Szerző: Dr. Csizmazia Norbert - Dr. Gárdos István
Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/3. 32-41. o.
Meg kell-e határozni a követelés lejáratát a zálogjog alapításakor? Miként érinti a követelés lejáratának változása (különösen meghosszabbítása) annak biztosított jellegét? Hátrányos-e a lejárat módosítása a zálogjog mögötti rangsorban álló zálogjogosultak vagy egyéb dologi jogosultak számára. E kérdésekre a válasz alapvetően attól függ, hogy milyen telekkönyvi rendszerben vagyunk. A hatályos rendszerünk (amely a Javaslat szerint változatlanul fennmarad) a ranghellyel való rendelkezés szabadságát biztosítja a tulajdonos (zálogkötelezett) számára. Ez azt jelenti, hogy a hátrább álló jogosultak nem számíthatnak arra, hogy az előttük álló jog megszűnésével feltétlenül előrébb kerülnek a rangsorban. A lejárat meghosszabbítása hatásában ugyanolyan, mint, ha a ranghellyel rendelkezve a tulajdonos a megszűnő zálogjog ranghelyén új zálogjogot alapítana. A lejárat változása tehát nem kell, hogy érintse a követelés biztosított jellegét, amiből az is következik, hogy sem a biztosított követelés egyedi azonosításának, sem pedig a zálogjogot feltüntető nyilvántartásnak nem lényeges eleme a lejárat megjelölése.
Üzleti szempontból nem vitásan lényeges eleme egy követelésnek az utána fizetendő kamat mértéke, és fizetési késedelem esetén viszonylag rövid idő alatt a kamat a tartozás jelentős részét alkothatja. Ennek alapján tehát mondhatnánk, hogy igen, rögzíteni kell a biztosított követelés ügyleti kamatának mértékét is (ahogy ez volt a szabály az Mtj. alapján is). Ugyanakkor ez a megközelítés néhány körülményt figyelmen kívül hagy: Először is, az üzleti életben (különösen, ha a hitelező hitelintézet), amelyet a kódex elsődlegesen szem előtt tart, az ügyleti kamat alkalmazása természetes, ezért mindenki feltételezheti, hogy a biztosított követelés kamatozó. A modern pénzpiacon az uralkodó kamatok a sajtóból és az internetről mindenki számára napra készen megismerhetők, az egyes ügyletek kamatai ettől nem mutatnak lényeges eltérést. Tehát nagyságrendileg nem csupán a telekkönyvből, hanem egyéb, könnyebben hozzáférhető, nyilvános forrásokból is megismerhető a kamat mértéke; a követelés egészéhez viszonyítva pedig nem jelentős az egyedi kamatmértékek (általában az adott hitel kockázatához igazodó) eltérése. A másik lényeges fejlemény, hogy ma a hosszabb lejáratú hitelek kamatának mértéke jellemzően nem fix, hanem változó. A változás módszere néhány sztenderd módszert követ, leírása azonban meglehetősen bonyolult, technikai jelegű, nem való a telekkönyvbe, és nem is jelent lényeges információt az érdeklődök számára. Ezért azt javasoljuk, hogy a kamat mértéke ne legyen a biztosított követelés meghatározásának eleme, a zálogjog e nélkül is, ex lege terjedjen ki a biztosított követelés szokásos mértéknek megfelelő kamatára és egyéb járulékaira.
A biztosítéki zálogjog járulékos jellegének egyik következménye, hogy a zálogjog a meghatározott követelés biztosítására szolgál. A biztosított követelés megszűnése a zálogjog megszűnését eredményezi. Ezért van jelentősége annak a kérdésnek, hogy a követelés valamely feltételének változása esetén még ugyanarról a követelésről van-e szó, vagy pedig a változás következtében az eredeti követelés megszűnik-e, és helyébe új, nem biztosított követelés lép-e. A szerződés módosítására igen tág körben van lehetőség, és a zálogjog elvileg a módosított szerződésből fakadó követelésre is kiterjed. Kérdés azonban, hogy ez a szabály abban az esetben is érvényesül-e, ha a szerződésnek olyan eleme változik, amely rögzítésre került a zálogszerződésben és esetleg a nyilvántartásban is. Itt nyilvánvalóan ellentmondásba kerül a szerződésmódosítás jogkövetkezményeit meghatározó kötelmi szabály a zálogjog dologi szabályaival és a telekkönyv közhitelességével. Ilyen esetekben felvetődik az a kérdés, hogy meddig biztosított a követelés? Feltehetőleg sem az nem igaz, hogy amíg a szerződés fennáll (bármennyire változott is a módosítások következtében), addig a követelés is ugyanaz, sem pedig az, hogy ha bármilyen feltétel változik, az új követelést eredményez. De hol a határ?
Nem tudunk olyan szempontot, amelynek alapján elméletileg egyértelműen meg lehetne mondani, hogy mikor szűnik meg a követelés biztosítottnak lenni, mégis úgy gondoljuk, hogy gyakorlati szempontból megközelítő válasz adható. A biztosított követelés változása kizárólag a követelés meghatározásához mérhető, ezért e kérdés szempontjából is meghatározó, hogy miként kell a követelést meghatározni. Olyan elem megváltozása, amely a zálogjog megalapításakor nem szerepelt a követelés meghatározásában, zálogjogi szempontból nem minősül új követelésnek vagy egyáltalán változásnak. Fordítva viszont, feltehetőleg nem zárható ki az a kockázat, hogy a követelésnek azok az elemei, amelyek a zálogjog megalapításakor rögzítésre kerültek, nem változhatnak anélkül, hogy annak hatása ne lenne a zálogjog fennállására. A gyakorlat által megkívánt rugalmasság ezért azáltal biztosítható, ha a zálogjog megalapításához a lehető legkevesebb adat rögzítése szükséges.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
