Fedezetelvonó vagyoni hozzájárulás

Fedezetelvonó vagyoni hozzájárulás

2002. júniusában a Legfelsőbb Bíróság a fedezetelvonó vagyoni hozzájárulás kérdésében kialakult nem egységes bírói gyakorlat kiküszöbölése érdekében jogegységi határozatot tett közzé. A jogegységi határozatok, amelyek a bíróságokra nézve kötelezőek, a bírói jogalkalmazás egységét szolgálják.

Fedezetelvonó vagyoni hozzájárulásról akkor beszélünk, ha a gazdasági társaság tagja (részvényese), a létesítő okirat, illetve ennek módosítása (pl. tőkeemelés) alapján a gazdasági társaság részére úgy nyújt vagyoni hozzájárulást, hogy ennek következtében az apportáló hitelezőjének kielégítési alapja részben vagy egészben elvonásra kerül.

A közönséges fedezetlevonó szerződések a fedezetelvonó személy hitelezőjével szemben hatálytalanok, ami annyit jelent, hogy a hitelező nemcsak adósától követelheti vissza az elvont vagyont, hanem akár az azt megszerző harmadik személytől is.

Ellentétes bírói gyakorlat annak kapcsán alakult ki, hogy a hitelező érvénytelenségre vagy hatálytalanságra való hivatkozással léphet fel a létesítő okiratba foglalt, őt megkárosító fedezetelvonó vagyonátruházási ügylet ellen.

A gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) a létesítő okirat érvénytelenségére, valamint hatálytalanságára vonatkozó szabályokat nem tartalmaz, ezekre a kérdésekre - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a polgári jog általános szabályai az irányadóak.

A cégbejegyzést követően a gazdasági társaság létesítő okirata érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás feltételeit a cégeljárásról szóló törvény (Ctv.) 48. §-a szabályozza. E paragrafus a perindítást csak korlátozott körben teszi lehetővé és ezeken az eseteken kívül érvénytelenség címén perindításra jogszabályi lehetőség nincsen. Fedezetelvonásra való hivatkozással e bekezdés alapján a hitelező perindítására nem jogosult.

A jogegységi határozat rendelkező részében kimondja, hogy a fedezetelvonó létesítő okirat érvényes szerződés, de miután a Gt. alapján a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni, így az ilyen jogügylet a Ptk. 203. §-a alapján a meghatározott feltételek fennállása esetén a hitelező irányában hatálytalan.

A cégbejegyzés megtörténte tehát nem lehet jogi akadálya annak, hogy a társaság tagjának hitelezője a Ptk. 203.§-ában írt jogcímen keresettel kérhesse a létesítő okirat alapján nyújtott vagyoni hozzájárulás vele szembeni (relatív) hatálytalanságának megállapítását, ha a hozzájárulás igényeinek kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta, feltéve, hogy (a) a társaság rosszhiszemű volt vagy (b) reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában kimondta azt is, hogy a társasági szerződést visszterhes szerződésnek kell tekinteni, mivel a társaság tagjai a Gt. 12. §-a alapján vagyoni hozzájárulást kötelesek a társaság tulajdonába adni és ennek ellenében a társasággal szemben vagyoni és személyes jogokat szereznek. Ebből következően, a társasági szerződés relatív hatálytalanságának megállapítására csak a vagyoni hozzájárulást megszerző társaság rosszhiszeműsége esetén van lehetőség.

A szerző fél rosszhiszeműségének megítélését megkönnyíti a Ptk. 203. § (2) bekezdésében felállított törvényi vélelem, amely szerint, ha a társaság részére a vele közvetlen vagy közvetett összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet, annak tagja, vezető tisztségviselője vagy hozzátartozója, továbbá vele összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezet teljesít vagyoni hozzájárulást, a szerző fél rosszhiszeműségét vélelmezni kell.

A vélelem hatása a kérdéses esetben az, hogy összefonódás esetén nem a fedezetelvonásra hivatkozó hitelezőnek kell bizonyítania a vagyoni hozzájárulást megszerző társaság rosszhiszeműségét, hanem a társaságnak kell bizonyítania, hogy nem járt el rosszhiszeműen.

Amennyiben a társaság rosszhiszeműsége megállapítást nyer, akkor a társaság az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén köteles tűrni, hogy a tag hitelezője jogerős ítéleten alapuló követelését a tag által átruházott vagyoni hozzájárulásból elégítse ki.

Budapest, 2002. november