Határon átnyúló hitelbiztosítékok ingókon és követeléseken

Szerző: Dr. Gárdos Péter

letöltés

Jogtudományi Közlöny, 2010/3 162-164. o.

Hitelbiztosítékok Európában

Sigman – Kieninger: Határon átnyúló hitelbiztosítékok ingókon és követeléseken

Az elmúlt években több könyv jelent meg, amely összehasonlító módszerekkel vizsgálja a hitelbiztosítékok nemzeti szabályozásait. Ilyen például a Johnston által szerkesztett kézikönyv a követeléseken alapított hitelbiztosítékokról és a Beale – Bridge – Gullifer – Lomnicka által írt The Law of Personal Property Security. Ezt a megnövekedett érdeklődést ismerte fel az Európai Jogakadémia is, amikor 2007 márciusában workshopot szervezett Határon átnyúló hitelbiztosítékok ingókon, majd pedig 2007 októberében Határon átnyúló hitelbiztosítékok követeléseken címmel.

A Sellier kiadó Sigman és Kieninger szerkesztésében két kötetben szerkesztett formában jelentette meg a konferencia anyagát. A kötetek tartalmazzák az esettanulmányokat és az ezekre adott válaszokat. Az esettanulmányok alapulvételével történő vizsgálat gyakran akkor is érdekes eredményre vezet, ha az egyes polgári törvénykönyvek szabályai szintjén az egyes jogok között nincs jelentős különbség. Az esettanulmányokat a kötet a német, a francia, az angol-walesi, az olasz, a holland, a belga és a spanyol jog alapján vizsgálja. Bár a vizsgált országok kiválasztása némileg véletlenszerűnek tűnik, tény, hogy a kötetek tartalmazzák a legfontosabb nyugat-európai országok jogait. Mindkét kötet tartalmaz az esettanulmányokon túl bevezető tanulmányokat is. Az ingókon alapított biztosítékokat vizsgáló kötet egy rövid, de az amerikai hitelbiztosítéki rendszer működésével ismerkedő jogász számára rendkívül hasznos bevezetést tartalmaz a Uniform Commercial Code (UCC) hitelbiztosítékokat szabályozó 9. cikkelyének a hitelbiztosíték létrejöttére és a különböző hitelbiztosítékok rangsorára vonatkozó szabályairól, valamint a UCC hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszeréről. A másik kötet a követelések átruházásának nemzetközi magánjogi aspektusait vizsgálja. A szerzők áttekintik a hatályos szabályozást, a nemzeti jogok megoldásai közötti különbségeket és a Római Egyezmény szabályaival kapcsolatos problémákat. Ezt követően a röviden összefoglalják a korábban már számos helyen kifejtett álláspontjukat, amely szerint az engedményezésre főszabályként az adós helyének a jogát kell alkalmazni, mivel ez az a jog, amely valamennyi érintett számára már előre egyértelműen meghatározható és amely követelések tömeges engedményezése esetén is kényelmesen alkalmazható. Külön érdekesség a magyar olvasók számára, hogy a kötet tartalmazza a Róma I rendelettervezet engedményezési szabályaival kapcsolatos vita során kialakított magyar álláspontot. Ez a fejezet szerkezetileg jelentősen kilóg a kötet rendszeréből és objektív szempontokkal nehezen támasztható alá, hogy a kötet miért csupán a magyar álláspontot tartalmazza. Ezzel együtt is jó látni a nívós és alapos magyar álláspontot, még akkor is, ha azt végül nem sikerült a tagállamokkal elfogadtatni. Vélhetően egyébként a szerzők azért választották a magyar álláspontot, mivel az ismert tagállami álláspontok közül az állt a legközelebb a szerzők álláspontjához.

Első oldal
Előző oldal
1 2 3

Cikkek

Cikkek