Hogyan tovább, avagy a biztosítási szaktanácsadók sorsa az új biztosítási törvény fényében

A biztosítási piac szereplőinek tevékenységét több mint tizenhárom évig szabályozó 2003. évi LX. törvényt a 2014. december 22-én elfogadott, de érdemi rendelkezését tekintve csak 2016. január 1-jén hatályba lépő új biztosítási törvény (a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény) váltja fel. Ez az új törvény több ponton is módosítja a korábbi szabályozást.  Az egyik jelentős változás, hogy az új biztosítási törvény már nem tartalmazza a biztosítási szaktanácsadóra, és a biztosítási szaktanácsadói tevékenységre vonatkozó eddigi szabályokat. Ennek kapcsán joggal merül fel kérdésként, hogy pontosan mit is jelent ez a változás, és milyen megítélés alá esnek az ilyen tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek? A biztosítási szaktanácsadás ezentúl törvényileg tiltott tevékenység lesz? Vagy az továbbra is folytatható, csak eltérő szabályok szerint? És mindez hogyan érinti azokat a gazdálkodó szervezeteket, akik jelenleg is biztosítási szaktanácsadási tevékenységet végeznek megbízási szerződés keretében? Jelen cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az új biztosítási törvényhez fűződő miniszteri indokolás meglehetősen szűkszavúan szól a biztosítási szaktanácsadókat érintő változásokról: csupán annyit rögzít, hogy a „biztosítási szaktanácsadói tevékenység, mint nevesített és törvényileg szabályozott tevékenység egyúttal megszűnik”. Tény, hogy az új biztosítási törvényből „eltűnnek” a biztosítási szaktanácsadói tevékenységre vonatkozó korábbi rendelkezések, így kikerül a biztosítási szaktanácsadó definíciója, a szaktanácsadó felügyeleti regisztrációs kötelezettsége, a szaktanácsadók részére kötelező jelleggel előírt, meghatározott összegű felelősségbiztosítás megkötésének és fenntartásának kötelezettsége, a szaktanácsadói tevékenység irányítójára vonatkozó személyi és szakmai követelmények, a biztosítási titoknak minősülő ügyféladatok kezelésére vonatkozó korlátok. Tény ugyanakkor az is, hogy az új biztosítási törvény semmilyen tilalmat nem fogalmaz meg a biztosítási szaktanácsadói tevékenység folytatására vonatkozóan, azt nem tartja fenn meghatározott jogalanyok (például független biztosításközvetítők) számára. Így tulajdonképpen az történt, hogy a biztosítási szaktanácsadói tevékenység a törvény által nem tilalmazott, ugyanakkor nem szabályozott intézménnyé vált. Erre utalnak az új biztosítási törvény szaktanácsadókat érintő átmeneti rendelkezései is. A Magyar Nemzeti Bank, mint felügyeleti hatóság ugyanis az új biztosítási törvény szerint a felügyeleti nyilvántartásában továbbra is, egészen 2026. január 1-jéig kezeli a szaktanácsadók 2015. december 31-én a felügyeleti nyilvántartásban szereplő adatait. Erre elsődlegesen azért van szükség, mert az új biztosítási törvény módosítja a biztosítók és viszontbiztosítók vezetőire, valamint a többes ügynöki és alkuszi tevékenyég irányítójára vonatkozó személyi és szakmai követelményeket, ugyanakkor egy 10 éves átmeneti időszakra a szaktanácsadói tevékenység keretében szerzett gyakorlatot továbbra is elismeri megfelelő szakmai gyakorlatként. A szaktanácsadókra vonatkozó felügyeleti nyilvántartás fenntartása többek között ezzel összefüggésben segíti a szaktanácsadók visszakereshetőségét.

A biztosítási szaktanácsadói tevékenység kikerülése az új biztosítási törvény szabályozása alól közjogi szempontból egyértelmű könnyítést jelent a szaktanácsadói tevékenység folytatása szempontjából, hiszen a szaktanácsadók ezentúl a biztosítási törvényben foglalt kötöttségektől és korlátoktól mentesen nyújthatnak biztosítási tevékenységgel összefüggő biztosítási szaktanácsot, és köthetnek erre irányuló megbízási szerződéseket. Kérdés azonban, hogy a közjogi szabályozás ilyen jelentős változása milyen következményeket von maga után cégjogi, illetve magánjogi szempontból azon személyek esetén, akik az új biztosítási törvény hatálybalépésekor már folytatnak biztosítási szaktanácsadói tevékenységet.

Cégjogi szempontból a biztosítási szaktanácsadói tevékenység törvényi szabályozásának megszűnése önmagában nem eredményez lényeges változást, vagy többletkötelezettséget a szaktanácsadók számára. A biztosítási szaktanácsadói tevékenyégre a TEÁOR nomenklatúra eddig sem tartalmazott külön kódszámot specifikusan az ilyen tevékenységre,, ezért az ilyen tevékenység megjelölése a biztosítási tevékenységhez, illetve általános tanácsadói tevékenységhez kapcsolódó TEÁOR-számok szerint történt (pl. „70.22 Üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás”; 66.29    Biztosítás, nyugdíjalap egyéb kiegészítő tevékenysége). Mindezek alapján az, hogy a biztosítási szaktanácsadói tevékenység megszűnik nevesített és törvényileg szabályozott tevékenységnek lenni, nem teszi szükségessé a biztosítási szaktanácsadók számára, hogy változásbejegyzési kérelmet nyújtsanak be a TEÁOR-szám szerinti tevékenységi körükben beállt változások cégjegyzékben való átvezetése érdekében.

Magánjogi szempontból a biztosítási szaktanácsadói tevékenység közjogi szabályozásának megszűnéseazonban már jelentős változásokat hozhat a 2016. január 1-jét megelőzően megkötött, és az új biztosítási törvény hatálya alatt is fennmaradó biztosítási szaktanácsadói szerződések tekintetében. Önmagában ez a változás nem szünteti meg vagy lehetetleníti el a meglévő biztosítási szaktanácsadói megbízási szerződéseket, azok továbbra is fennmaradnak, azzal, hogy a biztosítási szaktanácsadói jogviszonyok egy általánosabb, tanácsadói megbízássá alakulnak át. A megbízási szerződések tartalmát illetően azonban már jelentős változásokat hozhat a biztosítási szaktanácsadói tevékenység törvényi szabályozásának megszűnése. Számos szerződéses megoldás létezhet a biztosítási szaktanácsadói megbízási jogviszony szabályozására, amelyeket terjedelmi okokból jelen cikkünkben részletesen nem elemzünk. Annyit azonban mindenképpen érdemes röviden megjegyezni, hogy új biztosítási törvény fennálló biztosítási szaktanácsadói megbízási szerződésekre gyakorolt hatása sokban függ attól, hogy e szerződések a biztosítási szaktanácsadó – korábban törvényileg szabályozott - kötelezettségeit csak utaló szabályként fogalmazzák meg, rögzítve, hogy a biztosítási szaktanácsadó köteles betartani a rá mindenkor vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, vagy tételesen és részletesen tartalmazzák (esetleg szó szerint megismételve a biztosítási törvény korábbi szövegét) a szaktanácsadók e kötelezettségeit. Az előbbi esetben, vagyis utaló szabály esetén, a törvényileg szabályozott kötelezettségek (új biztosítási törvényből való kikerülésük révén) értelemszerűen kiüresednek (például, ha a megbízási szerződés csak annyit rögzít, hogy a szaktanácsadó a biztosítási törvény által előírt felelősségbiztosítást köteles fenntartani, úgy ez a kötelezettség – törvényi előírás hiányában – megszűnik, kivéve, ha e körben a szerződő felek külön megállapodnak a megbízási szerződés megfelelő módosításáról). Utóbbi esetben viszont, ha a biztosítási szaktanácsadói megbízási szerződés a szaktanácsadó egyes – a biztosítási törvény tartalmától függetlenül is értelmezhető - szerződéses feladatait (pl. ilyen lehet tipikusan a felelősségbiztosítás fenntartási kötelezettség, vagy a tevékenység irányítójával szembeni elvárások) önállóan rögzíti, úgy e kötelezettség a szaktanácsadót a megbízási szerződése alapján akkor is terheli, ha az új biztosítási törvény ezt a kötelezettséget már nem írja elő.

Mindezekre tekintettel a 2016. január 1-jét megelőzően kötött, és az új biztosítási törvény hatálya alatt is fennmaradó biztosítási szaktanácsadói szerződéseket mindenképpen érdemes felülvizsgálni és értékelni, hogy miként érinti a megbízási jogviszony tartalmát az, hogy a biztosítási szaktanácsadói tevékenység megszűnik közjogilag szabályozott intézménynek lenni, és ez mennyiben felel meg a felek szerződéses akaratának.

Vissza a hírekhez