Újabb elvi jelentőségű ítélet a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése tárgyában 2017. augusztus 9.

A Kúria egy, választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában nemrég hozott ítéletében több újabb, elvi jelentőségű megállapítást tett.

A Kúria döntése alapjául szolgáló választottbírósági eljárásban a felperes a keresetét – szerződésben alkalmazott választottbírósági kikötés alapján – a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságnál („Választottbíróság”) nyújtotta be. A választottbírósági eljárás során az alperes először hatásköri kifogás terjesztett elő arra hivatkozással, hogy fogyasztónak minősül, ezért a vele szemben alkalmazott választottbírósági kikötés – a 3/2013. PJE határozatra is tekintettel – érvénytelen. Ezt követően azonban a hatásköri kifogását a tárgyaláson tett, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában nem tartotta fenn, és perbe bocsátkozott. A választottbíróság az érdemi ítéletében marasztalta az alperest. Az alperes az őt marasztaló ítélet érvénytelenítése iránt keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéknél. Azzal érvelt, hogy fogyasztónak minősül, ezért a választottbírósági kikötés őt – többek között a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv alapján – nem köti, a Választottbíróság hatáskörének hiányára tehát bármikor, akár a választottbírósági ítélet meghozatalát követően is hivatkozhat.

A Fővárosi Törvényszék, és az annak jogerős ítéletét helyben hagyó Kúria nem osztotta az alperes álláspontját. A Kúria kiemelte, hogy az alperes jegyzőkönyvbe diktált, ezáltal írásba foglalt nyilatkozatával kifejezte azt az akaratát, hogy a vele szemben előterjesztett keresetet a Választottbíróság bírálja el. Ezzel a felek között a választottbírósági eljárás során érvényes választottbírósági szerződés jött létre. Az 93/13/EGK irányelv tehát a jelen esetben nem volt alkalmazható, többek között azért, mert a választottbírósági kikötés nem általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapult.

A Kúria az alperes hatásköri kifogására tekintettel vizsgálta a fogyasztó fogalmát is. A Kúria ismét kiemelte: önmagában az a tény, hogy a befektetési szolgáltató egy ügyfelet a befektetési szolgáltatási tevékenységre irányadó szabályok szerint „lakossági ügyfél”-nek minősít, nem jelenti azt, hogy az ügyfél fogyasztónak is minősül. E szabályokat ugyanis a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. A konkrét esetben az ügyfél jogi személy volt, akinek fogyasztói minőségét a régi Ptk. [Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény] szerint kellett vizsgálni, mely szerint fogyasztónak a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy minősül. A Kúria megerősítette, hogy e rendelkezés értelmezése során elsősorban nem abból kell kiindulni, hogy mi a cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége az adott jogi személynek, hanem jelentőséget kell tulajdonítani a cég által kötött ügyletek gyakoriságának, volumenének. 

Vissza a hírekhez