Békéltető testületi ajánlás hatályon kívül helyezése iránti per

A BDT2022. 72. számon megjelent eseti döntésben a per tárgya egy, a fogyasztóvédelmi törvény (a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény) alapján lefolytatott békéltető testületi eljárásban született ajánlás hatályon kívül helyezése volt.

A békéltető testület eljárását a fogyasztó kezdeményezte azzal, hogy éves bérletet vásárolt a per felperesétől, egy a közterületi parkolást üzemeltető, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságtól, azonban az időközben hatályba lépett veszélyhelyzeti intézkedések folytán a parkolás több hónapra ingyenessé vált. A fogyasztó kérte a per felperesét az éves bérlet díjmentes időszakkal érintett időarányos kompenzálására, amit azonban a felperes elutasított. A békéltető testület az ajánlásában javasolta, hogy a felperes meghatározott összeget fizessen meg a fogyasztó részére.

A felperes a békéltető testület – a perbeli alperes – ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte a bíróságtól. Az elsőfokon eljárt bíróság a keresetet elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla pedig az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

A perben felmerült jogkérdések közül az alábbiakban azokat emeltük ki, amelyek más hasonló, a békéltető testületi ajánlás hatályon kívül helyezése iránt indított perben is általános jelleggel levonható tapasztalatként hasznosíthatók.

1. Hatáskör hiányára való hivatkozás

A felperes szerint a békéltető testületnek nem volt hatásköre a jogvita bírósági eljáráson kívüli rendezésére, mert álláspontja szerint az alperesnek szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatnia az eljárásban, amire viszont békéltető testületi eljárásban csak korlátozottan van lehetősége. Ennek következtében az alperesnek meghallgatás nélkül el kellett volna utasítania a kérelmet. A felperes azt is vitatta, hogy a parkolóbérlettel a felek között magánjogi természetű jogviszony jött volna létre, ezért az alperes ajánlását úgy értékelte, mint ami hatósági hatáskörbe tartozó norma kikényszerítésére vonatkozott volna.

Az ítélőtábla, abból kiindulva, hogy a békéltető testület hatásköre fogyasztói jogvita bírósági eljáráson kívüli rendezésére terjed ki, azt állapította meg, hogy a perbeli esetben a felperes a fogyasztóvédelmi törvény szerinti vállalkozás, hiszen üzletszerűen folytatott gazdasági tevékenységre lett létrehozva, feladata az önkormányzati tulajdonú közterületeken a parkolás szervezése, ellenőrzése és díj beszedése volt. A bíróság azt is megállapította, hogy a békéltető testület eljárását kezdeményező, a parkolást magáncélból igénybe vevő személy fogyasztó, hiszen önálló foglalkozásán, gazdasági tevékenységén kívül eső cél érdekében vette igénybe a felperesi szolgáltatást. A bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot sem, hogy a felperes hatóságként járt volna el a parkolóbérlet eladásakor. A bíróság szerint a felperes nem közjogi hatóságként járt el, amikor parkolóbérletet adott el, hanem ilyen esetben a parkolást igénybe vevő fogyasztó és a parkolóbérletet kiadó és annak ellenértékét beszedő vállalkozás között polgári jogi jogviszony jön létre.

A bíróság azt is kiemelte, hogy a fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztói jogvita fogalma kapcsán nem tartalmaz szűkítést, sem anyagi jogi, sem egyéb szempontból nem korlátozza az eljárás alá vonható jogvita körét. Ebből kifolyólag a békéltető testület hatásköre kiterjed a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés teljesítése során a szerződésszegésből eredő igények, és a nem szerződésszegéssel okozott vagyoni követelések megtérítése iránti igény elbírálására is.

2. A fogyasztó téves jogalap megjelölése

A felperes szerint az alperes ajánlása jogszabályba ütközött, az ajánlást ezen oknál fogva is hatályon kívül kell helyezni. A felperes szerint az ajánlás azért ütközött jogszabályba, mert az alperes tévesen minősítette a felek közötti jogviszonyt bérleti szerződésnek, az valójában atipikus szerződés, aminek a bérlet csak egy eleme. A felperes kifogásolta, hogy az ajánlás alapjául szolgáló kérelem téves jogalapot jelölt meg, ezért valójában az alperes megalapozatlan kérelem alapján hozott ajánlást.

A fogyasztó által benyújtott kérelem tartalmát illetően a bíróság hangsúlyozta, hogy a fogyasztóvédelmi törvény nem ír elő olyan elvárást a fogyasztóval szemben, hogy a kérelmében szakszerűen jelölje meg a jogalapot, ezért annak pontatlan, téves megjelölése nem lehet az eljárás akadálya, és nem alapozza meg az ajánlás jogszabályba ütközését sem.

3. A hatályon kívül helyezési perben a bíróság felülvizsgálatának terjedelme

A felperes – az elsőfokú ítélet keresetet elutasító ítélete ellen benyújtott – fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben a bíróság az ajánlás jogszabályoknak való megfelelősége vizsgálatakor érdemben vizsgálni köteles, hogy az alperes az ajánlást megalapozott kérelem alapján hozta-e, illetve vizsgálnia kell az ajánlás indokait is. A konkrét esetben a felperes szerint a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy terhelte-e a felperest visszatérítési kötelezettség.

Az ítélőtábla ezzel szemben rögzítette, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben nem a fogyasztó és a vállalkozás közötti jogvitát bírálja el a bíróság, hanem az alperes békéltető testület eljárását. Az ajánlás jogszabályoknak való megfelelésének vizsgálata nem terjed ki a békéltető testület anyagi jogalkalmazásának érdemi felülbírálatára. Ezért a bíróság nem vizsgálhatta felül, hogy a békéltető testület helyesen állapította-e meg, hogy a felperest visszatérítési kötelezettség terheli-e és milyen alapon.

Az ítélőtábla továbbá emlékeztetett arra is, hogy a békéltető testületi ajánlás kötőerővel nem bír, alávetés vagy egyezség hiányában a testület csak javaslatot tehet a jogvita rendezésére.