Miért nem sikertörténet az ingó jelzálogjog

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Ügyvédek Lapja, 2008/4. 30-32. o.

Miért nem sikertörténet az ingó jelzálogjog?

A zálogjogi novellák

A polgári jogi kodifikáción belül külön története van a zálogjogi szabályozásnak. A Ptk. történetében egyedülálló módon a zálogjogra vonatkozó rész két alkalommal, 1996-ban és 2000-ben teljes egészében kicserélésre került. Ezen felül 2004-ben lényegesen változtak az óvadékra vonatkozó szabályok, amelynek eredményeként az óvadék megindult a zálogjogba való integrálódás útján. Ilyen előzmények után, az új Ptk. Koncepciója úgy foglalt állást, hogy a zálogjogi szabályozást a kötelmi jog köréből át kell helyezni a Dologi Jogi Könyvbe, egyebekben azonban lényeges változtatásokra nincs szükség. Ehhez képest mind a Szakértői Javaslat, mind pedig az IRM tervezete szerkezetében, megfogalmazásában és tartalmában egyaránt alapvetően átírja a hatályos jogot.

Az 1996. évi első zálogjogi novella lényegében nem érintette a zálogjog klasszikus intézményeit, az ingatlan jelzálogjogot és a kézizálogjogot. Három lényeges újdonságot tartalmazott: a jelzálogjogot kiterjesztette az ingó dolgokra, valamint bevezette a vagyont terhelő zálogjogot és az önálló zálogjogot. A zálogjoggal kapcsolatos viták nagyrészt azóta is e három új intézmény körül zajlanak, és ezekben a kérdésekben mutatkoznak a Szakértői Javaslat és a minisztériumi tervezet közötti eltérések is. Ebben a cikkben az ingó jelzálogjog szabályozásával kapcsolatos néhány vitatott kérdést vizsgálunk meg. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az ingó jelzálogjog alapításával kapcsolatos eljárási és intézményi szabályok miként befolyásolják azt, hogy ez a zálogjog betölthesse rendeltetését.

Első oldal
Előző oldal
1 2 3 4 5 6

Cikkek

Cikkek