Engedményezési és jogátruházási szerződésen alapuló kereshetőségi jog vizsgálata

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy jogelődje mint vevő és az alperesek mint eladók között üzletrész-adásvételi szerződés jött létre, és ennek alapján ő megszerezte az ügylet tárgyát képező üzletrészek tulajdonjogát; másodlagos kereseti kérelme bíztatási kár megtérítésére irányult. A felperes jogutódlását egy engedményezési és jogátruházási szerződésre (Ptk. 6:193. és 6:202. §) alapította, amely szerint az eredeti vevő ráengedményezte az említett adásvételi szerződésből eredő valamennyi jogosultságát, egyebek mellett a vevőkkel szembeni igények érvényesítésére való jogot. Az elsőfokú ítélet mindkét keresetet elutasította, a másodfokú ítélet ezt helyben hagyta, majd pedig a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A jogerős ítélet és a felülvizsgálati ítélet egyaránt, a két kereseti kérelem tekintetében eltérően ítélte meg a felperes kereshetőségi jogának fennállását. Míg a bíztatási kár megtérítésére irányuló kérelem érdemi elbírálásának nem volt akadálya (e kereset elutasítására a bíztatási kár megtérítésére irányuló igény feltételeinek hiánya miatt került sor), az adásvételi szerződés létrejöttének megállapítására irányuló kérelem tekintetében úgy foglalt állást, hogy a felperes nem jogosult keresetet indítani. A keresetindítási jog hiányát a bíróság azzal az érvvel támasztotta alá, hogy a felperes – abban a tekintetben, hogy jogelődje és az eladók között létrejött-e szerződés – nem rendelkezik a Pp. 3. §-a által megkívánt jogi érdekeltséggel. Az ügy publikált összefoglalója alapján pontosan nem állapítható meg, hogy mi szolgált e megállapítás alapjául. A bíróságok feltehetően úgy értelmezték a felperes és a jogelődje közötti szerződést, hogy abban egyrészt bizonyos követelések engedményezésére, másrészt pedig az azon túli igények érvényesítésére irányuló jog átruházására került sor. Azaz, nem fogadták el azt a kereseti kérelemben kifejtett álláspontot, amely szerint e szerződés alapján a felperes vált az üzletrész-adásvételi szerződésből fakadó minden jog jogosultjává, sőt az üzletrészek tulajdonosává. A bíróságok az engedményezési és jogátruházási szerződést nem értelmezték úgy, hogy annak alapján a felperes megszerezte a vevőt megillető valamennyi jogot, és a perben e vevői jogok érvényesítésére kerül sor, azok anyagi jogi jogosultja által. A bíróságok úgy tekintették, hogy a kártérítési követelés átruházásra került, ezért a tekintetben a felperest mint engedményest megilleti e keresetindítás joga, az adásvételi szerződésből fakadó egyéb igények tekintetében az anyagi jogi jogutódlást nem állapította meg. Ezért úgy értelmezte, hogy ezen igények tekintetében a kereshetőségi jog nem a vevői jogok érvényesítésének az eszközeként, hanem mint egy önálló jogosultság került átruházásra. Ezt viszont nem fogadhatták el a kereshetőségi jog alapjaként. Azt hangoztatták, hogy a perindítás joga nem ruházható át, a felperesi pozíció betöltése nem alapulhat jogátruházáson.

Az eset tanulsága, hogy az engedményezési és jogátruházási szerződésekben, a jogi bizonytalanság elkerülése érdekében, egyértelművé kell tenni, hogy a felek szándéka nem a perlési jog átruházására, hanem anyagi jogi jogutódlásra irányul, és pontosan meg kell határozni a jogutódlás terjedelmét is. A legtisztább megoldás, ha az új jogintézményként kodifikált szerződésátruházás (Ptk. 6:208. §) alkalmazására kerül sor, de ha erre nincs lehetőség, akkor körültekintően kell megfogalmazni az átruházás tárgyát.

Vissza a hírekhez