Szerző: Dr. Gárdos István
Gazdaság és Jog, 2008/7-8. 17-24. o.
A jogalkotó - építve a bírói gyakorlatra - szemmel láthatólag törekedett a bizalmi ügyletek két alapvető problémájának, a publicitás és az elszámolási kötelezettség hiányának a kezelésére. A vételi jog publicitását szándékozik biztosítani az az előírás, amely szerint a vételi jog érvényességének feltétele, hogy sor kerüljön a bejegyzésére. Úgy gondolom azonban, hogy ezzel az előírással kapcsolatban néhány kérdés nincs végiggondolva. A zálogjog és az egyéb dologi jogok bejegyzésére vonatkozó követelmény e jogok abszolút hatályából következik: a dologi jogok elkerülhetetlenül kizárják illetve korlátozzák harmadik személyek jogszerzését. A vételi jog azonban, mind a hatályos jogban, mind pedig az IRM Javaslat szerint relatív hatályú kötelmi jogosultság, és a biztosítéki célú vételi jog is a kötelmi jogok körében nyer szabályozást. A kötelmi jogokkal kapcsolatban viszont nem vetődik fel a publicitás követelménye, és vételi jog esetén a publikusság hiánya azért sem okoz problémát, mert - a biztosítéki célú tulajdonátruházástól vagy a lízingtől eltérően - a dolog birtokosa és tulajdonosa ugyanaz a személy. Ennek megfelelően, a nem biztosítéki célú, „rendes” vételi jog tekintetében nincs is ilyen előírás. A vételi jog jogosultja szempontjából, függetlenül attól, hogy ügyleti vagy biztosítéki vételi jogról van szó, a dologi hatály hiánya hátrány, a forgalom biztonsága szempontjából viszont nem okoz gondot. Éppen ezért vetődik fel az a kérdés, hogy vajon a bejegyzés előírásának mi a funkciója, és, hogy ez az előírás együtt jár-e a vételi jog természetének átalakulásával, befolyásolja-e például harmadik személyek jogszerzését. E kérdések tisztázása és egyértelművé tétele nélkül a bejegyzés inkább bizonytalanságot szül, mint segítené a forgalom biztonságát.
A vételi jog alapításához kapcsolódó következő szabály szerint a vételi jogról szóló megállapodás kötelező tartalmi eleme a vételi jog tárgyát képező dolog értékének a meghatározása. Nem érthető, hogy mi a célja ennek az előírásnak, hiszen a vételi jog kikötésekor a dolog értéke meghatározásának nincs funkciója, e körülmény semmilyen módon nem befolyásolja a felek jogait és kötelezettségeit. Ennek az előírásnak esetleg akkor lenne értelme, ha a magyar jogban élne a túlbiztosítás tilalma. Ilyen tilalom azonban nincsen, mégpedig azért, mert a zálogjog járulékos dologi biztosíték, az abból fakadó kielégítési jog terjedelme mindig igazodik a biztosított követelés összegéhez. Amint később látni fogjuk, az IRM Javaslat a biztosítéki célú vételi joggal kapcsolatban is elszámolási kötelezettséget ír elő, és az elszámolást a biztosított követelés értéke alapján kell elvégezni, ennyiben tehát a vételi jog is járulékos biztosíték. Úgy gondolom, a vagyontárgy értéke a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékaránytalanságán alapuló megtámadási jog szempontjából sem releváns, mert a biztosítéki vételi jog esetén ellenszolgáltatásról nem beszélhetünk; sem a vagyontárgy értéke, sem pedig a hitel összege nem tekinthető a vételi jog ellenértékének; a biztosítéki vételi jog pedig nem tekinthető önálló szolgáltatásnak, nincs önálló piaci értéke, az csupán egy biztosíték, amely a hitelnyújtás feltétele.
Nem az intézmény lényegét érinti, de további bizonytalanságot eredményez az, hogy az IRM Javaslat alternatívát biztosít: a vételi jogot létesítő szerződés kötelező tartalmi eleme (a) a vagyontárgy értékének meghatározása, méghozzá hat hónapnál nem régebbi szakértői vélemény alapján, vagy (b) az érték meghatározásának a módja. Úgy tűnik, hogy ez az előírás a vételi jog tárgyát képező dolognak a vételi jog létesítése időpontjában fennálló értékére vonatkozóan állapít meg kötelezettséget. Ebben az esetben viszont nem könnyű értelmezni a (b) alternatívát, hiszen az általában jövőbeni érték meghatározására alkalmazott megoldás; nem nagyon tűnik életszerűnek egy olyan szerződéses kikötés, amely azt határozza meg, hogy utóbb miként fogják egy korábbi időpontra vonatkozóan az értéket meghatározni.
Az eddigieken felül fontos kitérni arra, hogy nincs említés arról, hogy a vételi jogot alapító megállapodásnak tartalmaznia kell-e azt a vételárat, amin a vételi jog gyakorolható. Ez is legalább kétféle képpen értelmezhető: az egyik lehetséges magyarázat, hogy erre a megállapodásra is vonatkoznak a vételi jog általános szabályai (ez egyébként a normaszövegből nem derül ki), ebben az esetben az értékmeghatározás a vételár kikötésén felül kell, hogy szerepeljen a szerződésben. Lehetséges azonban az is, hogy a jogalkotói koncepció szerint a vételárnak, az elszámolási kötelezettségre tekintettel, valójában nincs jelentősége (mint később látni fogjuk, a kettő együtt nehezen tud érvényesülni), tehát az értékmeghatározás a vételár helyett szerepel.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
