A zálogjog felülvizsgálata a polgári jogi kodifikáció keretében

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/4. 3-17. o.

4.         VAGYONT TERHELŐ ZÁLOGJOG

4.1.      A VAGYONT TERHELŐ ZÁLOGJOG FOGALMA

A második novella továbbfejlesztette az ingó jelzálogjog intézményét; ezzel egyértelművé vált, hogy a nem lajstromozott dolgokon alapított jelzálogjog sajátosságai lehetővé teszik változó egyedekből álló vagyonösszesség zálogul való lekötését. Ezzel viszont megszűnt a vagyont terhelő zálogjognak az első novella alapján leglényegesebbnek tartott megkülönböztető ismérve; szükségessé vált a vagyont terhelő zálogjog elhatárolásának felülvizsgálása és újradefiniálása. Ennek során tisztázódott, hogy a vagyont terhelő zálogjog minőségi különbsége csak akkor mutatkozik meg, ha tárgya olyan vagyontömeg, amely alkalmas önálló gazdasági egységként való működtetésre, és ezért a felek úgy állapodnak meg, hogy ezt a gazdasági egységet lehetőség szerint a zálogjog esetleges érvényesítése esetén is fenntartják. Ez az értékesítési mód elvileg nagyobb megtérülést biztosít, kisebb zavart okoz a gazdasági életben és segíti a munkahelyek megtartását, ezért elvileg minden érintett számára előnyösebb, mint a vagyont alkotó dolgok egyenkénti eladása.

A vagyont terhelő zálogjog igazi értelme e lehetőség biztosítása, és a szabályozásnak arra kell irányulnia, hogy ennek feltételeit megteremtse. Ez a törekvés még nem valósult meg, mert ahhoz szükséges lenne, hogy legyenek speciális eljárási szabályok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a zálogjog - akár egyedi végrehajtás, akár felszámolási eljárás keretében való - érvényesítése során ezt a vagyontömeget valóban egységes működő egészként értékesítsék. Ebből a szempontból a kodifikáció során indokolt felülvizsgálni a jogintézmény szükségességét; ez nem tehető másként, mint a csődjogi és a végrehajtási szabályok egyidejű felülvizsgálatával. Felvetődik, hogy - ha a vagyon egyben tartása valóban gyakran szolgálja az adós, a hitelezők és az egyéb érintett gazdasági szereplők érdekét - nem kellene-e az egyes vagyontárgyak helyett a vagyon egészében való gondolkodást intézményesíteni a végrehajtási és/vagy a felszámolási eljárásban. Ha ez - a zálogjogi szabályozástól függetlenül - megtörténne, akkor nekünk ez már adottságként állna rendelkezésünkre. Ha viszont ennek az intézménynek nincs helye ezekben az eljárásokban, akkor a zálogjogi szabályozás ezt nem biztos, hogy tudja pótolni.

4.2.      A ZÁLOGJOG TÁRGYA

A vagyont terhelő zálogjog egyik fő sajátossága annak tárgya. Sokan vitatják az erre vonatkozó törvényi meghatározás pontosságát, jelentését, terjedelmét.

4.2.1.   Aktív vagyon

A vagyont terhelő zálogjog tárgya, amint erre a neve is utal, a vagyon. A vagyon fogalma azonban sem a köznyelvben, sem a jogban nem egyértelmű fogalom. A magánjogi jogirodalomban ismert a vagyon absztrakt fogalma, amely egy jogalany pénzben kifejezhető jogainak és kötelezettségeinek összessége, egyenlege. Ezzel szemben a zálogjog tárgya csak aktív vagyon lehet. Ez érthető is, hiszen kötelezettségnek nincs vagyoni értéke (negatív vagyoni elem), nem forgalomképes, és így nem alkalmas biztosítéki funkció betöltésére. A zálogjogot lényegétől, az elsőbbségi kielégítési jogtól fosztaná meg az, ha az aktívumok nem önmagukban, hanem a passzívumokkal terhelten szolgálnának biztosítékul. A vagyont terhelő zálogjog törvényi meghatározása is arra utal, hogy a vagyont dolgok, jogok és követelések összességeként definiálhatjuk, e fogalomba tehát nem tartoznak kötelezettségek.

A kérdés gyakorlati jelentőségét az adja, hogy a vagyont terhelő zálogjog lényegéhez tartozik az a lehetőség, hogy az értékesítés során a vagyon mint működő egység fennmaradjon. A zálogjog tárgyát képező dologösszesség azonban működő egységet éppen azáltal képez, hogy kötelmek is kapcsolódnak hozzá. E kötelmek egy része pozitív értéket képvisel (munkaszerződések, megrendelés-állomány, védjegyekhez, szabadalmakhoz fűződő fizetési kötelezettségek), mások látszólag csupán terhet jelentenek (pénzügyi adósságok, hiteltartozások). Nyilvánvaló, hogy a működő egység fenntartása nem lehetséges e kötelmek figyelmen kívül hagyásával, ezért csak az a szabályozás biztosítja a vagyont terhelő zálogjog működőképességét, amely megoldást nyújt erre a problémára. Egy ilyen megoldás lehet, ha az értékesítés szabályai lehetővé teszik azt, hogy a zálogul szolgáló eszközök megvásárlója átvállalja a vagyont alkotó eszközök működtetéséhez közvetlenül kapcsolódó kötelezettségeket is.

Cikkek

Cikkek