A határidők jelentőségének megváltozása

A Pp. egészét átható legfontosabb alapelv a perkoncentráció elve, amely alapján a polgári perben a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A feszes permenet biztosítása érdekében a határidők különösen nagy hangsúlyt kapnak az új peres eljárás folyamán.

A törvény által meghatározott eljárási határidőt a bíróság csak a törvényben meghatározott esetekben hosszabbíthatja meg. Például az ellenkérelem benyújtására rendelkezésre álló határidőt, vagy a fellebbezési ellenkérelem és a csatlakozó fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló határidőt a bíróság csak indokolt kérelemre, az előbbi esetében legfeljebb 45, utóbbiak esetében legfeljebb tizenöt nappal hosszabbíthatja meg.

Amennyiben valamely eljárási cselekményre a bíróság maga határoz meg határidőt, fontos okból az általa megállapított határidőt egyszer meghosszabbíthatja. A perbeli cselekményre nyitva álló határidő azonban a meghosszabbítással együtt negyvenöt napnál hosszabb nem lehet kivéve, ha a szakvélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé.

Ha a fél kéri a határidő hosszabbítást, akkor a kérelmének az eredeti határidő leteltéig meg kell érkeznie a bíróságra. Az engedélyezett határidő hosszabbítást az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani. A bíróság döntésének időtartamától függően akár az is lehetséges, hogy a fél csak a meghosszabbított határidő leteltét követően szerez tudomást a meghosszabbított határidőről.

Határidő mulasztás esetén, amennyiben azt a törvény nem zárja ki, a fél igazolási kérelmet terjeszthet elő az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül, illetve ha a mulasztás később jut a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály később szűnik meg, a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő naptól számított tizenöt napon belül. A mulasztástól számított három hónap eltelte után azonban igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.

A Pp. alapján a késedelmesen teljesített nyilatkozatok hatálytalanok, azaz meg nem tettnek minősülnek. Ez igaz abban az esetben is, ha egyébként a nyilatkozat megtételre került olyan határidőben, hogy az per elhúzódása nélkül figyelembe vehető lenne.

A Pp. a késedelem esetére egyes esetekben kifejezetten pénzbírság alkalmazását írja elő.

A Pp. által bevezetett változás, hogy az alperesnek az írásbeli ellenkérelem benyújtására negyvenöt napos határidő, a felülvizsgálat benyújtására pedig szintén negyvenöt napos határidő áll rendelkezésére.

Az új Pp. ítélkezési szünetre vonatkozó kiegészített szabálya szerint a határidőbe nem számít bele (ítélkezési szünetnek minősül) minden év december 24-től január 1-ig terjedő időszaka sem.

A Pp. a feszes permenetet a bíróságra nézve kötelező határidőkkel is támogatja. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában – a beadvány bírósághoz történő érkezésétől, vagy a beadvány benyújtására nyitva álló határidő lejártától, továbbá az intézkedésre okot adó egyéb körülmény bekövetkezésétől számított legkésőbb harminc napon belül meg kell, hogy tegye a szükséges intézkedéseket. A tárgyalást - ideértve a folytatólagos tárgyalást is – pedig úgy kell kitűznie, hogy az a kitűzésre okot adó perbeli cselekménytől számított legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen.

Vissza a hírekhez