Szerző: Dr. Gárdos István - Dr. Tömösvári Andrea
Napi Gazdaság, 2004/március
Az Európai Unió jogforrásai III. A másodlagos jogforrások
Az Európai Unió jogforrásairól szóló sorozat harmadik részeként a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai az Európai Unió ún. „másodlagos jogforrásait" mutatják be.
Másodlagos vagy származtatott jogforrásnak az Európai Unió intézményei által alkotott joganyagot nevezzük. E jogforrások az alapszerződéseken alapulnak, kizárólag az alapszerződésekben meghatározott szervek által és csak az ott meghatározott eljárás keretei között, megfelelő felhatalmazás alapján kerülhetnek kibocsátásra. Ennek megfelelően a másodlagos jogalkotás során meg kell jelölni azt a rendelkezést, amelynek alapján az aktust elfogadták. A másodlagos jogforrásoknak tehát tiszteletben kell tartaniuk a jogforrási hierarchiában felettük álló elsődleges jogforrásokban foglaltakat, az azokban fellelhető rendelkezéseknek maradéktalanul meg kell felelniük.
A másodlagos jogforrások közül a rendelet, az irányelv és a határozat kötelező erejű, az ajánlás és vélemény pedig nem bír kötelező erővel.
A rendelet a jogegységesítés elsődleges eszköze. Normajellegű aktus, a jogalanyok általánosan meghatározott körére vonatkozik: a tagállamokra, azok állampolgáraira és az Európai Unió intézményeire egyaránt kötelező. A rendelet közvetlenül alkalmazandó jogforrás, azaz automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik minden további tagállami aktus, végrehajtásról szóló rendelkezés nélkül. Ez oly annyira igaz, hogy a tagállamok a rendeletek alkalmazásához végrehajtási szabályt is csak akkor fűzhetnek, ha a rendelet a tagállamot erre kifejezetten feljogosítja, illetve ha a rendelet szövege túl tág, ezért az pontosításra szorul.
Az irányelv a tagállamok számára a kötelezően elérendő célt és eredményt jelöli meg, a megvalósítás módját a jogalkotó a tagállamokra bízza. Az irányelvet, a rendelettől eltérően, a tagállamoknak meghatározott idő alatt be kell építeniük a nemzeti jogukba. Az irányelv tehát nem közvetlenül alkalmazandó, hanem a tagállamokra jogalkotási kötelezettséget ró. A tagállamoknak az implementálásra nyitva álló határidő alatt azt kell megvizsgálniuk, hogy az irányelvben szabályozott kérdés a nemzeti jogban már szabályozásra került-e. Amennyiben az adott tagállamnak még nem volt nemzeti jogalkotása az irányelv tárgyában, akkor a vonatkozó nemzeti szabályozást az implementációs határidő alatt meg kell alkotnia. Abban az esetben, ha ilyen szabály már létezik, akkor azt kell vizsgálnia, hogy az az irányelvnek megfelel-e. Egyezés esetén semmilyen teendője sincs a tagállamnak, egyéb esetben implementációs kötelezettségének jogszabály-módosítással tehet eleget. A tagállamok kötelesek beszámolni a Bizottságnak arról, hogy az egyes irányelveket milyen módon ültették át hazai jogukba; a Bizottság azt szigorú megfelelési vizsgálatnak veti alá.
A Tanács, illetve a Bizottság által kibocsátott határozat egyedi jellegű jogi aktus, a rendelettel és az irányelvvel ellentétben csak a címzettekre nézve kötelező erejű. Címzettjei a tagállamok és magányszemélyek lehetnek. A határozat ugyanis a címzettel történt közlés napján lép hatályba, a határozatot a címzettekkel még akkor is közvetlenül közölni kell, ha azt esetleg a Hivatalos Lapban is közzé teszik. A határozatok közvetlenül alkalmazhatók, közvetlen hatályuk van.
Nem kötelező másodlagos jogforrás a vélemény és az ajánlás. Megalkotásuk több jogterületen is jelentős lehet, mivel az a kibocsátó intézmény álláspontját tükrözi valamely a szerződés körébe tartozó kérdésben.
A közösségi jog másodlagos forrásai közé tartoznak az Európai Bíróság ítéletei is, amelyek általában valamely konkrét esetre adják meg a közösségi jog értelmezését. Ezen felül azonban az Európai Bíróság különleges jogköre, hogy a tagállami bíróságok megkeresésére előzetes döntést hoz az alapszerződések értelmezésével vagy a Közösség intézményei által hozott aktusok érvényességével kapcsolatban. A Bíróság által így meghozott döntés kizárólag a referenciát kérő bíróságra nézve kötelező, de a hasonló vagy azonos ügyben eljáró bíróságok is felhasználhatják azokat. A Bíróság gyakorlatában kifejlődő esetjog lényeges eleme az EU jogának; bár az Európai Bíróság nincs kötve korábbi ítéleteihez, mégis ritka, hogy ugyanazt a kérdést kétszer eltérő módon rendezné.
Budapest, 2004. március
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
