Határon átnyúló hitelbiztosítékok ingókon és követeléseken

Jogtudományi Közlöny, 2010/3 162-164. o.

Az ingókon alapított biztosítékkal foglalkozó kötet tizenegy eset alapulvételével mutatja be nagyon szembeötlő módon az európai hitelbiztosítéki szabályozásban rejlő jelentős eltéréseket. Az első eset az adós pontosan meghatározott eszközein alapított azon hitelbiztosítékok létrejöttét és joghatásait vizsgálja, amely esetén a hitelező nem szerzi meg a biztosíték birtokát, azaz a hitelbiztosítékul nyújtott vagyontárgyak továbbra is az adós vagyonában maradnak. A második eset annyiban különbözik az elsőtől, hogy itt a hitelbiztosíték a jövőben megszerzendő eszközökre is kiterjed. A harmadik esetben a hitelbiztosíték tárgya az adós létező és jövőbeli készlete. A negyedik eset azt vizsgálja, hogy milyen finanszírozási formában tud az adós eszközt vásárolni oly módon, hogy a vételárat csak később fizeti meg. Az ötödik eset azt mutatja be, hogy az egyes nemzeti jogok milyen védelmet nyújtanak a jóhiszemű szerző számára. A hatodik eset azt vizsgálja, hogy az európai jogokban létrejöhet-e kézizálogjog átadás nélkül pusztán azáltal, hogy a zálogkötelezett kijelenti, hogy a zálogtárgyat a zálogjogosult javára őrzi. A hetedik eset a túlbiztosítás problémakörét érinti. A nyolcadik eset azt mutatja be, hogy a biztosíték nélkül szállító eladó milyen kevés védelemre jogosult. A kilencedik eset a külön lajstromokban nyilvántartott ingókon alapított biztosítékokat vizsgálja. A tizedik eset egy speciális problémát érint, nevezetesen, hogy mi történik abban az esetben, ha a biztosítékul nyújtott vagyontárgy a későbbiekben elválaszthatatlan módon egyesül a más vagyontárgyakkal. Végül a tizenegyedik eset az ingókon alapított hitelbiztosítékok nemzetközi magánjogi vetületét elemzi. Az eset azt a szituációt elemzi, amikor az A országban található ingó vagyonon az A ország joga szerint hitelbiztosítékot hoznak létre, majd az ingót B országba viszik, ahol azon egy újabb hitelbiztosítékot alapítanak.

A szerzők ugyanezt a módszert követik a követeléseken alapított hitelbiztosítékok vizsgálata során is. Az itt vizsgált kérdések az alábbiak. Az első eset a jövőbeli követeléseken alapított biztosíték problémáját vizsgálja, nevezetesen, hogy az adós jogosult-e bármilyen formában biztosítékot alapítani olyan követelésén, amely a biztosíték létrehozásakor még nem létezik. A második eset létező követeléseken egyesével és tömegesen történő biztosíték létrehozását elemzi. A harmadik eset azt kívánja bemutatni, hogy milyen problémák merülnek fel abban az esetben, ha az adós valamennyi létező és jövőbeli követelésén biztosítékot kíván alapítani. A negyedik esetén a követelések részén alapított biztosíték érvényességét vizsgálja. Az 5-7. esetek azt vizsgálják, hogy hogyan alapítható a követelésen biztosíték, ha magukhoz a követelésekhez további biztosítékok kapcsolódnak (pl. tulajdonjog-fenntartás vagy garancia). A nyolcadik eset az engedményezést kizáró kikötések, míg a kilencedik eset az ilyen korlátozásokat tartalmazó jogszabályi rendelkezések joghatásait tekinti át. A tizedik eset a publicitás és a prioritás kérdéskörével foglalkozik. A prioritást vizsgálja részleteiben a 11-12. eset. A 13. eset az értesítés szerepét és joghatását mutatja be. A 14-15. esetek a fizetésképtelenség hatásaival foglalkoznak, a 16. eset pedig az értékpapírosítás lehetőségét, megengedettségét és szabályozását vizsgálja.

Első oldal

Előző oldal

1 2 3

Következő oldal

Utolsó oldal