Szerző: Dr. Matovics Rúben
A kártérítési jog – és közvetve a biztosítási jog – egyik régóta vissza-visszatérő kérdése az, hogy ha a kár a károsultat ért vagyoni hátrányok helyreállításához szükséges költségben testesül meg, de a károsult a helyreállítást ténylegesen nem végzi el, igényt tarthat-e a helyreállítási költség áfatartalmára.
Az korábban sem volt vitás, hogy a biztosítási szerződésben a felek szabadon rendelkezhetnek akként, hogy a javítási költség kapcsán nyújtott szolgáltatás összegét a biztosító csak akkor köteles bruttó összegben megfizetni, ha a biztosított a javítást számlával igazolja. A felelősségbiztosítások körében ugyanakkor 2009 előtt széttartó bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok egy része számla nélkül is megítélte a károsult részére a bruttó összeget, míg más bíróságok ezt elutasították. A jogalkotó 2009-ben tett pontot az ügy végére a Bit. módosításával (a jelenleg hatályos Bit. 123. §-a), mely egyértelművé tette, hogy a biztosító biztosítási szerződésből eredő kötelezettségével összefüggésben, a károsító eseményt megelőző állapot visszaállításához vagy a bekövetkezett kár következményeinek megszüntetéséhez szükséges, általánosforgalmiadó-köteles szolgáltatás ellenértéke után az áfa összegének megfelelő összeg megtérítésére csak számla alapján vállalhat kötelezettséget, illetve térítheti meg azt az arra jogosultnak.
A közelmúltban megjelent egyik kúriai ítélet ugyanakkor a „bruttó vagy nettó” kérdésben egy látszólag problémamentes területen, a lakásbiztosítási szerződések kapcsán jutott meglepő következtetésre.
A felperes az alperesnél rendelkezett vagyonbiztosítással. A felperesnél tűzkár biztosítási esemény következett be, és az ebből eredő biztosítási szolgáltatás iránti igényét érvényesítette a biztosítóval szemben. Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) alapján a biztosító a biztosítási események által okozott károk káridőponti új értéken számított helyreállítási költségeinek megtérítésére vállalt kötelezettséget. Az új érték megállapításának alapja a károsodott épülettel azonos mértékű és színvonalú, azonos anyagból készült épület helyreállításának költsége. A felperes a leégett épület helyreállítási költségeit számlával nem igazolta.
A jogvita középpontjában az a kérdés állt, hogy a biztosító ÁSZF-je alapján az új értéken számított helyreállítási költségek bruttó vagy nettó értékének megtérítésére köteles-e az alperes. Erről a kérdésről az első- és a másodfokú bíróság eltérően foglalt állást.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az ügyben nem lehet alkalmazni a Bit. 123. §-át, amely szerint a biztosító csak számla alapján térítheti meg az áfa összegét. Az elsőfokú bíróság szerint ez a rendelkezés csak azokra az esetekre irányadó, amikor a biztosító a helyreállítási munkák konkrét értékének megfizetésére vállal kötelezettséget. Jelen esetben viszont a biztosító azt vállalta, hogy olyan összeget fizet meg, amely alkalmas egy azonos paraméterekkel rendelkező épület helyreállítására, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy a biztosító a tényleges helyreállítás költségeit vállalta megfizetni. Ebből következően a bruttó összeg megtérítésére akkor is köteles a biztosító, ha abból nem állítja helyre a házat a felperes.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az ítéletét arra alapozta, hogy az ÁSZF káridőponti új érték megállapításával kapcsolatos rendelkezése az áfa megtérítésével kapcsolatos törvényi szabályozást nem rontja le. Az újérték-biztosítás a biztosítási szolgáltatás kerete, amelyen belül az áfa összege csak akkor téríthető, ha a felmerültét igazoló számlát mutatnak be a biztosítónak. Ennek felel meg a több évtizedes bírói gyakorlat is, amely az áfa megtérítését „áfás számla” kiállításához kötötte. Az áfa átháríthatósága nem adójogi, hanem polgári jogi kérdés. A biztosított nem köteles a megrongálódott vagyontárgy helyreállítására, azt megjavíttathatja saját maga számla nélkül, vagy áfás számlával, ugyanakkor az áfa megtérítésére csak az utóbbi esetben tarthat igényt.
A másodfokú ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a Ptk. 6:86. § (1)-(2) bekezdésében foglalt értelmezési szabály alapján azt állapította meg, hogy a biztosítási feltételekben a biztosító nem a ténylegesen felmerült helyreállítási költségek megtérítésére vállalt kötelezettséget. Az ÁSZF a biztosítási összeg kialakításának módját, metódusát határozza meg, mégpedig oly módon, hogy csupán viszonyítási alapként utal a helyreállítás költségeire. A kikötés nem tartalmazza, hogy e szolgáltatásnak feltétele lenne a helyreállítási munkák tényleges elvégzése. A Kúria azt is kimondta, hogy a Bit. 123. §-a (illetve a régi Bit. hasonló szabálya), és az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlat a gépjármű-felelősségbiztosítások körében alakult ki, és a feketegazdaság visszaszorítása érdekében azt célozta, hogy a fel sem merült kiadás (meg nem fizetett áfa) megtérítését ne lehessen követelni. Ezen szabályozási körön kívül esik minden olyan biztosítói szolgáltatás, amely – mint a jelen ügyben is – a felek szerződése alapján nem a ténylegesen elvégzett munkálatok költségeihez, hanem egy annak megfelelő összeghez igazodik. A perben érintett biztosítási szerződésben az alperes nem a ténylegesen felmerülő költségek és ahhoz kapcsolódó áfa megfizetésére vállalt kötelezettséget, hanem olyan összeg teljesítésére, amiből a helyreállítás ténylegesen megvalósítható. Ez pedig csak bruttó összeg lehet, amely tartalmazza az áfát is.
A Kúria Pfv.V.20.993/2020/6. számú döntésének tanulsága az, hogy a biztosítóknak különös figyelemmel kell általános szerződési feltételeikben a biztosítási szolgáltatást meghatározniuk, illetve a termékeikben már használt meghatározásokat felülvizsgálniuk, ugyanis, ha a szerződési feltételek értelmezése alapján nem egyértelmű, hogy a biztosító a tényleges helyreállítás költségeit, vagy egy elméleti helyreállítási értéket térít meg, a bíróság az ügyfelekre kedvezőbb értelmezést fogadja el, azaz ilyen esetben a bruttó összeg megfizetésére fogja kötelezni a biztosítókat.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
