Fiduciárius biztosítékok az új Polgári Törvénykönyvben

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Gazdaság és Jog, 2008/7-8. 17-24. o.

Fiduciárius biztosítékok
az új Polgári Törvénykönyvben

A dologi jog szerepének erősödése

A hatályos Ptk., születése közismert történelmi körülményeinek köszönhetően, mostohán bánik a dologi jogokkal. Ezért az új Polgári Törvénykönyv egyik célja volt, hogy a dologi jogok a jelentőségüknek megfelelő szabályozást kapjanak. Ez a célkitűzés úgy valósult meg, hogy az IRM Javaslat szerint az új Ptk. egy önálló könyvet szentel a dologi jog számára, amely magában foglalja a birtok, a tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok szabályait. A másik alapvető szerkezeti változás, hogy a zálogjog szabályozására is a dologi jogi könyvben kerül sor. Ez egyrészt növeli a Dologi Jogi Könyv súlyát, másrészt pedig egyértelmű állásfoglalást jelent a zálogjog dologi jogi természete mellett.

A hagyomány és megújítás kettőssége a dologi jogok körében úgy érvényesül, hogy, miközben a dologi jogok szabályozása lényegesen kiterjedtebb a hatályosnál, és számos fontos változás is történt, összességében mégsem alapvető koncepcionális újításokról, hanem inkább a hatályos jog egyfajta konszolidálásáról beszélhetünk. Így természetesen az IRM Javaslatban is érvényesülnek a dologi jogok klasszikus alapelvei: a dologi jogok zártkörűsége, az, hogy a dolog jogok tartalmát törvény határozza meg, méghozzá kógens módon, és hogy a dologi jogok, mind a pozitív, mind pedig a negatív jogvédelmi jogosultságok, abszolút szerkezetűek.

A fiduciárius biztosítékok

A zálogjoggal kapcsolatban a kodifikáció során vita bontakozott ki arról, hogy az új Ptk. miként viszonyuljon az úgynevezett fiduciárius biztosítékokhoz, azaz a biztosítéki célú tulajdon-átruházáshoz, engedményezéshez és vételi jog alapításhoz. Ezekben az ügyletekben a hitelező, a zálogjogtól mint klasszikus dologi biztosítéktól eltérően, nem korlátolt dologi jogot, hanem a fedezetül szolgáló vagyontárgy tulajdonjogát (immateriális vagyontárgyak esetében a jogosulti pozíciót) illetve az erre vonatkozó opciós jogot szerzi meg biztosítékul, és e biztosítéki célra tekintettel, az adós és a hitelező közötti belső jogviszonyban, szerződéses szabályok korlátozzák, hogy a hitelező miként élhet az elvileg korlátlan tulajdonjogból fakadó jogosítványaival. „A fiduciárius ügylet kétirányú jogi helyzetet teremt: másokkal szemben, kifelé ható viszonyban megadja az átruházott joggal járó teljes hatalmat, az átruházóval szemben azonban (befelé) a jogszerző felelősséget vállal arra, hogy hatalmát csak bizonyos módon fogja gyakorolni.” Azaz „az, amit ő (formai) jogosultsága alapján megtehet, nem vág egybe azzal, amit neki a fiduciánshoz fűződő (belső) viszonyában megtennie szabad.”

Miért kötnek a felek ilyen ügyleteket? Amennyire ez megállapítható, a fiduciárius biztosítéki ügyletek mögött általában két törekvés húzódik meg. Egyrészt, a felek el akarják kerülni a zálogjog alapításával együtt járó eljárást és költséget (tipikusan ez a helyzet például a gépjármű-finanszírozás területén, ahol általánosan elterjedt a zálogjog helyett a vételi jog alkalmazása), másrészt pedig a hitelező erősebb pozícióba kíván jutni, mint amilyent a zálogjog biztosítana számára, a lehető legerősebb dologi jog, a tulajdon megszerzésével követelését végrehajtási és felszámolási eljáráson kívül, könnyen és gyorsan kívánja érvényesíteni. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy mi a probléma az ilyen megoldásokkal, miért kell a kodifikációnak valamilyen módon kezelnie ezt a jelenséget, és az IRM Javaslat által kínált megoldás mennyire kielégítő.

Első oldal
Előző oldal
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Cikkek

Cikkek