a Ptk. ezt megengedi. Mivel az elévülés megszakítására vonatkozó előírások nem ilyenek, a felek még egyező akarattal sem alkothatnak az elévülés megszakítását eredményező új, a Ptk.-tól eltérő szabályt.

A Kúria ezzel a határozatával jelentős elvi tételt fogalmazott meg. A Kúria szerint az elévülésre vonatkozó rendelkezések nem részei a Ptk. diszpozitív, eltérést engedő szabályainak, azok kilépnek a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó relatív természetű kötelmi szabályokból. Az elévülés, mint jogintézmény ugyanis az alanyi jog érvényesíthetőségét zárja ki, így az a bírósághoz fordulás jogára vonatkozik. Emiatt az elévülésre vonatkozó Ptk. szerinti rendelkezések felülírhatatlan törvényi parancsok, azoktól a felek érvényesen nem térhetnek el. A Kúria álláspontja szerint az elévülés szabályaitól való szabad eltérés egyet jelentene a polgári jog rendszeréből való kilépés elismerésével.

E döntés értelmében tehát a Ptk. elévülésre vonatkozó rendelkezéseitől csak ott lehet eltérni, ahol a Ptk. ezt megengedi. Ilyen jogalkotói engedély szerepel az elévülési idő megváltoztatásával kapcsolatban, azzal a kikötéssel, hogy az elévülést csak kizárni nem lehet. A Kúria álláspontja szerint az elévülés összes többi rendelkezése – így az elévülés megszakítását eredményező okok – kógens rendelkezések, amelyektől a felek érvényesen nem térhetnek el.

A Kúria döntésének fényében a felek az elévülés rendelkezéseit szerződésben nem írhatják felül, azt nem egészíthetik ki és abból nem hagyhatnak el bizonyos rendelkezéseket.

Lényeges, hogy a döntés nemcsak a jövőben megkötendő, de a már megkötött szerződésekre is irányadó. A Kúria ugyanis a döntésében azt mondta ki, hogy a Ptk. rendelkezéseit eleve így kellett értelmezni. A Kúria ezzel a jogértelmezéssel áttörni látszik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, hiszen felmerülhet, hogy az ilyen elvi jelentőségű jogtétel megfogalmazása (bírói) jogalkotás: előfordulhat, hogy a jogosult csak most szembesül azzal, hogy elévültnek minősül az a követelése, amelyet akár fizetési felszólítás, akár egyéb, szerződésben meghatározott cselekmény miatt eddig – a felek megállapodása alapján – bírósági eljárásban érvényesíthetőnek, nem elévültnek tekintett.

Szerző: dr. Tomori Erika

Vissza a hírekhez