Az önálló zálogjogról kodifikációs szempontból

Szerző: Dr. Csizmazia Norbert - Dr. Gárdos István

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/3. 32-41. o.

Az önálló zálogjogról kodifikációs szempontból

bevezetés

Bodzási Balázs Javaslat az önálló zálogjog újraszabályozására című cikkében vitába száll az új Polgári Törvénykönyv Javaslatában megfogalmazott azzal az állásponttal, hogy nem kell szabályozni az önálló zálogjogot; állást foglal amellett, hogy az önálló zálogjogra szükség van, és javaslatot tesz az új szabályozás tartalmára. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy létező jogintézmény megszüntetése komoly döntés (még akkor is, ha az a jogintézmény csupán 10 éves), különösen annak tudatában, hogy a lakásfinanszírozás és refinanszírozás rendszere jelenleg e jogintézményre épül. A fennmaradása mellett lehet dönteni még akkor is, ha szükségessége kérdéses, de jelenléte nem kifejezetten káros, vagy a szabályozás jobbításával a problémák megoldhatók. E válaszcikk ezért eredeti szándéka szerint elsősorban nem a végső döntésre koncentrált, hanem a felvetett bírálatok, érvek közelebbi megvizsgálásával, esetenként alternatív vélemény megfogalmazásával kívánt, közvetett módon hozzájárulni a megalapozott jogalkotói döntéshez. Az ellenérvek megvizsgálása eredményeként azonban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az önálló zálogjog jogrendszerünkben több problémát okoz, mint amennyinek a megoldásához esetleg hozzájárulhat, ezért nem javasoljuk annak kodifikálását. Bodzási cikke három fő kérdést vizsgál: Mi az önálló zálogjog természete (ezen belül olyan érdekes elméleti kérdések, mint az absztraktság, a járulékosság és a fiducia)? Mi az önálló zálogjog szerepe? Hogyan kellene szabályozni az új Ptk.-ban az önálló zálogjogot?

Az önálló zálogjog természete

Fiduciárius ügylet-e az önálló zálogjog?

Bodzási elsősorban a Javaslatnak azzal a megállapításával száll vitába, hogy az önálló zálogjog fiduciárius ügylet. Álláspontja szerint ebben az esetben nincs szó sem tulajdonátruházásról, sem a jogviszonyok megkettőződéséről, sem pedig arról, hogy a jogszerző dologi jogilag többet kapna, mint amennyi őt megilleti, és az önálló zálogjog jogosultját elszámolási kötelezettség is terheli. Úgy gondoljuk, ezek az érvek nem megalapozottak. Az önálló zálogjog esetében valóban nem a szerződéses úton korlátozott tulajdonjog szolgál biztosítékul, azonban az önálló zálogjog jogosultja egy nem-járulékos kielégítési jogot biztosító, abszolút hatályú, megterhelhető és átruházható vagyoni értékű dologi jogot szerez (amelynek értékét a zálogjog összege és a zálogtárgy forgalmi értéke határozza meg). Az önálló zálogjog dologi jogi tartalma, a járulékosság hiánya miatt, akárcsak a tulajdonátruházás esetén, több jogot biztosít a zálogjogosult számára, mint amit a biztosítéki cél megkövetel. A jogi helyzet megkettőződése abban áll, hogy az adós egyrészt személyes kötelezettként tartozik az adósságát leróni, másrészt pedig dologi kötelezettként köteles tűrni azt, hogy a jogosult a zálogtárgyból kielégítést keressen, mégpedig, a zálogjog önállóságából fakadóan, függetlenül attól, hogy a személyes adósság fennáll-e. A dologi jogosultság és a kötelem tartalma között diszkrepancia áll fenn, a dologi jogi többletjogosítvány „visszavétele” kötelmi úton, a biztosítéki szerződés által történik. Talán éppen ezért volt Nizsalovszkynak az a véleménye, hogy az önálló zálogjog és a követelés együttes fennállása „hibrid jogi helyzetet” eredményez. A fentiekből következően a zálogkötelezettet terhelő elszámolási kötelezettség is csupán részlegesen érvényesülhet, hiszen az önálló zálogjog alapján a zálogjogosult csak a zálogtárgy értékesítésével elért bevétel és a kielégítési jog összege közötti különbözettel köteles elszámolni, az önálló zálogjog által biztosított kielégítési jog azonban nem függ a ténylegesen fennálló biztosított követeléstől, ez utóbbi összege ezért az elszámolásnak egyáltalán nem képezi részét. A fiduciárius ügyleteknek az a sajátossága is fennáll, hogy hamis látszat alakul ki a vagyoni jogok tekintetében. Igaz, hogy jelzálogjog esetén az önálló zálogjog bejegyzésre kerül, azonban e bejegyzés félrevezető, mert azt mutatja, hogy a zálogjogosult egy meghatározott összegű absztrakt vagyoni jogosultsággal rendelkezik, azonban a mögöttes és a nyilvánosság számára nem feltétlenül ismert bizalmi jogviszony e vagyoni jog érvényesíthetőségére és értékére alapvető hatással van.

Az önálló zálogjog esetében tehát a fiduciárius ügyletek minden lényegi sajátossága érvényesül. Azért is különös, hogy Bodzási kétségbe vonja az önálló zálogjog fiduciárius jellegét, mert tanulmánya nagyrészt a német jogon alapul, és a német jogirodalom az önálló zálogjogot egyértelműen a fiduciárius hitelbiztosítékok körében tárgyalja. Az önálló zálogjog fiduciárius jellegét nem érinti az sem, ha szerződéses úton vagy kiegészítő szabályozással meg lehet teremteni a kellő adósvédelmet. Éppen azért merül fel a zálogjogon kívülálló adósvédelmi szabályok szükségessége, mert önmagában az önálló zálogjog ezeket nem biztosítja. Azok a „hatékony védelmi mechanizmusok”, amelyekre Bodzási visszatérően utal, mind a dologi jogon kívül álló, sőt azzal szembenálló, azt felülíró eszközök. A biztosítéki szerződésnek a Bodzási által leírt korrigáló szerepe a fiduciárius helyzet fennállásának következménye és ékes bizonyítéka. A dologi és a kötelmi normának ez a kettőssége teszi a jogviszonyt fiduciárius jellegűvé.

Első oldal
Előző oldal
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Cikkek

Cikkek