Az Egyesült Királyság és az EU között létrejött kereskedelmi megállapodás hatása a biztosítási szektorra

Biztosítási jog Brexit 2021. február 3.

Miután az Egyesült Királyság („EK”) bejelentette kilépési szándékát, az EK és az Európai Unió („EU”) között létrejött kilépési megállapodásban az EU vállalta, hogy 2020. december 31-ig úgy kezeli az EK-t, mintha az uniós tagállam lenne. Ennek az átmeneti időszaknak a lejártával a felek között időközben létrejött kereskedelmi megállapodás (Trade and Cooperation Agreement, „TCA”) lépett életbe.

A TCA alapján ugyanakkor az látszik, hogy a felek a pénzügyi szolgáltatásokat (ideértve a biztosítási szolgáltatást is) érintő kérdésekről később terveznek megállapodni. A TCA ugyanis nem tartalmaz érdemi rendelkezést ezen a területen, illetve a felek által kiadott politikai nyilatkozat is csak annyit mond, hogy 2021. márciusáig állapodnak meg a felek az együttműködés kereteiről.

Az alábbiakban ezért röviden azt mutatjuk be, hogy – nemzetközi megállapodás hiányában – a jelenleg ismert EU, illetve EK jog alapján az EU, valamint az EK-beli szolgáltatók milyen feltételekkel nyújthatnak pénzügyi szolgáltatást egymás piacain.

Az EK szolgáltatók az EU piacán

A kilépéssel megszűnt az a lehetőség, hogy EK-ban letelepedett szolgáltatók EK engedéllyel határon átnyúló szolgáltatást nyújtsanak az EU területén (passporting-jogosultság). A jövőben akkor nyújthatnak szolgáltatást az EU piacán, ha megfelelnek a tagállami hatáskörbe tartozó harmadik országbeli vállalkozásokra vonatkozó szabályoknak.

A tagállami előírásoknak való megfelelés alól mentesítené az EK-szolgáltatókat az EU által kiadott egyenértékűségi határozat. Ehhez az szükséges, hogy az adott uniós jogszabály felhatalmazza az Európai Bizottságot („EB”) egyenértékűségi határozat elfogadására, illetve, az EB megállapítsa, hogy a harmadik országban alkalmazott szabályok egyenértékűek az EU-ban alkalmazott szabályokkal. Fontos azonban azt is látni, hogy az EB az elfogadott egyenértékűségi határozatot bármikor visszavonhatja.

A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelve („Szolvencia II”) az alábbi területeken ad felhatalmazást egyenértékűségi határozat elfogadására:

  • viszontbiztosítás (172. cikk);
  • csoportszintű szavatolótőke-megfelelés (227. cikk);
  • csoportfelügyelet (260. cikk).

A biztosítási értékesítésről szóló (EU) 2016/97 irányelv („IDD”) nem tartalmaz ugyanakkor egyenértékűségi klauzulát.

Egyenértékűségi határozat elfogadására a Szolvencia II alatt eddig nem került sor. Az EK-ban letelepedett biztosítók tehát csak akkor nyújthatnak szolgáltatást az EU területén, ha megfelelnek az adott tagállam egyedi követelményeinek. A tagállamok ugyanakkor saját hatáskörben lehetővé tehetik az EK szolgáltatók számára a vállalkozás folytonosságát, mentességet biztosíthatnak az EK-beli szolgáltatóknak, illetve adott körülmények között arra is lehet hivatkozni, hogy a harmadik országbeli szolgáltató a szolgáltatást kizárólag az ügyfél kezdeményezésre nyújtja („reverse solicitation” esete).

A fióktelep létesítése mellett (Szolvencia II 162. cikk), a szolgáltatás folytonosságát, illetve engedély nélküli biztosítási tevékenység elkerülését jelentheti az is, ha az EK szolgáltató átruházza az állományát egy az EU-ban letelepedett szolgáltatóra (Szolvencia II 39. cikk).

EU-ban letelepedett szolgáltatók az EK-ban

Az EK EU-ból való kilépése az uniós szolgáltatók EK piachoz való hozzáférését is korlátozza. A jövőben az uniós szolgáltatók az EK-ban csak a helyi előírásoknak megfelelően nyújthatnak szolgáltatást. Az alábbiakban az EK átmeneti intézkedéseit, illetve az azok hiányában alkalmazandó szabályokat ismertetjük.

Az ideiglenes engedélyekre vonatkozó rezsim szerint (ez az úgynevezett „temporary permissions regime”) azok az Európai Gazdasági Térségben letelepedett vállalkozások, amelyek korábban passporting-jogosultság alapján nyújtottak szolgáltatást az EK-ban, további – legfeljebb – 3 évig folytathatják a tevékenységüket a korábbi engedély alapján, ha ezt a szolgáltató még az átmeneti időszak vége előtt kérelmezte. Ebben az esetben a szolgáltató feladata, hogy ez alatt az idő alatt megszerezze a további működéshez szükséges EK engedélyt.

Ha a szolgáltatónak nem sikerül megszerezni az EK engedélyt, illetve nem áll szándékában újabb üzletet kötni, a még fennálló szerződéses kötelezettségeit az úgynevezett pénzügyi szolgáltatások szerződéses rezsime alatt tudja teljesíteni (ez az úgynevezett financial services contracts regime, „FSCR”). Az FSCR alatt az uniós szolgáltatónak 15 év áll rendelkezésére, hogy kifuttassa a biztosítási szerződéseit, új szerződést pedig nem köthet EK ügyféllel.

Az angol jogalkotó is elfogadott továbbá egy egyenértékűségi döntéshozatali mechanizmust, amelyet, szemben az EU-val, széles körben tervez alkalmazni. 

Összefoglalva tehát, egyenértékűségi döntés hiányában, az uniós szolgáltató 2021. január 1-jétől csak külön EK engedéllyel nyújthat szolgáltatást EK ügyfeleknek, kivéve, ha a tevékenységére a fenti átmeneti rezsimek valamelyike alkalmazandó.

Vissza a hírekhez