A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény tervezete - interjú Gárdos Istvánnal és Gárdos Péterrel

Megszületett a zálogjogi nyilvántartás helyébe lépő hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény tervezete. A nyilvántartás újdonságairól és a törvénytervezettel kapcsolatos véleményükről kérdezte a HVGORAC dr. Gárdos Istvánt és dr. Gárdos Pétert. Az interjú a www.ptk2013.hu honlapon jelent meg.

ptk2013.hu: Miben változtatott az új Ptk. a zálogjogi nyilvántartáson?

Gárdos István (GI): Az új Polgári Törvénykönyv egyik kiemelt újdonsága a hitelbiztosítéki nyilvántartás, amely nem egyszerűen nevében jelent változást a zálogjogi nyilvántartáshoz képest, hanem tartalmában, valamint a működésének funkciójában, módjában.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás az ingó jelzálogjog mellett tartalmazza a követelésen alapított zálogjogot, valamint az ingó tekintetében kikötött tulajdonjog-fenntartást, a pénzügyi lízinget és a faktoringot. Ezen felül a Ptk. kijavította a korábbi szabályozás alapvető hibáit, amelyek a következők voltak.

Egyrészt a Ptk. – versenyeztetés nélkül, átláthatatlan belső alkuk eredményeként kialakult feltételekkel – törvényi monopóliumot hozott létre a nyilvántartás vezetése tekintetében a MOKK javára. Másrészt a Ptk. eredeti szabályozása a zálogjogi nyilvántartást közhiteles nyilvántartásnak deklarálta (később ez finomodott, de nem tűnt el). Harmadrészt a zálogjog megalapítása körülményes volt. Végül, negyedrészt a zálogjog megalapítása költséges volt.

Ezek a hibák jelentősen korlátozták a zálogjogok alapítását, és akadályozták az eredeti jogalkotó célok megvalósulását, azt hogy a zálogjogi szabályozás segítse elő, hogy a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – minél könnyebben jussanak hitelhez. Az új Ptk. alapvető célkitűzése volt, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás („Nyilvántartás”) szabályozása során orvosolja ezeket a hibákat.

Az új szabályozás annak felismerésén alapul, hogy az ingatlanokon és az egyéb vagyontárgyakon alapított zálogjogok nyilvántartása szükségszerűen eltérően szabályozandó. Míg az ingatlan jelzálogjog esetén lényegében teljes körűen érvényesül a zálogjog dologi hatálya, az ingóknál ez szükségképpen korlátozott: az ingó jelzálogjog mellett széles körben érvényesül a tehermentes tulajdonszerzés lehetősége, úgy azonban, hogy a zálogjog fennmarad az elidegenített ingóság helyébe kerülő dolgokon, amely az ingó jelzálogjognak egy, a dologi jogban egyébként nem szokásos fajlagos, kötelmi, dinamikus jelleget ad. Míg az ingatlan-nyilvántartás a reálfólium, a teljeskörűség, a bejegyzések konstitutív hatálya és a közhitelesség elvén alapul, a hitelbiztosítéki nyilvántartás, az előzőekből fakadóan, e követelmények egyikének sem tud megfelelni. A hitelbiztosítéki nyilvántartás elsődleges funkciója a felek között létrejött ügylet nyilvánosságának, a zálogjog harmadik személyekkel szembeni hatályának és, ezen belül, a további zálogjogokkal szembeni kielégítési elsőbbségnek a biztosítása.

Noha a közbeszédben általában közhitelesnek tekintjük a zálogjogi nyilvántartást, valójában a zálogjogi nyilvántartás sem alkalmas a zálogjog tényleges fennállásának közhitelű igazolására; közhitelessége arra korlátozódik, hogy a felek zálogszerződést kötöttek. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés azonban már nem is a zálogszerződés alapján történik, a közhitelességet tehát még ebben a korlátozott formájában sem lehet fenntartani. A zálogjogi nyilvántartással kapcsolatban tehát csak ún. negatív közhitelességről beszélhetünk: bejegyzés nélkül harmadik személyekkel szemben hatályos jelzálogjog nem állhat fenn. Ennek megfelelően, a hitelbiztosítéki nyilvántartás funkciója nem a zálogjog fennállásának közhiteles tanúsítása, hanem az, hogy biztosítsa a zálogjog alapításának nyilvánosságát, a zálogjog harmadik személyekkel szembeni hatályát és ranghelyét, és ezek révén járuljon hozzá a forgalom biztonságához. A szabályozás kialakítása során a Szerkesztőbizottság az amerikai Uniform Commercial Code 9. cikkelye által létrehozott nyilvántartást tekintette mintának, amely az elmúlt években számtalan ország szabályozását befolyásolta, és amelyet az angol jog felülvizsgálatát végző Law Commission mellett többek között az ENSZ kereskedelmi jogi bizottsága, az UNCITRAL is átvételre javasolt a hitelbiztosítéki jogalkotási útmutatójában (Legislative Guide on Secured Transactions).

Mindez nem csupán elméleti kérdés, hanem fontos gyakorlati következményei vannak. Ezek az elméleti alapok teszik lehetővé az új Ptk. törvényjavaslatának miniszteri indoklásában megfogalmazott jogalkotói cél megvalósulását: „a hitelbiztosítéki nyilvántartás teljes mértékben internet alapú, elektronikus nyilvántartássá alakul át. Ez a zálogjog és a többi ide bejegyzendő biztosítéki jog megalapítását egyszerűvé, gyorssá és olcsóvá teszi, valamint a zálogjog teljes nyilvánosságát szolgálja”.

ptk2013.hu: Hogyan tükröződnek a kodifikációs célkitűzések a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény tervezetében („Tervezet”)?

GI: Véleményünk szerint a Tervezetben nem tükröződik kellő mértékben az imént vázolt kodifikációs célkitűzés, helyenként a Tervezetben kifejezetten ezzel ellentétes törekvések jelennek meg. Ezek közül az egész Tervezet értékelése szempontjából meghatározó az, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) a zálogjogi nyilvántartáshoz hasonlóan, a hitelbiztosítéki nyilvántartás vezetése tekintetében is törvényi monopóliumot kap, azaz törvénymódosítás és egy új nyilvántartás kialakítása hiányában kizárt, hogy a nyilvántartást a jövőben bárki más vezesse, mint a MOKK. Az új Ptk. alapján egyértelmű, hogy a Nyilvántartás vezetése állami feladat. Ebből következik az is, hogy állami, pontosabban kormányzati döntés kérdése, hogy ezt a feladatot valamely állami szerv útján vagy kiszervezéssel látja el. Erre tekintettel az új Ptk. kifejezetten törekedett arra, hogy a szabályozás normatív jellegű legyen, amely egyaránt alkalmazható függetlenül attól, hogy éppen mely szervezet látja el a Nyilvántartás vezetésének feladatát.

Az új Ptk. koncepciójával szemben a Tervezet ismét visszahozza a MOKK számára biztosított törvényi monopóliumot, és a szabályokat több ponton kifejezetten a MOKK-ra szabva állapítja meg.

Úgy gondoljuk, hogy nem törvényben szabályozandó, hanem kormányzati döntést igénylő kérdés, hogy az állam ezt a feladatot milyen úton, milyen szervezeti keretek között látja el. Az új Ptk. alapján a Nyilvántartás vezetése – minden hatósági vagy jogi elemet nélkülöző – tisztán technikai feladat, ezért semmi elvi akadálya nem lenne annak, hogy a Nyilvántartás a kormányzati portál részeként legyen vezetve. Ha azonban a kormány bármely okból nem maga kívánja ellátni a Nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatokat, akkor a kiszervezés során két szempontot kellene érvényesítenie: egyrészt az eljárása feleljen meg az átlátható, jó kormányzás követelményeinek, másrészt pedig az eredmény legyen összhangban az új Ptk. kodifikációs célkitűzéseivel, elsősorban azzal, hogy a zálogjog megalapítása egyszerű és olcsó legyen.

Mindkét szempont alapján a Tervezet olyan normatív szabályozást kellene, hogy adjon, amely megfelelő semleges hátteret képez ahhoz, hogy a Nyilvántartást vezető szervezetet nyilvános verseny keretében lehessen kiválasztani. A Tervezet indokolása minden magyarázat nélkül leszögezi, hogy piaci szereplők nem alkalmasak e feladat ellátására. Úgy gondoljuk, hogy ez megalapozatlan állítás. Az új Ptk. és a Tervezet együttesen egyértelműen meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek teljesítése feltétele a Nyilvántartás vezetésének. Az e követelményeknek megfelelő ajánlattevők közül egyedül az ár alapján ki lehetne választani azt a szervezetet, amely leginkább szolgálja a Nyilvántartással kapcsolatos kodifikációs célok megvalósulását.

A Tervezet indokolása azzal indokolja a MOKK kijelölését e feladat ellátására, hogy ezáltal egy szervezetben marad a két nyilvántartás, és elkerülhető az adatátadás. Úgy gondoljuk, ez az indoklás egyrészt figyelmen kívül hagyja azt, hogy a két nyilvántartás jellege és technikája alapvetően eltérő, másrészt pedig azt mutatja, hogy az állam foglya a közjegyzői kamarának. Normális esetben a Kamarának tudomásul kellene vennie azt, hogy ő csak egyike a potenciális, versengő szolgáltatóknak, és adott esetben szó nélkül együtt kellene működnie abban, hogy a győztes megfelelően elláthassa feladatát. A Tervezet által javasolt megoldás ismételten elköveti az első zálogjogi novella által elkövetett hibát: hitbizományba adja a nyilvántartást, és ezzel súlyosan veszélyezteti az új Ptk. céljainak megvalósulását, azt hogy a zálogjogi szabályozás segítse elő a hitelezési aktivitás növekedését.

ptk2013.hu: A fent idézett jogalkotói célok között hangsúlyosan szerepel a Nyilvántartás olcsósága. Miként valósul meg ez a célkitűzés?

Gárdos Péter (GP): Attól tartunk, hogy az előzőekben említett probléma következményeként ez a cél is meghiúsulhat. A Tervezet a Nyilvántartással kapcsolatos díj meghatározását rendeletre utalja, ráadásul anélkül, hogy a díj meghatározására bármilyen kritériumot meghatározna. Véleményünk szerint a díj mértékét nem jogszabálynak, hanem versenyző ajánlatok alapján kellene meghatározni, ez szolgálná annak a jogalkotói célnak a megvalósulását, hogy a Nyilvántartás vezetése a lehető legolcsóbb legyen. A monopolhelyzetbe hozott szolgáltatóval átláthatatlan belső alkuk nyomán kialakuló feltételek minden bizonnyal rosszabbak lesznek a nyilvántartás felhasználói számára, mint amilyen egy nyilvános verseny eredményeként lehetne.

Az új Ptk. jelentős mértékben átalakította a hitelbiztosítékok rendszerét, többek között – a jogbiztonság és az adósvédelem erősítése érdekében – megszüntette az ún. fiduciárius biztosítékok (biztosítéki célú tulajdonátruházás, engedményezés és vételi jog) alkalmazását. A piaci szereplők és az érdekelt szakmai szervezetek (a Bankszövetség, a Magyar Faktoring Szövetség és a Magyar Lízingszövetség) abban a hitben és azzal a feltétellel fogadták el az új biztosítéki rendszert, hogy az új nyilvántartás költségei elenyészőek lesznek. Ha az új szabályok alapján a zálogjogi nyilvántartáshoz hasonló, nemzetközi összehasonlításban magas költségek fognak kialakulni, az a hitelhez jutás költségeit tovább fogja emelni, és a hitelezési kedvet tovább fogja csökkenteni.

ptk2013.hu: Mi a helyzet az eljárás egyszerűvé tételével?

GP: A korábbi szabályozás alapján a nyilvántartás közhitelességének és a bejegyzés konstitutív hatályának megalapozatlan fikciójához kötődött nehézkes eljárás: a közokirati kényszer és a bejegyzés közjegyzői eljárásként való szabályozása. Ezzel szemben, az új Ptk. alapján a Nyilvántartás vezetése jogi mérlegelési, ellenőrzési, döntési elemet nem tartalmazó, elsősorban az elektronikus adatbázis működtetésére irányuló, technikai feladat, amely nem igényel semmilyen jogi, közjegyzői közreműködést. A Tervezet azonban visszacsempészi a közjegyzőt a Nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatok ellátásába. A Tervezet szerint a felhasználóként történő regisztráció iránt „kérelmet” kell benyújtani, és a regisztráció előfeltétele a közjegyzők előtt történő személyes megjelenés „azonossági nyilatkozat” megtétele céljából (4. §). A MOKK pozícióját rögzíti és az eljárást nehezíti az a rendelkezés, amely elkerülhetetlenné teszi a kamarai személyes azonosítást, eltérően például a fizetési meghatási eljárástól, ahol a rendszer a külső szolgáltatóktól beszerzett aláírásokkal is használható. Az elektronikus aláírásról szóló törvény alapján bármely minősített aláírás alkalmas lehet a bejegyzésre, de ugyancsak alkalmas lehet e célra az Ügyfélkapun keresztül történő bejelentkezés és jognyilatkozat-tétel is. Indokolatlan költségekhez vezet, hogy a piacon széles körben elterjedt, a küldő személyének azonosítását, az elküldés időpontját és a jognyilatkozat tartalmát tanúsító aláírások a hitelbiztosítéki nyilvántartásban nem használhatóak.

Az új Ptk. alapján a Nyilvántartásba való bejegyzés egyszerűsítésének egyik alapvető eleme az, hogy a bejegyzéshez nincs szükség a zálogszerződésre. Ezt is részben felülírja a Tervezet akkor, amikor a közjegyző és az ügyvéd számára akkor teszi lehetővé a bejegyzés érdekében való eljárást, ha a zálogszerződést ő foglalta közokiratba illetve ő ellenjegyezte, és erre az esetre kötelezően előírja annak a Nyilvántartásban e körülmény feltüntetését. Egyrészt ez a jog a közjegyzőt és az ügyvédet a hatályos szabályok alapján is megilleti, másrészt az új Ptk.-val olyan megoldás lenne összhangban, amely minden korlát nélkül tenné lehetővé az ügyvédek számára azt, hogy jogi képviselőként a bejegyzés során eljárjanak, harmadrészt pedig nem világos, hogy e körülmény feltüntetésére mi szükség van a Nyilvántartásban.

Feltehetően a MOKK monopol helyzetéből fakadó erős alku pozícióját tükrözi az is, hogy a Nyilvántartás csak időben korlátozottan érhető el. Ez egyrészt indokolatlan egy személyes közreműködést nem igénylő tisztán elektronikus rendszer esetében, másrészről pedig ezzel lényegében elvész annak a lehetősége, hogy a bejegyzéshez szükséges nyilatkozatokat a tengeren túlról is meg lehessen tenni.

ptk2013.hu: Szintén az idézett indokolás tartalmazza, hogy cél volt a nyilvánosság erősítése is.

GI: Valóban, az új Ptk. minden megszorítás nélkül nyilvánossá teszi a Nyilvántartás tartalmát, és ingyenessé az abba való betekintést. Ehhez képest a Tervezet szűkíteni kívánja a nyilvántartásba való betekintés lehetőségét azzal, hogy a kereséshez meg kell adni a zálogkötelezett anyja nevét és születési időpontját illetve szervezet esetén adószámát, nyilvántartási számát stb., aki ezeket az adatokat nem ismeri, az a Ptk. által biztosított jogával nem tud élni. Úgy gondoljuk, ez teljesen indokolatlan korlát, a Ptk. és az annak mintájául szolgáló külföldi szabályok szabad böngészést tesznek lehetővé a nyilvántartásban. Érthetetlen továbbá az különbségtétel, amely szerint a hatóságok be nem jegyzett adatról, így például olyan zálogjogról, amelyhez nem járult még hozzá a kötelezett is kérhetnek információt.

ptk2013.hu: Hogyan alakul a kapcsolat a régi és az új nyilvántartás között?

GP: Tekintettel arra, hogy az új Ptk. szabályai csak az új zálogjogokra lesznek irányadóak, fel kell készülni arra, hogy hosszú időn át egymás mellett fog élni a régi zálogjogi nyilvántartás és az új Nyilvántartás. Ez azt eredményezheti, hogy ugyanazon adós vagyontárgyain alapított zálogjogok különböző nyilvántartásokba lesznek bejegyezve. Nyilvánvalóan fontos lenne a kettősség mihamarabbi felszámolása, annak elérése, hogy egyetlen nyilvántartás tartalmazza az ugyanazon adóst terhelő valamennyi zálogjogot. A Tervezet a régi és az új nyilvántartás között kizárólag a betekintés szempontjából teremt kapcsolatot, a bejegyzések továbbra is önálló életet élnek, a rájuk vonatkozó külön szabályok szerint. Ez számos gyakorlati nehézség forrása lesz, továbbá, úgy tűnik, lehetetlenné teszi a ranghelycserét a régi és az új nyilvántartásba bejegyzett zálogjogok között.

ptk2013.hu: Happy end nincs?

GP: Közismert, hogy például az EBRD szerint hazánk az ingó jelzálogjog alkalmazása terén, a zálogjog megalapításának a nehézkessége és magas költségei miatt, a térség legelmaradottabb országai közé tartozik. Az új Ptk. célja olyan nyilvántartás megteremtése volt ezért, amely rugalmas, olcsó, és hatékonyan segíti a hitelezést. A példaként használt külföldi megoldások tapasztalatai azt tükrözik, hogy a hazaihoz hasonló rendszerek működéséhez semmilyen hatósági jellegű közreműködésre nincs szükség, azt jellemzően egy-két technikai alkalmazott működteti. A Tervezet szerinti szabályozás ettől eltérő irányba mutat, és e cél elérését veszélyezteti.

Vissza a hírekhez