Az önálló zálogjogról kodifikációs szempontból

Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/3. 32-41. o.

Az önálló zálogjog „absztraktsága”

Bodzási szerint az önálló zálogjognak létezik egy absztrakt és egy a szerződéses járulékosság alapján álló koncepciója. Az absztrakt koncepció Szladitstól kezdve, Nizsalovszkyn keresztül egészen a mai szerzőkig (Salamonné, Leszkoven, Zámbó), és a Jt.-től a Ptk.-ig következetesen érvényesül, a szerződéses járulékosság koncepciójával kapcsolatban a tanulmány nem tartalmaz forrás-megjelölést. Bodzási nem foglal állást egyértelműen egyik koncepció mellett sem, de, különösen az új szabályozásra vonatkozó javaslataiból az derül ki, hogy hibásnak tartja az önálló zálogjog absztrakt koncepcióját. Azt írja, hogy az nem találkozik a hitelezők érdekeivel, és ellenkezik a német gyakorlattal is. Úgy gondoljuk azonban, hogy az erre vonatkozó kritikája alapvetően az absztraktság fogalmának helytelen alkalmazásából fakad.

Az önálló zálogjoggal kapcsolatban gyakran emlegetik az absztraktságot, és ezt a tanulmány is visszatérően alkalmazza. Az absztraktság fogalma jogi nyelvünkben kétféle, egymással összefüggő, de nem egybeeső értelemben van jelen. Az egyik összefüggésben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a juttatást tartalmazó kötelmi és dologi jogi ügyletek (tulajdonátruházás, zálogjogalapítás, engedményezés, kezességvállalás stb.) létrejöttének feltétele-e az, hogy az ügylet érvényes jogcímen alapuljon. A másik összefüggésben viszont arra kérdezünk rá, hogy a jogviszony tartalma valamilyen egyéb jogviszony alakulásától függ-e, vagy pedig más jogviszonytól függetlenül önállóan megáll. A kettő közötti különbséget jól szemlélteti a kezesség és a garancia összehasonlítása. Mindkettő egy háromoldalú ügylet, ahol a kezességvállalás illetve a garancia-kibocsátás jogcíme az adós és a helytállást vállaló fél közötti jogviszonyban található, azonban sem a garancia, sem pedig a kezesség érvényessége nem függ attól, hogy az adós és a helytállást vállaló fél közötti szerződés érvényes-e. Ebben az értelemben tehát mindkettő absztrakt, azaz nem jogcímes ügylet. Ha azonban a két kötelezettségvállalás tartalmát vizsgáljuk, akkor a garancia absztrakt, mert a garantőr nem hivatkozhat az adós és a hitelező közötti ügyletből felhozható kifogásokra, így arra sem, hogy az adós már teljesített; a kezesség viszont járulékos, mert a kezes csak annyiban köteles helytállni, amennyiben az adós elmulasztotta teljesíteni a maga kötelezettségét. Egy másik példa: a váltó kibocsátása absztrakt ügylet, hiszen, ha kiállítása, aláírása és a rendelvényes részére való átadása rendben (cselekvőképes személy által, erőszakmentesen, nem tévedésből stb.) megtörtént, akkor annak érvényességét nem érintik egyéb, a jogcímmel összefüggő körülmények. A váltókötelezettség tartalma viszont attól függően járulékos illetve önálló, hogy a váltókötelezettet megilleti-e kifogásolási jog a fizetést követelő váltóbirtokossal szemben (az eredeti felek között tehát járulékos, a forgalomba kerülést követően azonban már főszabályként önálló). Egyetértek a cikkben hivatkozott Lohn Balázzsal abban, hogy az lenne a tiszta megoldás, ha az „absztrakt” fogalmat a „jogcímes” ellenpárjaként, valamely ügylet minősítéseként használnánk, a „járulékos” ellenpárja pedig az „önálló” lenne, és valamely kötelezettség illetve jogosultság tartalmára utalna. Ebben az értelemben használja ezt a fogalmat a Javaslat indokolása, amikor úgy fogalmaz, hogy a zálogjog-alapító ügylet absztrakt, a zálogjog viszont tartalma szerint járulékos jog (és részben éppen ez a járulékosság teszi aggálytalanná azt, hogy absztrakt ügylettel lehessen zálogjogot alapítani). Ha az új Ptk.-ban a zálogjog-alapító ügylet a Javaslatnak megfelelően lesz szabályozva, az önálló zálogjog viszont, a Javaslattól eltérően fennmarad, akkor az egy „kétszeresen is absztrakt” zálogjog lesz, amelynek sem a léte nem függ a jogcím érvényességétől (megalapítása absztrakt rendelkező ügylettel történik), sem pedig a tartalma nem függ a biztosított követelés lététől (önálló).

Az önálló zálogjog dologi jogi tartalmával kapcsolatban tehát elsősorban rögzíteni, nem pedig elvitatni kell annak nem-járulékos (a tanulmány szóhasználatában: absztrakt) jellegét, fel kell ismerni az ebből adódó kockázatokat, és csak erre alapozva lehet megvizsgálni, hogy mennyiben lehet azokat kiküszöbölni a fiduciárius, kötelmi viszonyban, illetve az e viszony tartalmára vonatkozó szabályokkal. A Bodzási által bemutatott nézetek esetében talán nem is két szembenálló koncepcióról, hanem két különböző kérdésfeltevésről van szó: Az egyik azt vizsgálja, hogy miben áll az önálló zálogjog mint dologi jog tartalma, azaz mik az önálló zálogjog nem-járulékos természetéből fakadó következmények. A másik pedig az önálló zálogjogot nem önmagában, hanem annak egy lehetséges kötelmi jogi kiigazításával együtt vizsgálja, azaz azt, hogy az önálló zálogjogot a gyakorlatban miként alkalmazzák, és milyen szerződéses megoldásokkal lehet biztosítani a felek érdekeinek kiegyensúlyozott érvényesülését.

Első oldal

Előző oldal

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Következő oldal

Utolsó oldal