Fiduciárius biztosítékok az új Polgári Törvénykönyvben

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Gazdaság és Jog, 2008/7-8. 17-24. o.

Ezek az ügyletek a kógens zálogjogi és csődjogi szabályok megkerülésére irányulnak. Amint korábban erre is utaltunk, a fiduciárius biztosítékot alkalmazó hitelezők törekvése általában arra irányul, hogy olyan kielégítési jogot teremtsenek maguk számára, amely megelőzi a többi hitelezőt, beleértve a zálogjogos hitelezőket is. Míg a zálogjog által biztosított elsőbbségi kielégítési jog gyakorlásának kereteit a polgári anyagi jog, a végrehajtási és a csődjog részletesen szabályozza, a tulajdonjog megszerzése révén elért szuperprioritás a végrehajtási illetve felszámolási eljárás szabályainak megkerülését és a fedezet többi hitelező elől való elvonását jelenti. Az ilyen megoldásokat ráadásul a gyakorlatban elsősorban kiszolgáltatott helyzetben lévő adósokkal szemben alkalmazzák. A jogcímet meghatározó biztosítéki szerződés, amely a dologi jog kötelmi természetű korlátozását hivatott szolgálni, a Ptk.-ban nem nevesített szerződés, és hiányoznak vele kapcsolatban azok a követelmények, amelyek kiegyensúlyozott helyzetet teremtenének az adós és a hitelező között. A gyakorlatban ezek a megállapodások jellemzően igen nagyvonalúak a hitelező javára, és ezáltal tovább növelik az adós kiszolgáltatottságát. Mindezek együttesen nyilvánvalóan sérülékennyé teszik az ilyen ügyleteket. A vonatkozó bírói gyakorlatból is az állapítható meg, hogy ezeknek az ügyleteknek a megítélése igen bizonytalan és változó. Az így kialakult helyzet egyértelműen hátrányos a jogbiztonság szempontjából.

Kodifikációs alternatívák

Az előzőekben vázolt körülmények miatt fontos kodifikációs kérdés, hogy miként viszonyuljon a jogalkotó az ilyen ügyletekhez. Ennek során az egyik alapvető szempont annak vizsgálata, hogy a fiduciárius biztosítékok léte hogyan befolyásolja a zálogjoggal kapcsolatos kodifikációs célkitűzések megvalósulását. A zálogjogi kodifikáció alapvető célja volt a zálogjog és a jogbiztonság együttes erősítése úgy, hogy hatékony biztosíték álljon a hitelezők rendelkezésére, egyúttal azonban megfelelő védelemben részesüljenek az adós valamint az adós többi hitelezőjének az érdekei is. A Szakértői Javaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy - a zálogjogi szabályozás korszerűsítésére is tekintettel - nincsenek olyan legitim érdekek, amelyek indokolnák alternatív dologi biztosítékok elérhetővé tételét; jogalkotói szempontból a fiduciárius biztosítéki megállapodások alkalmazása indokolatlan és a kodifikáció célkitűzéseit veszélyezteti. A Szakértői Javaslat ezért szembeszállt a fiduciárius biztosítéki megoldásokkal, és egyetlen legitim dologi biztosítékként monopóliumot kívánt biztosítani a zálogjog számára.

E jogalkotói célkitűzés elvileg többféle úton megvalósítható: talán a leginkább bevett eszköz a tiltás, ezt alkalmazza például az új holland Ptk. Emellett kínálkozik a fiduciárius ügyletek szabályozása oly módon, hogy kiküszöbölje ezen ügyletek hátrányait és érvényesítse a zálogjog kapcsán elfogadott és általános érvényesülést kívánó elveket. Ennek is van két alváltozata: számos országban a tipikus biztosítéki ügyletek szabályozásával valósítják meg e célkitűzést, az USA államaiban lényegében egységesen alkalmazott kereskedelmi törvénykönyv pedig - egy funkcionális biztosítéki jog fogalmat alkalmazva - felülírja az egyes nevesített és innominát biztosítéki ügyleteket és egységes követelményeket fogalmaz meg ezekre. Ez utóbbi megoldáshoz áll közel a biztosítéki ügyletek törvényi átminősítése zálogszerződéssé, amely szintén biztosítja, hogy az ilyen szerződések csak a jogalkotó által elfogadható tartalommal érvényesülhessenek. Végül persze rendelkezésre áll a jogalkotó számára az a lehetőség is, hogy nem vesz tudomást a problémáról. Németországban a jogalkotó csupán kis mértékben avatkozott be a hitelbiztosítéki jog fejlődésébe, és alapvetően a bírói gyakorlat alakította ki, több évtized alatt, a fiduciárius biztosítéki ügyletek jogi feltételrendszerét.

Cikkek

Cikkek