Szerző: Dr. Gárdos István
Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/4. 3-17. o.
A második zálogjogi novella ugyanakkor széles körben kivételt teremtett az egyedi meghatározás követelménye alól. Eszerint a zálogtárgy körülírással határozható meg, ha a következő két feltétel valamelyike fennáll: (1) egy zálogjog több zálogtárgyat terhel, vagy (2) a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges.
Az ingó jelzálogjog elsődleges alkalmazási területe a gazdaság, és itt az ingó zálogjog általában több, gyakran igen nagy számú dolgot terhel. Erre az esetre a törvény tehát egyértelmű, általános felmentést ad az egyedi meghatározás követelménye alól. Ezt a szabályt elsősorban nyilvánvalóan praktikus megfontolások igényelték, hiszen nagyszámú zálogtárgy esetén az egyedi megjelöléshez való ragaszkodás akadályát képezhetné a jelzálogjog létesítésének. Gyakorlati igények megkívánják, hogy a zálogjogi szabályozás tegye lehetővé azt, hogy ugyanaz a zálogjog kiterjedhessen több zálogtárgyra (például egy könyvtárban levő valamennyi könyvre, egy raktár teljes készletére, egy üzemcsarnok valamennyi gépére stb.), anélkül, hogy a zálogjog létesítése során ezeket a zálogtárgyakat egyedileg meg kellene határozni. Mégsem igazán szerencsés a jogalkotó által alkalmazott megkülönböztetés, amely elsődlegesen azt nézi, hogy egy vagy több dolog alkotja-e a zálogjog tárgyát. A zálogjog mint dologi jog szempontjából nem a számosság a meghatározó. Ennél jelentősebb szempont az, hogy a zálogjog tárgyát képező dolgok változhatnak-e a zálogjog fennállása alatt. Ha igen, és a gazdasági életben ez a jellemző, akkor az egyedi megjelölés gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Több zálogtárgy körülírással való meghatározásának a praktikus szempontokon túlmenő jelentősége éppen az, hogy közvetetten lehetővé teszi a zálogtárgyak változását a zálogjog fennállása alatt.
Abban az esetben, ha a jelzálogjog tárgyául egyetlen ingóság szolgál, a zálogtárgy körülírással való megjelölése csak akkor alkalmazható, ha az egyedi megjelölés nem lenne lehetséges. Ritkán fordul elő a gazdasági életben, hogy ingó jelzálogjog tárgyául egyetlen dolog szolgál, ha mégis, akkor viszont valószínűleg az nem olyan dolog, amely a rendes gazdálkodás körében rövid időn belül elhasználásra vagy elidegenítésre kerül. Ez tehát elvileg indokolhatja az egyedi megjelölés megkövetelését. A szabályozás kógens jellege azonban elhatárolási kérdéseket vet fel: Mi különbözteti meg az egyedi megjelölést a körülírástól? Mikor lehetséges illetve nem lehetséges az egyedi megjelölés? Úgy gondolom, egyedi meghatározásról akkor beszélhetünk, ha a zálogtárgy rendelkezik valami olyan egyértelmű megkülönböztető ismérvvel vagy megnevezéssel, amelynek alapján egyértelműen azonosítható. Az egyedi meghatározásra elsősorban az ingatlanok és egyéb lajstromozott dolgok alkalmasak, amelyek a nyilvántartási adataik alapján biztonságosan megkülönböztethetők a hasonló dolgoktól. Ezekben az esetekben az egyedi meghatározás ezeknek a nyilvántartásban szereplő azonosító adatoknak a segítségével történhet. Nem lajstromozott ingóságok azonban csak ritkán rendelkeznek olyan névvel, jellel, vagy egyéb azonosító adattal, amelynek révén egyedi megjelölésük, azonosításuk és más hasonló dolgoktól való megkülönböztetésük megbízhatóan lehetséges. Gépek, berendezések általában el vannak látva gyártási számmal, ezekkel kapcsolatban viszont arra kell figyelemmel lenni, hogy gyakran olyan kisebb egységekből, alkatrészekből állnak, amelyek önmagukban is forgalomképesek, és gyakran cserélik őket (mint például a számítógépek esetében). A gyakorlatban tehát, általában olyan esetben is meg kell elégedni a zálogtárgy körülírással való meghatározásával, amikor a zálogjog tárgyát egyetlen dolog képezi.
A gazdaságban az ingóságok jelentős részét forgó eszközök alkotják, ezek a gazdasági folyamatokban viszonylag rövid idő alatt többszörös tulajdonosváltozáson és átalakuláson mennek keresztül, mégpedig úgy, hogy ennek során nem őrzik meg egyediségüket. Ingóságok egyedi megjelölése, ahogy ezt a lajstromozott dolgok esetében értjük, általában nem lehetséges, valódi egyedi jelzálogjogot csak lajstromozott dolgokon lehet alapítani. Ingóságok esetében a gyakorlatban tényleges egyedi meghatározásra ritkán kerülhet sor, a törvény által kivételként megjelölt eset a zálogtárgy körülírással való meghatározása általában a főszabály. Ezért úgy gondolom, a szabályozást e tekintetben is a realitásokhoz kellene igazítani, és a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel alapítható zálogjog tekintetében általános jelleggel megengedni a körülírás alkalmazását.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
