Egyértelművé vált a csoportos biztosításhoz való csatlakoztatás közjogi megítélése

A biztosítási törvény nemrég elfogadott módosítása egyértelmű helyzetet kívánt teremteni a csoportos biztosítások szerződője által végzett tevékenység közjogi megítélésében. A módosítás hátterében feltehetően ügyfél-, illetve fogyasztóvédelmi szempontok állnak. A módosítás 2022. augusztus 6-tól hatályos.

A csoportos biztosítás legfőbb sajátossága az, hogy a biztosítotti személyi kört nem határozza meg zártan és pontosan (név szerint), hanem az valamely szervezethez való tartozás, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik. Tipikus példa a hitelintézet által a nála kölcsönszerződéssel rendelkező adósok javára kötött csoportos hitelfedezeti biztosítás. Itt a biztosítás szerződője nem a hitelt felvevő ügyfél, hanem az ügyfeleinek hitelt nyújtó hitelintézet. A hitelintézet és a biztosító között létrejött csoportos biztosításhoz a biztosítást igénylő adósok csatlakozhatnak.

A biztosítási törvény módosítása immáron egyértelművé teszi, hogy a biztosításértékesítés fogalma alá tartozik nemcsak az egyedi biztosítási szerződés létrehozására, hanem a biztosítotti jogviszony létrehozására irányuló üzletszerű értékesítési tevékenység is. A biztosításértékesítés a biztosítási törvény fogalomhasználatában kiterjed különösen az új biztosítottak csoportos biztosításhoz történő csatlakozásának előkészítésére, elősegítésére, az azokkal kapcsolatos tanácsadásra, ajánlattételre, a lebonyolításában és teljesítésében való közreműködésre (ideértve a kárigény érvényesítése kapcsán történő közreműködést is).

Bár a jogalkotó a biztosítotti jogviszony létrehozására irányuló üzletszerű értékesítési tevékenység végzőjeként külön nevesíti a hitelintézetet, értelemszerűen ilyen tevékenységet nem kizárólag hitelintézet folytathat.

Mit jelent a biztosításértékesítés fogalmának fenti kiterjesztése?

A biztosítási törvény közjogi szabályai határozzák meg a biztosításértékesítést magában foglaló biztosításközvetítői tevékenység fogalmát, végzésének feltételeit, az azzal kapcsolatban támasztott személyi, szakmai, regisztrációs, ügyféltájékoztatási és egyéb követelményeket. Azzal, hogy a biztosításértékesítés fogalmát a jogalkotó kiterjesztette a csoportos biztosítás biztosítotti jogviszonyainak létrehozásával (csatlakoztatással) összefüggő tevékenységre, e tevékenységet lényegében az egyedi biztosítási szerződések értékesítésével azonos megítélés alá helyezte.

Ez összhangban áll az MNB korábbi eseti felügyeleti állásfoglalásaiban is megjelent állásponttal. Az MNB többször hangsúlyozta, hogy a fogyasztó szempontjából az egyéni biztosítási termék igénybevétele érdemben nem különbözik a csoportos biztosítási szerződéshez biztosítottként való csatlakozástól. Ezért az MNB szerint a közvetítők egyenlő kezelésének és a fogyasztók védelmének követelménye megkívánja, hogy az közjogilag a biztosítási szerződés megkötésének elősegítésével azonos megítélés alá essen, amennyiben üzletszerűen végzik.

A biztosítási törvény módosítása valamennyi biztosításértékesítőt érinti: a biztosításközvetítőt, a kiegészítő biztosításközvetítőt és a biztosítót. A módosítás – különösen azáltal, hogy a biztosítottak csatlakoztatása is értékesítésnek minősül – szükségessé teheti ezen piaci szereplők számára a csoportos biztosítás biztosítottaival szemben eddig alkalmazott gyakorlat és folyamatok felülvizsgálatát is.

A biztosítotti jogviszonyok létrejöttével, fenntartásával kapcsolatos feladatokat tipikusan a csoportos biztosítás szerződője látja el. A módosítás révén a szerződő fél (pl. hitelintézet) e tevékenysége, amennyiben üzletszerűen végzik, szükségszerűen biztosításértékesítésnek, és így (kiegészítő) biztosításközvetítésnek fog minősülni.

A jogalkotó a módosításhoz nem rendel külön átmeneti rendelkezéseket. Ezért a módosítást a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni. A módosítás sajátos jellege miatt azonban felmerül a kérdés, vajon azt a hatályba lépéskor már fennálló csoportos biztosítások esetén, az új biztosítotti jogviszonyok csatlakoztatására irányuló tevékenységekre is alkalmazni kell-e.