Szerződésátruházás

Polgári Jogi Kodifikáció, 2005/3. 10-26. o.

Szerződésátruházás

A polgári jog kodifikációja során felmerült a szerződésengedményezés szabályozásának szüksége. Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája kimondja, hogy „[a]z engedményezés és a tartozásátvállalás intézményeit kombináló szerződésengedményezés jogi feltételeire az új Ptk.-ban megfelelő szabályokat kell alkotni.” Lászlófi Pál és Leszkoven László a Polgári Jogi Kodifikáció hasábjain publikált tanulmányukban – a Koncepció céljával egyetértve, módszertanával azonban vitatkozva – rámutatnak, hogy „az üzleti élet nézőpontjából mindenféleképpen szükséges a szerződés-átruházás szabályainak törvényi megfogalmazása, azonban ennek során új szabályok megalkotására van szükség (…), a szerződés-átruházás (…) engedményezés és tartozásátvállalás kombinációjaként való felfogása nem tartható. A jelen tanulmány – a szerzők problémafelvetésével egyetértve – javaslatot kíván tenni a szerződés átruházás szabályozására.
A polgári jog kodifikációja során olyan szabályok megalkotására van szükség, amelyek a teljes szerződési pozíció átruházását lehetővé teszik. Mindez nem oldható meg az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazásával, ahhoz egy sui generis jogügyletet kell az új Ptk.-ban megalkotni: a szerződés átruházást. A szabályok kialakítása során szükséges az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaihoz visszanyúlni. Ezt azonban pusztán a szabályozandó helyzetek hasonlósága teszi szükségessé.
A szerződés átruházás dogmatikailag nem konstruálható meg az engedményezés és a tartozásátvállalás „megfelelő” alkalmazásával, mivel

1. az engedményezés és a tartozásátvállalás analóg kezelése – azok eltérő jellegzetességei miatt – hibás;
2. a tartozásátvállalást dogmatikailag hibásan szabályozza a Ptk., mivel az nem a régi és új adós kétoldalú szerződése, amelyhez a hitelező hozzájárulása szükséges, hanem az háromoldalú szerződés (nováció);
3. az engedményezés és a tartozásátvállalás nem az adósi és a kötelezetti pozíció, hanem csupán kötelmekből fakadó egyes követelések vagy tartozások alanyának megváltoztatására alkalmas.

A jelen tanulmány szerzője az elmúlt években publikálta a követelések engedményezésének és a tartozások átvállalásának újraszabályozására vonatkozó javaslatait. Mivel ezen szabályok determinálják a szerződés átruházás szabályozását is, a jelen tanulmány összefoglalja az engedményezés és a tartozásátvállalás legfőbb dogmatikai jellemzőit, valamint nemzetközi kitekintéssel vizsgálja a szerződés átruházás fogalmát, annak dogmatikai hátterét és javaslatot tesz annak szabályozására.

Fogalmi dilemmák

A jogintézmény elnevezése

Mielőtt a szerződéses pozíció átruházásának vizsgálatára rátérnénk, elkerülhetetlen a használt terminus technicusok vizsgálata. A hazai és a nemzetközi jogirodalomban két elnevezése terjedt el a jogintézménynek: a szerződésengedményezés és a szerződés átruházás. A kétfajta megközelítés jól látható az Európai Szerződési Jogi Alapelvek és az Unidroit Alapelvek összevetéséből. Az előbbi 12. fejezetének 2. címe a szerződés átruházása (transfer of contract), míg az utóbbi 9. fejezetének 3. címe a szerződésengedményezés (assignment of contracts) címet viseli.
Mindkét fogalom hibás. Mivel az engedményezés kizárólag követelések átruházására szolgál, az engedményezés alkalmatlan a szerződési pozíció átruházására; nem megfelelő ezért a szerződésengedményezés kifejezés. A jogintézmény lényegét pontosabban fejezi ki a német és a svájci terminológia által alkalmazott szerződés átruházás (Vertragsübertragung). A kifejezés még így is félrevezető, hiszen átruházni kizárólag olyan – tág értelemben vett – dolgokat lehet, amely fölött az átruházó rendelkezési joggal bír. A szerződési pozíció nem tekinthető ilyennek. Mindezek előrebocsátásával, jobb híján, a jelen tanulmány a szerződés átruházás kifejezést használja.

A jogviszony alanyai

A jogintézmény elnevezése mellett problematikus a jogviszony alanyainak elnevezése is. A külföldi jogok általában az engedményezés terminológiáját alkalmazzák a szerződési pozíció átruházására is. Az olasz jog például engedményező, engedményes és engedményezett félről beszél. Az előzőekben említett megfontolásokból az engedményezés terminus technicusait alkalmatlannak tartjuk a szerződés átruházás esetén. Szükséges ezért új fogalmak bevezetése a szerződés átruházás alanyainak megjelölésére. Az elnevezés alapját a feleknek az eredeti szerződéshez való viszonya adhatja: így beszélhetünk a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó félről.

Engedményezés

1. Az engedményezés – az elterjedt felfogás ellenére – nem vezet a jogosulti pozícióban alanycserére, az kizárólag követelések átruházására szolgál.
2. A követelés átruházás szabályai megkonstruálhatóak a tulajdonátruházás klasszikus szabályainak analógiájára. Az analógia alkalmazását az teszi lehetővé, hogy az engedményezés tárgya, a követelés, az engedményező vagyonának aktívuma, afölött az engedményezőt rendelkezési jog illeti vagy illetheti meg.
3. Az új Ptk.-ban a lehető legszélesebb körben el kell ismerni a követelések engedményezhetőségét. Ez alól kizárólag két kivétel létezik: a jogszabályi tilalom és a szolgáltatás személyes jellege folytán nem engedményezhető kikötések. Az engedményezést kizáró kikötések érvényesek, de harmadik személyekkel szemben hatálytalanok. Szükséges kimondani, hogy az engedményezést kizáró kikötés megszegése miatt az adós nem lesz jogosult megtámadni az eredeti vagy az engedményezési szerződést: ez ugyanis értelmetlenné tenné az ilyen kikötések kötelmi hatályának a kimondását.
4. Főszabályként szükséges elismerni az osztható követelések részeinek engedményezhetőségét a zálogjogi szabályok mintájára. Ugyanakkor a részleges engedményezés az adósra nézve komoly költségekkel járhat, szükséges ezért kimondani, hogy az adós a követelések részleges engedményezésével kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítését követelheti az engedményezőtől.
5. A bírói gyakorlat bizonytalanságai miatt szükséges kimondani a jövőbeli követelések engedményezhetőségét. A Ptk. elismeri a jelenleg nem létező vagy nem az eladó tulajdonában lévő dolog adásvételére kötött szerződést, valamint a zálogjogi szabályok lehetővé teszik zálogjog létrehozását a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre. Dogmatikailag alaptalan és gazdaságilag irracionális lenne ezért a jövőbeli követelések engedményezésének tilalma.
6. Az új Ptk.-ban szükséges kimondani a követelések tömeges engedményezésének érvényességét. A nem egyedileg meghatározott követelések engedményezése nem érvénytelen, ha az engedményezett követelések azonosíthatóak, azaz legkésőbb a követelés létrejöttekor megállapítható, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e.
7. A biztosítéki engedményezés kérdéseit nem az engedményezés szabályai között szükséges rendezni. A zálogjogi szabályoknak kell választ adni arra a kérdésre, hogy az új Ptk. kizárólagos dologi hitelbiztosítéknak tekinti-e a zálogjogot, vagy a jogalkotó elismeri a fiduciárius hitelbiztosítékokat is.
8. Bár a külföldi jogokban egyre szélesebb körben terjed el az engedményezési szerződés kötelező írásba foglalása, az új Ptk.-ban álláspontunk szerint nem szükséges szakítani a hatályos megoldással, azaz a formátlanság elvével. Az engedményezési szerződés létrejöhet írásban, de semmi akadálya sincs a szóbeli vagy akár a ráutaló magatartással létrejövő engedményezési szerződésnek sem.
9. Szükséges az új Ptk.-ban szabályozni az eredeti szerződés módosításának a joghatásait, mivel az eredeti szerződés módosítása csorbíthatja az engedményes jogait. Az adós és az engedményező kötelmi jogviszonyukat szabadon módosíthatják. Ez azonban – mivel abba az engedményesnek nem lehet beleszólása – az engedményes jogait nem befolyásolhatja. Szükséges ezért kimondani, hogy az adós értesítését követően az adós és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek az adóssal szemben fennálló jogait.
10. Az engedményezési szerződés a megkötésének időpontjában hatályossá válik, az adóssal szembeni joghatások kiváltásához azonban ezen felül az engedményezésről szóló értesítés is szükséges. Az új szabályok megalkotása során több ponton is módosítandóak a Ptk.-nak az értesítésre vonatkozó szabályai. A joggyakorlat bizonytalanságának kiküszöbölése érdekében szükséges elhagyni a Ptk. 328. § (3) bekezdésének első mondatát, amely előírta, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. Az új Ptk.-ban kizárólag azt szükséges kimondani, hogy az engedményezésről az engedményes és az engedményező is jogosult az adóst értesíteni.
11. Szükséges szabályozni a többszöri értesítés különböző fajtáinak joghatásait. Többszöri engedményezés esetén, azaz ha az adós azonos követelés engedményezéséről többször kap értesítést, az adós akkor szabadul, ha az elsőként kapott értesítésnek megfelelően teljesít. Ha az adóst az engedményes és az engedményes engedményese is értesíti (utólagos engedményezés), az adós akkor szabadul, ha az utolsó értesítésben foglaltaknak megfelelően teljesít.
12. Az adós által felhozható kifogások körét és a beszámítás kérdését megfelelően szabályozza a hatályos Ptk. Szükséges azonban kimondani, hogy érvényes és az engedményes által is érvényesíthető az adós és az engedményező közötti szerződés azon kikötése, amely szerint az adós nem jogosult az engedményezett követeléssel szemben beszámítással érvényesíteni az engedményezővel szembeni követeléseit.
13. Szükséges pontosítani a Ptk. szavatossági szabályait, a Ptk. hatályos szabályai ugyanis nem tisztázzák az engedményező felelősségének kérdését. Célszerű az engedményező felelősségét – annak tartalmát pontosan meghatározva – a korábbinál szélesebb körre kiterjeszteni. E szerint az engedményező az engedményessel szemben szavatol: a) a követelés létezéséért; b) a követelés felett való rendelkezési jogának fennállásáért; c) az adósnak az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában való fizetőképességéért; és d) azért, hogy az adósnak nincs olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezett követelésbe való beszámítás útján érvényesíthet.

Tartozásátvállalás

1. Tartozásátvállalás esetén tulajdon átruházásról, illetve rendelkezési jogról nem beszélhetünk. A rendelkezési jog, a tulajdonjog részjogosítványaként, a dologi jogok körébe tartozik, így közvetett tárgya csak olyan „dolog” lehet, amely dologi jog tárgya. Mind a tulajdonátruházás klasszikus tárgyai: a dolgok, mind pedig követelések esetén a jogosult vagyonának olyan elemeiről van szó, amely felett az átruházó fél (az eladó, illetve az engedményező) rendelkezési joggal bír. A vagyon feletti rendelkezés kizárólag a vagyon aktív elemei felett értelmezhető; passzív vagyon dologi jog tárgya nem tud lenni, azon rendelkezési jog nem állhat fenn.
2. Hibás az a felfogás, amely a tartozásátvállalást olyan kétoldalú jogügyletként kezeli, amelyhez a hitelező hozzájárulása szükséges. A tartozásátvállalás kizárólag háromoldalú szerződéssel valósulhat meg, tehát az ügylet mindhárom alanya jogviszonyba kell, hogy kerüljön egymással. Sem a régi és az új adós között, sem a hitelező és az új adós között nem jöhet létre tartozásátvállalási szerződés, mivel a szerződés tárgya passzívum, azzal rendelkezni nem lehet. A hitelező hozzájárulása a tartozásátvállaláshoz nem elégséges, mert ezáltal a hitelező nem válik szerződő féllé, amely pedig elengedhetetlen az ügylet létrejöttéhez.
3. A tartozásátvállalás nováció. A kötelezettség nem választható el a kötelezett személyétől: míg engedményezés esetén a jogosult személye változik, addig tartozásátvállalás esetén a kötelezett személye kell, hogy változzon. Ez nem történhet másképp, mint a régi adósság megszüntetésével és új létrehozásával. Az a szerződés, amelyben egy szerződés alanyai, valamint egy harmadik személy megállapodnak, hogy a szerződés egyik alanya helyett e harmadik személy fog teljesíteni, nem átruházás és nem is szerződésmódosítás, hanem nováció.
4. A tartozásátvállalás nem eredményez adóscserét, mivel a tartozásátvállalás egyes tartozások és nem a teljes adósi pozíció átruházását szolgálja.
5. A tartozásátvállalástól szükséges megkülönböztetni a teljesítésátvállalást és a tartozáselvállalást. A teljesítésátvállalás a régi és az új adós szerződése, amelyben az új adós arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a régi adós tartozását maga fogja teljesíteni. Tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező jogosult az átvállalótól követelni a tartozás teljesítését, a régi adós azonban nem szabadul a kötelemből. Tartozásátvállalás esetén az eredeti adós szabadul a kötelemből és helyére új adósként az átvállaló lép.
6. Az új Ptk.-ban szükséges kimondani, hogy a jogosult a tartozásátvállaláshoz a hozzájárulását előzetesen is megadhatja. Előzetes hozzájárulás esetében a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá. A jogosult az előzetes hozzájáruló nyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot a hozzájárulás visszavonására. Ellenkező esetben azonban a hozzájárulás nem vonható vissza.
7. Mivel a nováció eredményeképp az eredeti szerződés megszűnik, szükséges lehetővé tenni, hogy a zálogjogosult hozzájárulása esetén a zálogjog az eredeti ranghelyen jöjjön létre újra. Szükséges továbbá a csődjogi szabályokat módosítani, hogy azokban az esetekben, amelyekben a kötelem keletkezése időpontjának jelentősége van, nováció esetén az eredeti kötelem létrejöttének időpontja legyen meghatározó.

Nemzetközi kitekintés

Szerződés átruházás a külföldi kódexekben

A külföldi jogok túlnyomó része nem szabályozza a szerződés átruházás jogintézményét. Kivétel ezalól a legújabb magánjogi kodifikáció terméke, a holland Burgerlijk Wetboek, valamint az olasz Codice civile és a portugál Código civil.
A BW 6:159. cikkelye szerint a szerződés átruházás a három fél által kiállított okiratban lehetséges. A holland szabályozás értelmében a szerződés átruházás eredményeképp az átruházó teljes szerződési pozíciója átszáll a szerződésbe belépő félre. A BW nem tartalmaz speciális szabályt a szerződés átruházásra: ezekre az esetekre is a tartozásátvállalás szabályait (előzetes hozzájárulás lehetősége, felhozható kifogások, átszálló biztosítékok) rendeli alkalmazni.
Az olasz Codice civile 1406-1410. cikkelyei szabályozzák a szerződés átruházást (szerződésengedményezés cím alatt). Az 1406. cikkely meghatározása szerint a szerződés átruházás az engedményező és egy harmadik személy (engedményes) megállapodása, amelyhez a szerződésben maradó fél (engedményezett) hozzájárulása szükséges. A szerződési pozíció átruházására olyan szerződések esetében van lehetőség, amelyekben a szerződő felek kölcsönösen szolgáltatásokkal tartoznak. A hozzájárulást a másik fél előzetesen is megadhatja: ilyen esetekben az átruházás akkor hatályosul, amikor a hozzájáruló felet az átruházásról értesítették vagy amikor ő arról tudomást szerzett. Az átruházó fél főszabályként szabadul a kötelmei alól, a másik fél azonban a hozzájáruló nyilatkozat megadásával egyidejűleg úgy is nyilatkozhat, hogy az átruházó az új szerződő fél nemteljesítése esetén teljesítésre lesz köteles. Ebben az esetben a nemteljesítésről tizenöt napon belül értesíteni kell az átruházót. Ha az értesítés elmarad, a kárt a szerződésben maradó fél köteles megtéríteni (1408. cikkely). Az 1409. cikkely szerint a szerződésben maradó fél az új szerződő féllel szemben minden olyan kifogást felhozhat, amely a szerződésből származik. Azon kifogásokat, amelyek az eredeti szerződő féllel való más jogviszonyából származnak, csak akkor jogosult felhozni, ha ezt a jogát a hozzájárulás megadásának időpontjában fenntartotta.Az 1410. cikkely az átruházó fél szavatosságát szabályozza. Az átruházó szavatol az átruházott szerződés érvényességéért. Ha az engedményező elvállalja a szavatosságot a szerződés teljesítéséért, akkor kezesként felel az engedményezett szerződő fél kötelezettségeiért.
A portugál Código civil a szerződéses pozíció engedményezése cím alatt szabályozza a szerződés átruházást. A szerződés átruházás fogalmát tartalmazó 424. cikkely megegyezik a Codice civile 1406. cikkelyével. A 425. cikkely szerint az engedményezett szerződés jogügylettípusa határozza meg az átruházás formájára, a szerzőképességre és a felek közötti jogviszonyra vonatkozó szabályokat. A 426. cikkely értelmében főszabályként a Código civilben is csak a szerződés érvényességéért áll fenn szavatosság. A felek azonban külön kiköthetik a kötelezettségek teljesítéséért való felelősséget is. A kifogásokra vonatkozó szabályozás (427. cikkely) is megegyezik a Codice civile szabályával.
A teljesség kedvéért említjük meg a rendkívül pragmatikus amerikai szabályozást. Bár a UCC és a Restatement (Second) of Contracts (1981) szóhasználatában a jogokat engedményezni (assign), a kötelezettségeket átvállalni (delegate) lehet, a UCC és a Restatement is tartalmaz szabályt az engedményezés szó értelmezésére. E szerint ha a szerződés szóhasználatából más nem következik, a „szerződés” vagy „a szerződésből fakadó minden jog” engedményezése és más hasonló kifejezések esetén a tartozások átvállalását és a jogok engedményezését irányozzák elő a felek.

Szerződés átruházás a nemzetközi kodifikációban

Az elmúlt néhány évben két nemzetközi instrumentum is kiterjesztette a szabályozását az engedményezés és a tartozásátvállalás mellett a szerződés átruházásra is: az Unidroit Kormányzó Tanácsa által 2004 tavaszán elfogadott az Unidroit Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelveinek (a továbbiakban: Unidroit Alapelvek) újabb kiadása és az Ole Lando vezette munkacsoport által 2000-ben publikált Európai Szerződési Jogi Alapelvek (a továbbiakban: Európai Alapelvek) harmadik, egyben utolsó része.
Az Unidroit Alapelvek a szerződésengedményezés címet viselő 9.3. pontban rendkívül tömören, mindössze hét cikkelyben szabályozza a szerződési pozíció átruházását. A 9.3.1. cikkely a szerződésengedményezést úgy definiálja, mint az engedményező (assignor) szerződésből fakadó jogainak és kötelezettségeinek az átruházását. A beszámítás és az átszálló jogok kérdésére 9.3.6-7. cikkelyek az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályait rendelik alkalmazni. A további szabályok sem részletezik különösebben a szerződés átruházás specialitásait. A szabályozás azon alapul, hogy a szerződés átruházás az engedményező és az engedményes kétoldalú jogügylete, amelyhez az eredeti szerződés másik felének (other party) a hozzájárulása szükséges. A hozzájárulással kapcsolatban az Unidroit Alapelvek – a tartozásátvállalás szabályaival összhangban – kimondja, hogy azt a másik fél előzetesen is megadhatja. Ilyen esetekben a szerződés átruházás értesítéssel vagy tudomásulvétellel (acknowledgement) válik hatályossá. A szerződés átruházás joghatásai is megegyeznek a tartozásátvállalás joghatásaival. A 9.3.5. cikkely alapján a hozzájárulás során a másik fél három lehetőség közül választhat: elengedheti a kötelemből az engedményezőt vagy őt megtarthatja sortartó kezesként vagy egyetemleges kötelezettként. A 9.3.5.(3) cikkely értelmében a felek eltérő rendelkezése hiányában az átruházó egyetemleges kötelezett marad.
Az Európai Alapelvek még egyszerűbb megoldást választott, amikor a szerződés átruházásra vonatkozó szabályait egyetlen cikkelyben (összesen két bekezdésben) szabályozta. Egy rövid definíciót követően a 12:201. (2) cikkelyében kimondta, hogy a követelések tekintetében az engedményezés (11. fejezet), míg a tartozások tekintetében a tartozásátvállalás szabályai (12:101-102. cikkelyek) alkalmazandóak. A 12:201 (1) cikkely értelmében az eredeti szerződés egyik alanya és egy harmadik személy megállapodhatnak a szerződési pozíció átruházásáról. Az átruházás hatályosságához az szükséges, hogy az átruházóval szerződő személy az átruházáshoz hozzájáruljon.

Szerződés átruházás a jogirodalomban

Bár sem a német, sem az osztrák, sem a svájci jog nem szabályozza a szerződés átruházást, a német nyelvű jogirodalom vizsgálja a szerződés átruházás dogmatikáját. A jogirodalom kezdetben azt a megközelítést alkalmazta, hogy a szerződés átruházás jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában is minden különösebb probléma nélkül megvalósítható, mivel az nem más, mint az engedményezés és a tartozásátvállalás „keveréke” (Zerlegungstheorie). Ezt a megközelítést tükrözik az előzőekben bemutatott nemzetközi jogi instrumentumok.
Ez a felfogás azonban a közelmúltra megváltozott. A jogirodalom felismerte, hogy sem az engedményezés, sem a tartozásátvállalás nem alkalmas a hitelezői és a kötelezetti pozíció átruházására, így a teljes szerződési pozíció átruházása sem képzelhető el pusztán az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak „megfelelő alkalmazásával”.
Larenz szerint „[a]z engedményezés mindig kizárólag egyes követelésekre és azok járulékaira vonatkozik, nem pedig az egész jogviszonyra. Ebből következik, hogy az adós pozícióját az engedményezés nem érinti, különösen megmarad az adós jognyilatkozatainak címzettje ugyanaz (pl. adásvétel esetén a szerződés megtámadása az akaratnyilatkozat hibája, mennyiségi kifogás, változások bejelentése stb. miatt).” Tartozásátvállalás esetén mindez azt jelenti, hogy „az adós rendelkezésére álló alakító jogok, mint például az adós választási joga a hitelező választási jogának nem gyakorlása esetén immár az átvállalót illetik. Ezzel szemben a régi adós mint szerződő fél pozíciójában fakadó hatalmasságok(mint például az elállási vagy felmondási jog) vagy az adós személyéhez kapcsolódó jogok (megtámadási jog) továbbra is a régi adóst illetik meg. Ugyanígy továbbra is a régi adóst illeti meg pénztartozás esetén az adásvétel tárgyának hibája esetén kijavítás vagy árleszállítás követelése.” Larenz álláspontja megjelenik a német kommentárokban és az esetjogban is. „A szerződés átruházáshoz mindhárom érintett oldal hozzájárulása szükséges. Az érdekeket megfelelően figyelembe véve a kiváló és a belépő fél kétoldalú szerződése és a szerződésben maradó fél hozzájárulása szükséges a szerződés átruházáshoz. A többségi vélemény szerint azonban a szerződés átruházás megvalósítható háromoldalú szerződéssel is (BGHZ 96, 305)”
Ezzel a felfogással van összhangban az az amerikai megközelítés is, hogy maga „[a] szerződés nem engedményezhető, mivel az kizárólag jogok és kötelezettségek létrehozásának ígérete, amelyből kizárólag az így létrejövő követelések engedményezhetőek.” Hogyha ezt a gondolatot a tartozásátvállalásra is kiterjesztjük, akkor világossá válik, hogy az engedményezés és a tartozásátvállalás nem alkalmas a szerződési pozíció átruházására.
Hasonlóan vélekedik Bucher is, akinek álláspontja szerint „[a]hogy az engedményezés esetében, tartozásátvállalásnál is kizárólag a jogosultság-kötelezettség kapcsolat (Recht-Pflicht-Beziehung) kerül átruházásra, míg a kötelem alanyai változatlanok maradnak.” Ezt az álláspontot fogadja el az osztrák jog is. Rummel szerint „[A szerződés átruházás] nem kizárólag a követelésengedményezés és a tartozásátvállalás kombinációját jelenti (a mai egységes elmélet (Einheitstheorie) szerint, szemben a korábbi Zerlegungstheorieval), hanem az azokhoz kapcsolódó mellékkötelezettségek, különösen például a szerződésből származó alakító jogok (például a megtámadás és az értesítés) átruházását is.” A Zerlegungstheorie kapcsán hívja fel a figyelmet Bucher, hogy „ez a felfogás meghaladott, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy a vizsgált jogintézmények alkalmazásával kizárólag egyes követelések és tartozások átruházására kerül sor, nem pedig szerződésmódosító vagy szerződésszüntető alakító jogok hatalmasságok átruházására.”
A Zerlegungstheorie-t felváltó egységes elmélet szerint „[szerződés átruházás esetén] a többségi álláspont szerint nem az engedményezés és a tartozásátvállalás kombinációjáról, hanem egy különálló jogintézményről van szó.” A szerződés átruházás tehát egy sui generis jogintézmény, amelyet a szerződésben bentmaradó, a szerződésből kilépő, valamint a szerződésbe újonnan belépő fél háromoldalú szerződéseként szükséges megkonstruálni.

Szerződésátruházás a mai magyar jogban de lege lata és de lege ferenda

Hatályos szabályok

A Ptk. nem szabályozza a szerződések átruházását, jogszabály azonban – kivételes körben –
rendelkezik a szerződés átruházásáról. Ilyen kivételnek tekinthetőek az alábbiak:

1. a pénzintézetek között a betétállomány és más visszafizetendő pénzeszközök átruházhatók a betétesek hozzájárulása nélkül [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 161. § (1) bekezdése];
2. a biztosítók között átruházható a biztosítási szerződésállomány a jogosultak hozzájárulása nélkül [a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 93. § (1) bekezdése];
3. a befektetési szolgáltató szerződéses kötelezettségei átruházhatók az ügyfelek jóváhagyása nélkül [2001. évi CXX. törvény 198. § (1) bekezdése, végelszámolás és felszámolás esetén: 186. és 194. §];
4. munkajogi jogutódlás vállalatfelvásárlás esetén [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 85/A. § a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, a Tanács 2001/23/EK irányelvével összhangban];
5. a bérleti szerződés átszáll a vevőre a bérlet tárgyának átruházásakor [Ptk. 432. § (1) bekezdése];
6. az utazási szerződést az utas jogosult harmadik személyre átruházni [az utazási és az utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése].

Szerződés átruházás a jogirodalomban és a Koncepcióban

A hazai jogirodalomban a nyugat-európai jogirodalomban már meghaladott megközelítés jelenik meg. Az engedményezés és a tartozásátvállalás kapcsán egyhangú a jogirodalom és a joggyakorlat a tekintetben, hogy azok a szerződés jogosulti, illetve a kötelezetti oldalán alanycserével járnak, azaz azok nem egyes követelések és tartozások, hanem a teljes pozíció átruházására szolgálnak. Eörsi az engedményezést „Alanyváltozás a jogosult személyében”, míg a tartozásátvállalást „Alanyváltozás a kötelezett személyében” cím alatt tárgyalja. Bár a Kommentár a Ptk. 328. §-a kapcsán kifejti, hogy „[a]z engedményezés olyan szerződés, amellyel a jogosult a követelését másra ruházza át” , a 329. §-hoz fűzött kommentár az engedményezés legfőbb jogi következményeként azt jelöli meg, hogy „érvényes engedményezéssel alanycsere következik be a jogosult személyében.”
Ezt a megközelítést látszik követni a Koncepció is, amely szabályozni kívánja az engedményezés és a tartozásátvállalás intézményeit kombináló szerződés átruházást. A szabályozás részletesebb elvei helyett a Koncepció kizárólag arra mutat rá az adásvételi szerződés szabályai között, hogy „[a] szerződéses pozícióknak a maguk egészében történő átruházását, pl. a bérleti jog átruházását – a bérbeadó tulajdonos hozzájárulására tekintettel – az engedményezés jövőbeni szabályozásával összhangban kell megoldani.”

Kodifikációs javaslat: szerződésátruházás novációval

Az új Ptk.-ban a szerződés átruházást az alábbi elvek figyelembevételével kell szabályozni.

1. A szerződés átruházás sui generis jogintézmény; a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben bentmaradó fél háromoldalú szerződése, amely novációt eredményez.
2. A szerződés átruházás eredményeképp a szerződésből kilépő és a szerződésben bentmaradó fél szerződése megszűnik, és az új szerződés a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között jön létre.
3. A szerződés átruházás következtében a szerződés tartalma csak azokon a pontokon változik meg, amelyekben a megváltozott alany személyének jelentősége van.
4. Azokban az esetekben, amelyekben a kötelem keletkezdése időpontjának jelentősége van, lehetőséget kell teremteni, hogy az eredeti szerződés létrejöttének időpontja  legyen meghatározó.
5. A szerződés átruházás szabályai mögött háttérszabályként – a szabályozandó kérdések hasonlósága miatt – az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályai állnak.

1.         A szerződés átruházás sui generis jogintézmény; a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben bentmaradó fél háromoldalú szerződése, amely novációt eredményez. A szerződés átruházás célja a szerződési pozíció átruházása. A szerződési pozíciót az egyik szerződő felet a szerződés alapján megillető jogosultságok és az őt terhelő kötelezettségek összessége alkotja. Mivel az engedményezés nem alkalmas a szerződés jogosulti pozíciójának átruházására, és a kötelezetti pozíció sem száll át tartozásátvállalással, a két jogintézmény együttes alkalmazása sem vezethet a teljes szerződési pozíció átruházásához. A szerződés átruházás egy sui generis háromoldalú szerződés, amely a nevével ellentétesen nem az átruházás, hanem a szerződés megszüntetése és új szerződés létesítése (nováció) útján valósítható meg.
2.         A szerződés átruházás eredményeképp a szerződésből kilépő és a szerződésben bentmaradó fél szerződése megszűnik, és az új szerződés a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között jön létre. A szerződés átruházás mint nováció fogalmilag az eredeti szerződés megszűnésével jár. A megszűnéssel egyidejűleg a szerződésbe belépő fél és a szerződésben maradó fél között, főszabályként, az eredetivel megegyező tartalommal jön létre a szerződés. A főszabály alól az alábbi két fő kivételcsoport létezik.
3.         A szerződés átruházás következtében a szerződés tartalma megváltozik azokon a pontokon, amelyekben a megváltozott alany személyének jelentősége van. Egyes kötelmi jogi rendelkezések jelentőséget tulajdonítanak a jogosult vagy a kötelezett személyének. Így például a Ptk. 278. § (1) bekezdése szerint a teljesítés helye főszabályként a kötelezett lakóhelye. Ezekben az esetekben a szerződés átruházás következtében a szerződés módosul: a teljesítés helye – a felek eltérő megállapodása hiányában – a szerződésbe belépő fél lakóhelye lesz. Ezenfelül az új szerződés figyelembe kell, hogy vegye a felek személyében bekövetkező változásból fakadó szükségszerű következményeket (értesítési címek változása, bankszámlák változása, adott esetben a szállítás módjának változása stb.).
4.         Azokban az esetekben, amelyekben a kötelem keletkezése időpontjának jelentősége van, lehetőséget kell teremteni, hogy az eredeti szerződés létrejöttének időpontja  legyen meghatározó. A szerződés átruházás eredményeképp az eredeti szerződés megszűnik. Noha a megszűnéssel egyidejűleg létrejön az új szerződés, a nováció nem jogutódlás, ezért a szerződés folytonossága megszakad. Ennek egyes jogviszonyokban nem kívánatos következménye van, így különösen a szerződést biztosító mellékkötelezettségek (kezesség és zálogjog) az eredeti szerződés megszűnésével szintén megszűnnek. A tartozásátvállalásnál alkalmazott megoldáshoz hasonlóan, szükséges tehát kimondani, hogy a kezes hozzájárulásával a kezesség is fennmarad. A zálogjog kapcsán pedig ezen túlmenő szabályozásra is szükség van. A nováció következtében, a zálogjogosult hozzájárulása esetén is megszűnik a korábbi zálogjog, és egy új zálogjog jön létre, amelynek rangsora a keletkezésének időpontjához kötődik. Mivel ez jelentősen kedvezőtlenebbé változtathatja a jogviszonyt, és egyenesen lehetetlenné teheti a szerződés átruházás alkalmazását. Ennek elkerülése érdekében szükséges a zálogjogi szabályok körében kimondani, hogy nováció esetén az eredeti ranghelyen hozhatják létre a felek az új zálogjogot. A nováció a csődjogi szabályozás szempontjából is releváns: azokban az esetekben, amelyekben a kötelem keletkezése időpontjának jelentősége van, nováció esetén az eredeti kötelem létrejöttének időpontját kell figyelembe venni.
5.         A szerződés átruházás szabályai mögött háttérszabályként – a szabályozandó kérdések hasonlósága miatt – az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályai állnak. A jelen tanulmány azt kívánja bebizonyítani, hogy a szerződés átruházás nem valósítható meg egyszerűen az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazásával. A dogmatikai tisztázás azonban nem jelentheti a felek üzleti szándékának figyelmen kívül hagyását, és a kodifikáció során nem vezethet az engedményezés és a tartozásátvállalás, valamint a szerződés átruházás szabályainak értelmetlen szétszakításához. A szerződés átruházás szabályozása során – a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében – szükséges az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaira visszautalni.

Normaszöveg-javaslat

Általános indokolás

A szerződés átruházást abban a formában, ahogy azt az új Ptk. szabályozza, korábban nem szabályozta sem a Ptk., sem az Mtj. A szerződés átruházás iránt, azaz az iránt, hogy a felek a szerződési pozíciójukat átruházva „kiléphessenek” a szerződésből, jelentős igény mutatkozott. Ptk.-n kívüli jogszabályok már korábban is lehetővé tették a szerződés átruházást pl. az utazási szerződések vagy a biztosítási és a betétállományok esetében.
Az új szabályozás szakít azzal a jogirodalomban széles körben elterjedt nézettel, hogy a szerződés átruházás nem más, mint az engedményezés és a tartozásátvállalás egyidejű alkalmazása. . Az új Ptk. a szerződés átruházást – a szerződés jogosulti vagy kötelezetti oldalán a teljes körű alanycsere megvalósítása érdekében – novációként szabályozza, azaz a szerződés átruházási szerződés a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben bentmaradó fél között jön létre, amely által szerződésből kilépő és a szerződésben bentmaradó fél közötti szerződés megszűnik, és az új szerződés – az eredeti szerződéssel főszabályként azonos tartalommal – a szerződésbe belépő fél és a szerződésben bentmaradó fél között jön létre.

Részletes indokolás

1. §      [A szerződés átruházás joghatásai]
(1)        A szerződésből kilépő, a szerződésben bentmaradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.
(2)        A szerződés átruházás eredményeként a szerződésből kilépő fél és a szerződésben bentmaradó fél közötti szerződés megszűnik. Az új szerződés a régi szerződéssel azonos tartalommal, annak megszűnésének időpontjában a szerződésbe belépő fél és a szerződésben bentmaradó fél között jön létre. 
(3)        A szerződésbe belépő felet mindazon jogok megilletik és mindazon kötelezettségek terhelik, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben bentmaradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben bentmaradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésben bentmaradó fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.
(4)        A szerződés átruházással a követelést biztosító kezesség a kezes hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik. A szerződés átruházással a zálogjog megszűnik. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre.
(5)        A szerződés átruházás az elévülést megszakítja.

1.         A szerződés átruházás szabályozásával megteremti a Ptk. a szerződési pozíció átruházásának a feltételeit. A szerződés átruházás egy sui generis háromoldalú szerződés az eredeti jogviszony alanyai (átruházó és kötelezett) és az átvállaló között. A Ptk. szabálya szakít azzal a megközelítéssel, hogy a szerződés átruházás megvalósítható az engedményezés és a tartozásátvállalás alkalmazásával. Mivel az engedményezés és a tartozásátvállalás is kizárólag egyes kötelmek tekintetében alkalmas alanyváltozást előidézni, ezért azok alkalmazásával a felek nem érhetik el teljes szerződési pozíció átruházását.
2.         A szerződés átruházás nováció: a szerződés átruházási szerződés megkötésével az eredeti szerződés megszűnik, és annak helyén, a korábbi megszűnésével egyidejűleg új kötelem jön létre. Szerződés átruházás esetén tehát a szerződésbe belépő fél nem a szerződésből kilépő fél jogutódja.
3.         Szerződés átruházás esetén a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél helyébe lép. Szükséges ezért szabályozni, hogy milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik a szerződésbe belépő felet. A szabályozás alapja, hogy a szerződés átruházás eredményeképp a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél szerződési pozíciójába lép be. Mivel a szerződési pozíció nem más, mint jogok és kötelezettségek összessége, a szerződésbe belépő felet mindazok a jogok megilletik és mindazok a kötelezettségek terhelik, amelyek a szerződésből kilépő felett megillettek, illetve terheltek.
A (3) bekezdés külön szabályozza, hogy a szerződésbe belépő fél és a szerződésben bentmaradó fél milyen jogviszonyokból származó követeléseit számíthatja be. A szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél személyéhez kötődő kifogások kivételével minden kifogást felhozhat a szerződésben bentmaradó féllel szemben. A szerződésben bentmaradó felet is kizárólag a szerződésből kilépő féllel szemben a szerződésen kívüli jogcímből származó követeléseinek beszámításától zárja el a szerződés átruházás.
A szerződés átruházás eredményeképp az új szerződés tartalmilag megegyezik a szerződésből kilépő és a szerződésben bentmaradó fél szerződésével. Nincs azonban akadálya annak, hogy az új szerződés alanyai (a szerződésbe belépő fél és a szerződésben bentmaradó fél) a szerződés egyes elemeinek módosításában – a szerződésmódosítás szabályaival összhangban – megállapodjanak.
4.         A kezesség és a zálogjog olyan biztosíték, amelyet az eredeti kötelezett személyére tekintettel adtak. Ha a kötelezett személye megváltozik, lehetőséget kell teremteni arra, hogy a zálogkötelezett és a kezes a biztosítékot megszüntesse. Annak következtében azonban, hogy a szerződés átruházás nováció, az átruházással automatikusan megszűnnek a szerződést biztosító mellékkötelezettségek, így elsősorban a kezesség és a zálogjog. A Ptk. lehetővé teszi, hogy a kezes hozzájárulásával a kezesség fennmaradjon. Külön szabályozást igényel a zálogjogi rangsor. Amennyiben új jogviszonyról beszélünk, a zálogjogosult hozzájárulása esetén is megszűnik a korábbi ranghely, és egy új zálogjog jön létre. Mivel ez jelentősen kedvezőtlenebbé változtathatja a jogviszonyt, szükséges a zálogjogi szabályok körében kimondani, hogy nováció esetén az eredeti ranghelyen hozhatják létre a felek az új zálogjogot.
5.         Mivel a szerződés átruházás egyben a szerződésből fakadó követelésekkel való rendelkezést is jelenti, szükséges kimondani, hogy a szerződés átruházás megszakítja az elévülést.
2. § [Előzetes hozzájárulás a szerződés átruházáshoz]
(1)        A szerződésben bentmaradó fél a szerződés átruházáshoz a hozzájárulását előzetesen is megadhatja.
(2)        Előzetes hozzájárulás esetében a szerződés átruházás a szerződésben bentmaradó fél értesítésével válik hatályossá.
(3)        A szerződésben bentmaradó fél az előzetes hozzájáruló nyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot a hozzájárulás értesítést megelőző visszavonására; ellenkező esetben a hozzájárulás nem vonható vissza.

1.         A külföldi szabályozási minták azt tükrözik, hogy a gazdaságban igény van aziránt, hogy a szerződésben bentmaradó fél a tényleges szerződés átruházási szerződés megkötését megelőzően kinyilváníthassa, hogy egy esetleges szerződés átruházáshoz hozzájárul. A hozzájárulást megadhatja a szerződésben maradó fél egy meghatározott személy vonatkozásában, meghatározott időre vagy akár minden korlátozás nélkül is. A szerződésben bentmaradó fél jogosult továbbá dönteni, hogy a hozzájárulását véglegesen meg kívánja-e adni, vagy a hozzájárulása visszavonható.
2.         Ha a szerződésben bentmaradó fél előzetesen hozzájárulását adja a szerződés átruházáshoz, akkor a főszabály – amely szerint a szerződés átruházás a három fél megállapodásával hatályossá válik – helyett más megoldásra van szükség. A szerződés átruházás ebben az esetben megvalósul a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél megállapodásával. A jogügyletnek a szerződésben maradó féllel szembeni hatályosulásához szükség van a szerződésben maradó félnek a szerződés átruházás létrejöttéről történő értesítésére.
3.         Az előzetes hozzájárulás visszavonhatóan és visszavonhatatlanul is megtehető. A szerződésben maradó fél számára jelentős kockázatot jelent a visszavonhatatlan hozzájárulás, mivel ezáltal elveszti a szerződéses partnere személye feletti kontrollt, és az eredeti szerződő félnél kevésbé fizetőképes személy esetén sem akadályozhatja meg a szerződés átruházást. Erre jelenthet megoldást a visszavonható hozzájárulás. A jogviszonyok kiszámíthatósága iránti igény azonban megkívánja, hogy a szerződésben maradó fél a nyilatkozatának megtételekor tegye egyértelművé, hogy az visszavonható-e és ha igen, milyen körülmények esetén vagy milyen módon.

1. 3. § [Az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazása]

A szerződés átruházásra egyebekben a követelések tekintetében az engedményezés, a tartozások tekintetében a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A szerződés átruházás sui generis jogintézmény. A jogintézmény jellemzőit az 1-2. §-ok tartalmazzák. Szükségtelen lenne ugyanakkor párhuzamos rendszert létrehozni. Az itt nem szabályozott kérdések (pl. a szerződésből kilépő fél szavatossága a szerződésbe belépő féllel szemben) tekintetében elegendő az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaira való visszautalás.
4. § [Szerződés átruházás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]
Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, eltérő rendelkezés hiányában a szerződés átruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A hatályos jogban léteznek olyan jogszabályok, amelyek alapján szerződés átruházásra kerül sor. Ilyen például a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 15. § (2) bekezdése, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 161. § (1) bekezdése, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 93. § (1) bekezdése, 2001. évi CXX. törvény 198. § (1) bekezdése, végelszámolás és felszámolás esetén: 186. és 194. §, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 85/A. §, az utazási és az utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése. Ezekben az esetekben a szerződés átruházás szabályai szubszidiáriusan érvényesülnek.