Új törvény a pénzmosás ellen

Új törvény a pénzmosás ellen

2003. júniusában lép hatályba a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, amely az 1994-es azonos című törvény helyébe lép. A Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai az új törvény legfontosabb, mindenki figyelmére igényt tartó rendelkezéseit ismertetik.

Az új törvény is azonosítási, bejelentési és nyilvántartási kötelezettséget ír elő a hatálya alá tartozó szolgáltatókra, a korábbihoz képest pontosítja és egyértelműbbé teszi azonban e kötelezettségek tartalmát. Ezen túl olyan fogalmakat definiál (pl. ügyfél, üzleti kapcsolat, azonosítás), amelyek hiánya miatt a korábbi törvényt támadások érték, pontosan meghatározza továbbá a szolgáltatók felett szakmai vagy állami felügyeletet ellátó szerveket, elkerülendő a hatásköri összeütközéseket.

Azok a személyek és szervezetek tartoznak a jogszabály hatálya alá, akik a tevékenységük során ki vannak téve annak, hogy szolgáltatásaikat büntetendő cselekményekből származó vagyon legalizálására használják fel. Ilyenek többek között a pénzügyi, befektetési szolgáltatók, biztosítási, árutőzsdei és postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet végzők, adószakértők, könyvelők, ügyvédek, közjegyzők, (összefoglaló néven: szolgáltatók). Az új törvény a korábbihoz képest azokra a szolgáltatókra tartalmaz pontosított szabályokat, akikre a 2001-ben végrehajtott átfogó módosítással írtak elő a pénzmosás elleni védekezéssel kapcsolatos kötelezettségeket (például ügyvédek, közjegyzők, adószakértők, stb.).

Az ügyféllel történő üzleti kapcsolat létesítésekor a törvényben meghatározott okiratok alapján azonosítani kell nemcsak az ügyfelet, hanem annak képviselőjét, illetve a rendelkezésre jogosultat is. Azonosítani kell az ügyfelet (1) az üzleti kapcsolat létrejöttekor, (2) az üzleti kapcsolat létesítésén kívül, ha a szolgáltató kétmillió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű, vagy egymással ténylegesen összefüggő több ügyleti megbízást kap, amelyeknek az együttes értéke eléri a kétmillió forintot, (3) az értékhatártól függetlenül, ha pénzmosás gyanúja merül fel és az azonosításra még nem került sor. Amennyiben az ügyfél adatai nem állapíthatók meg, a szolgáltató köteles megtagadni az üzleti kapcsolat létesítését illetve az ügyleti megbízás teljesítését.

Az azonosítás után a felvett adatokat írásban rögzíteni kell, az azonosítási és a bejelentési kötelezettség keretében keletkezett iratokat 10 évig kell megőrizni. A megőrzési idő üzleti kapcsolat esetén a kapcsolat megszakadásától számítandó.

Új szabály, hogy az azonosítási kötelezettség nem terjed ki az ún. tömegbiztosításokra, valamint az alacsonyabb értékű élet-, és nyugdíjbiztosításokra. Ha pedig a biztosítóval szerződő fél egy biztosítási szerződés keretében több személy javára köt biztosítást, elegendő csak a szerződő felet azonosítani. Amennyiben a biztosítási alkusz vagy a független biztosítási ügynök már azonosította az ügyfelet biztosításközvetítői tevékenysége keretében, akkor a biztosítónak nem kell az azonosítást még egyszer elvégeznie. A biztosító a kifizetéskor ugyanakkor köteles azonosítani a korábban azonosítatlan ügyfelet, akinek 5 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összeget fizet ki.

Nem kell azonosítani továbbá a pénzügyi, kiegészítő pénzügyi, befektetési, kiegészítő befektetési szolgáltatást végző, befektetési alapkezelési, árutőzsdei tevékenységet folytató, biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadói tevékenységet végző, postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, postai készpénzátutalást, belföldi és nemzetközi postautalvány felvételt és kézbesítést folytató és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárként működő ügyfeleket.

Könnyítés a korábbi szabályokhoz képest, hogy nem kell teljes körűen újra azonosítani azt az ügyfelet, akit a szolgáltató egyéb ügylet kapcsán már azonosított.

A törvény javaslatában szerepelt, hogy nem kell azonosítania a szolgáltatónak az ügyfelet, ha az ügyfél az ügyleti megbízással kapcsolatos kötelezettségét hitelintézetnél saját nevén vezetett számláról teljesíti, hiszen ilyenkor a számlavezetőnél az azonosítás már megtörtént. A tervezet lehetővé tette volna például a szolgáltatók által régen várt interneten keresztüli szerződéskötést (ügyfélszerzést), azonban az Országgyűlés ezt a rendelkezést - a korábban a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben - nem fogadta el.

Az ügyfél az üzleti kapcsolat során köteles értesíteni az adataiban bekövetkezett változásokról a szolgáltatót. Erre a szolgáltatónak fel kell hívnia ügyfelei figyelmét. A pénzügyi intézményeknek egyenlegközlő értesítésükben kell felhívniuk az ügyfelek figyelmét a változás-bejelentésre, amennyiben a számlán két éve nem került sor semmiféle megbízás teljesítésére.

A bejelentési kötelezettség alapján (1) aki a magyar országhatárt átlépi, köteles bejelenteni a vámhatóságnak, ha egymillió forintot meghaladó pénz, forgatható értékpapír vagy pénzpiaci eszköz van nála, és (2) a szolgáltató, annak vezetője, alkalmazottja illetve segítő családtagja köteles formanyomtatványon bejelentést tenni az ORFK-nak (ügyvédek, közjegyzők esetén a területi kamarájuknak), amennyiben pénzmosásra utaló jel merül fel. A szolgáltató köteles a szervezetén belül felelős személyt kijelölni, aki a bejelentést megteszi.

A pénzmosás elleni védekezés jellemzője, hogy a bejelentés ténye, tartalma és a bejelentő személye titokban kell, hogy maradjon. A bejelentés teljesítése a törvény szerint nem minősül sem jogszabályban, sem szerződésben foglalt titoktartási kötelezettség megszegésének.

A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a szolgáltatóknak belső szabályzatot kell készíteniük a pénzmosás megelőzési feladatainak teljesítésére, ezt a szakmai vagy állami felügyeletet gyakorló szerv hagyja jóvá.

Budapest, 2003. április