Az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog a Ptk.-módosítás után

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Gazdaság és Jog, 2001/10. 13-18. o.

4.         A zálogtárgy meghatározása körülírással

A jelzálogjognak mint korlátolt dologi jognak lényeges sajátossága, hogy annak tárgya csak egyedileg meghatározott dolog lehet. Ezzel összhangban, ingatlan jelzálogjog esetében a zálogjog minden esetben valamely egyedileg egyértelműen meghatározott ingatlanon állhat fenn. Az ingóságok azonban, az előzőekben ecsetelt sajátosságaik miatt, általában nem rendelkeznek olyan sajátosságokkal, amelyek segítségével egyedileg egyértelműen azonosíthatóak lennének, az esetek jelentős részében a dolog sajátosságából adódóan a nyilvántartásban való megjelölésük sem alkalmas a zálogtárgyak egyedi azonosítására. Ingó jelzálogjog esetében tehát az egyediség elve általában nem érvényesülhet. Ennek ellenére, az első zálogjogi novella az ingóságokra általában fenntartotta ezt a követelményt, és csak a vagyont terhelő zálogjog esetében tette lehetővé zálogjog alapítását „a vagyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül”. Bár a novellákat megelőző jogunk és az első novella egyaránt, a második novellával megegyezően, ismerte azt a lehetőséget, hogy a zálogjog ugyanannak a követelésnek a biztosítására több zálogtárgyat terheljen, eltérő rendelkezés híján ez azt jelentette, hogy elvileg valamennyi zálogtárgyat egyedileg meg kellett határozni. Ezért elvi és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű az az új szabály, amely szerint az ingó jelzálogjog tárgyát képező dolgok a főszabálytól eltérően nem csak egyedi meghatározással, hanem „fajta és mennyiség szerint vagy körülírással” is meghatározhatóak.

A második novella két vagylagos feltételhez köti a zálogtárgy körülírással való meghatározásának, mint a főszabály alóli kivételnek a lehetőségét: A zálogtárgy körülírással akkor határozható meg, ha egy zálogjog több zálogtárgyat terhel, vagy, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése egyébként nem lehetséges. Az ingó jelzálogjog elsődleges alkalmazási területe a gazdaság, és itt az ingó zálogjog általában több, gyakran igen nagy számú dolgot terhel. Erre az esetre a törvény tehát egyértelmű, általános felmentést ad az egyedi meghatározás követelménye alól. Mivel azonban az ingóságok csak ritkán rendelkeznek olyan névvel, jellel, vagy egyéb azonosítóval, amelynek révén egyedi megjelölésük és azonosításuk megbízhatóan lehetséges (ilyenre példaként említhetőek a festmények, szobrok és egyéb ingó műalkotások), olyan esetben is meg kell elégedni a zálogtárgy körülírással való meghatározásával, amikor a zálogjog tárgyát egyetlen dolog képezi. Megállapíthatjuk tehát, hogy ingóságok esetében a zálogtárgy körülírással való meghatározása általában lehetséges, tehát a kivétel a főszabály.

A második novella a körülírás alkalmazásának megengedésével gyakorlati szempontból jelentősen megkönnyítette az ingó zálogjog alapítását, és megszüntette egyúttal azt a bizonytalanságot is, hogy a zálogjog a zálogtárgy kellő egyedi meghatározásának hiányában esetleg nem jön létre. A zálogtárgy körülírással való meghatározása lehetőségének ezen túlmenő elméleti jelentősége az, hogy rámutat az ingó jelzálogjog egy lényeges sajátosságára: az ingó jelzálogjog nem egyes meghatározott dolgokon áll fenn, hanem minden olyan dolgon, amely megfelel a zálogtárgy leírásában meghatározott kritériumoknak, feltéve általában azt is, hogy az adott dolog még a zálogkötelezett tulajdonában van. Ez lényeges eltérés a zálogjog, mint dologi jog klasszikus alapelveitől, és ennek fontos következményei vannak; széles körben lehet tehermentes tulajdonjogot szerezni olyan ingóságon, amely eredetileg zálogjog tárgyát képezte, és jelzálogjogot lehet alapítani egyedeiben változó ingó dologösszességen.

Cikkek

Cikkek