Új váltótörvény lépett életbe 2018. január 5.

A váltójogi szabályozást 1965. óta Magyarországon az 1930. évi genfi nemzetközi váltójogi egyezményt („Genfi Egyezmény”) kihirdető 1965. évi 1. törvényerejű rendelet („Tvr.”) és az annak felhatalmazása alapján megalkotott, a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet („Vár.”) tartalmazta.

Az egységes nemzetközi szabályozásból következően a magyar jogalkotó az anyagi váltójogi szabályok többségét belső jogszabály formájában fenntartani köteles. Lehetőség van ugyanakkor a váltójogi szabályok modernizálására és pontosítására olyan kérdésekben, amelyeket a Genfi Egyezmény vagy nem szabályoz, vagy kifejezetten a nemzeti jogalkotás által szabályozandóként határoz meg. Ezen túl, a Genfi Egyezmény csak a váltójog anyagi jogi rendelkezéseit tartalmazza, eljárásjogi szabályokat elvétve, így az eljárásjogi kérdések szabályozása a magyar jogalkotó hatásköre. A 2018. január 1. napján hatályba lépett, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény („Pp.”) pedig nem tartalmaz váltóperre vonatkozó rendelkezéseket, ezért szükségessé vált az eljárási váltószigorra vonatkozó perjogi szabályozás kiegészítése is, amit a jogalkotó külön jogszabályban látott helyesnek elhelyezni.

2018. január 1-jével – a Vár hatályon kívül helyezése mellett - hatályba lépett a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvény. A törvény megalkotása lehetővé tette, hogy a fenntartással nemzeti jogalkotói hatáskörbe vont kérdéskörökben (ilyen pl. a váltódíj, illetve a megtérítési váltókereset jogi előfeltételeinek körülírása) az 1965-ben kihirdetett szabályanyag módosuljon, másrészt egyes, eddig a sem a Genfi Egyezmény, sem a Vár. által nem rendezett kérdések jogszabályi szinten kerüljenek szabályozásra. A törvény alapján - a közjegyzői óvás szabályainak megfelelő alkalmazhatósága érdekében - kiegészítésre került a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény is.

A törvény az eltérést nem engedő váltójogi szabályok okán jelentős részben változatlanul veszi át a Vár. rendelkezéseit és csak annyiban tér el a nemzetközi szerződéssel megállapított „egységes váltótörvény” rendelkezéseitől, amennyiben arra a Tvr. 1-3. függelékei kifejezetten lehetőséget adnak. A törvény első és második részének szövege megegyezik a Tvr. 1. számú függelékének I. mellékletében foglalt „egységes váltótörvénnyel” azzal, hogy a kiegészítő és végrehajtást segítő rendelkezések annak rendelkezései között - esetenként korszerűbb, szabatosabb megfogalmazással - szerepelnek. A törvény negyedik részének szövege megegyezik a Genfi Egyezménynek a Tvr. 2. számú függelékében foglalt 2-9. Cikkével. A törvény részeinek, fejezeteinek és szakaszainak számozása - a szabályozás logikája szerinti kisebb változtatásokkal - megtartja a Tvr. 1. számú függelékének I. mellékletében foglalt „egységes váltótörvény” címeinek, fejezeteinek és cikkeinek számozását.

Érdemi változás, hogy a törvény tartalommal tölti meg a „leszámolóhely” fogalmát: leszámolóhely az a hitelintézet, amely az idegen váltó címzettje, illetve a saját váltó kiállítója (a továbbiakban együtt: egyenes váltóadós) javára fizetési számlát vezet, és az egyenes váltóadóssal létrejött megállapodása alapján a váltó fizetés végett történő bemutatásakor az egyenes váltóadós nevében és fizetési számlája terhére fizetést teljesít. A váltókövetelés késedelmi kamata a Magyarország területén kibocsátott és fizetendő váltó tekintetében az évi 6 %-os kamatról  a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamatra, míg a  váltódíj a 3 ezrelékről a váltó összege után számított egyszázalékos mértékre módosult.

A törvény ötödik része tartalmazza a váltóperekre vonatkozó, a Pp.-től eltérő szabályokat. A váltókövetelés gyors érvényesítését szolgáló szabály, hogy a bíróság a per minden szakaszában - ideértve a perorvoslati eljárásokat is - soron kívül jár el, a bíróság által megállapított határidő - meghosszabbítással együtt – 30 napnál hosszabb nem lehet, a váltóperben a szünetelés tartama legfeljebb 1 hónap, és a váltóperben beavatkozásnak és egyesítésnek nincs helye, továbbá a váltóra alapított keresetet nem váltójogi keresettel nem lehet összekapcsolni. A speciális szakismeret biztosítása érdekében a váltóper a per tárgyának értékére tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe tartozik.

Vissza a hírekhez