A biztosítéki szerződések visszterhessége
Hitelbiztosítékok, Bank- és hiteljog, Polgári jog • Publikáció • 2016. január 8.
Nem ritka eset, hogy egy kötelezett tartozásáért – kezességvállalás vagy zálogjog-alapítás formájában – biztosítékot nyújtó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válik, és felszámolás alá kerül. Ilyenkor, mind a biztosíték jogosultja, mind pedig a felszámolási eljárás kimenetele szempontjából lényeges kérdés, hogy a felszámolási eljárásban adósnak minősülő biztosítékot nyújtó személyt terheli-e fizetési kötelezettség a kezesség alapján, illetve annak tűrésére vonatkozó kötelezettség, hogy a zálogjogosult kielégítési jogát gyakorolja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyából. Az ilyen helytállási kötelezettségek különösen hátrányosan érintik az adós vagyoni helyzetét, mert azzal szemben jellemzően nem áll egyenértékű szolgáltatás, tehát annak teljesítése egyoldalúan csökkenti a felszámolási eljárásban rendezendő hitelezői követelések fedezetéül rendelkezésre álló vagyont. Érthető ezért, hogy a felszámolók szabadulni igyekszenek az ilyen kötelezettségektől. Ennek egyik módja a kezességi illetve a zálogszerződés megtámadása a csődtörvény 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján, azon a címen, hogy az adós a biztosítéknyújtással a vagyona terhére ingyenes kötelezettséget vállalt. Gárdos István a Jogtudományi Közlöny 2015/12. számában megjelent tanulmányában egy közelmúltban közzétett ítélet apropóján ezt a kérdést vizsgálja. A tanulmány honlapunkon elérhető: http://gfmt.hu/cikkek/a-biztositeki-szerzodesek-visszterhessege.php?kid=1&did=272