A visszlízing egyes jogi vonatkozásai a Fővárosi Ítélőtábla határozatának tükrében

A Fővárosi Ítélőtábla új határozatában a gyakorlatban népszerű visszlízing szerződéssel kapcsolatban tett érdekes megállapításokat. A határozat kitér a visszlízing megkülönböztető jellemzőire, illetve a fogyasztói minőség megítélésének szempontjára.

A tényállás

A Fővárosi Ítélőtábla előtti ügyben a későbbi lízingbe vevő ingatlan visszlízing konstrukció keretében eladta az ingatlanát a lízingbeadónak, és ugyanezen a napon pénzügyi lízingszerződést is kötött rá. A konstrukció célja egyrészt hitelkiváltás, másrészt a perbeli ingatlan felújítása volt.

A lízingbe vevő pert indított többek között annak a megállapítását kérve, hogy a lízingszerződés

  • leplezett szerződés, mert az valójában kölcsönszerződés; és
  • fogyasztói szerződésnek minősül, ezért megfelelő tájékoztatás hiánya miatt semmis.

A pénzügyi lízing bírósági megítélése a Ptk. és a hitelintézeti törvény (Hpt.) szempontjából

A pénzügyi lízingszerződés a régi Ptk.-ban nem szabályozott, de az új Ptk.-ban már külön nevesített szerződés.

A Ptk. a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait szabályozza (általános jogszabály). Más törvény vagy alsóbb szintű jogszabály eltérhet a Ptk. valamely rendelkezésétől, ha az eltérően nem rendelkezik (különös jogszabály). A magánjog általános tételeiből következik, hogy a különös tényállást szabályozó jogszabály alkalmazása megelőzi az általános jogszabály alkalmazását.

Ennek alapján a Ptk. szerinti pénzügyi lízing és a Hpt. szerinti pénzügyi lízingtevékenység az általános - különös viszonyában áll egymással: a Ptk. a pénzügyi lízinget a magánjogi viszonyokban, szerződéstípusként határozza meg, míg a Hpt. annak tevékenységi definícióját adja, alapvetően a hitelintézeti, pénzügyi vállalkozási működés szabályozása céljából. A Ptk.-nak a szerződéstípusra adott definíciója alapján a lízingtárgy tulajdonjogának a lízingbe vevő általi megszerzése nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az adott szerződéses finanszírozási konstrukció pénzügyi lízingnek minősüljön, ellentétben a Hpt. szerinti pénzügyi lízing esetkörével, amelynek fogalmi eleme, hogy a lízingbe vevő jogosult legyen a lízingtárgy tulajdonjogának a megszerzésére. Tehát a Ptk. szerinti pénzügyi lízingszerződések körébe olyan szerződések is beletartozhatnak, amelyek kiesnek a Hpt. szerinti pénzügyi lízing fogalmának köréből (MNB állásfoglalás: Pénzügyi lízing jogi megítélése a Hpt. és a Ptk. szempontjából).

A pénzügyi lízing főbb fogalmi elemei a Hpt. alapján

A pénzügyi lízing koncepciója a Hpt. alapján a következő főbb elemekből épül fel:

  • a lízingbeadó a tulajdonában lévő lízingtárgyat a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja;
  • a lízingbe vevő a használatért időszakonként visszatérően lízingdíjat fizet;
  • a használatba adással a lízingbe vevő jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj és a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a lízingtárgyon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.

A visszlízing („sale and leaseback”) ügylet megkülönböztető jellemzői

A visszlízing a pénzügyi lízingszerződés egyik típusa, amelyet jogszabály nem szabályoz, viszont a gazdasági életben gyakran alkalmazzák. Atipikus, egyben vegyes jogi tartalmú szerződés, amely (i) az adásvétel, (ii) a bérlet és (iii) a pénzkötelmek törvényi tényállási elemeit egyaránt magában hordozza. Célja, hogy a lízingtárgy eredeti tulajdonosának (a későbbi lízingbe vevőnek) likviditási problémáján segítsen: forrást teremtsen számára.

A lízingtárgy tulajdonosa a lízingtárgy eladásával, majd visszalízingelésével a tulajdonából kikerült dolgot továbbra is birtokolhatja, használhatja, míg az eladás folytán finanszírozáshoz jut. A visszlízing akár egyetlen megállapodás keretében, akár az adásvétel és a lízingügylet elkülönítésével megvalósítható. A volt tulajdonos eladó és lízingbe vevő, az új tulajdonos vevő és lízingbe adó egyszemélyben.

A visszlízing elhatárolása a kölcsöntől: a jogviszony tartalma

Az Ítélőtábla kimondta, hogy a gazdasági célú lízingszerződést élesen el kell határolni a kölcsönszerződéstől. Bár a két jogviszonyt a gazdasági szereplők a hasonló jellemzők miatt gyakran összekeverik, az elhatárolás azért fontos, mert a két jogviszonyhoz eltérő joghatások fűződnek.

A kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles. Ezzel szemben a pénzügyi lízing ellenszolgáltatása a lízingdíj, amely a teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részletek összege. Az Ítélőtábla e körben hivatkozik egy másik iránymutató bírósági döntésre (BDT2015.3328) is, amely szerint a kölcsönszerződés szerinti kamatrész tartalmában nem azonos a pénzügyi lízingszerződés szerinti kamattal, mivel a kölcsön utáni kamat az adós által a kölcsönnyújtónak az igénybe vett kölcsön használatáért a kölcsönösszeg százalékában meghatározott időszakosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg, míg a lízingszerződés esetében a lízingbe vevő által fizetett lízingdíj – mivel nem pénzösszeg, hanem a lízingtárgy időleges használata után jár, - a lízingtárgy használatáért fizetett használati díj.

A fogyasztói minőség megítélésének alapja: a szerződés célja

A régi Ptk. meghatározta a fogyasztói szerződés fogalmát, azonban ilyen fogalommeghatározás az új Ptk.-ba már nem került bele, csupán a fogyasztó fogalma.

A Ptk. és a Hpt. a fogyasztó magánjogi védelme szempontjából azt tekinti lényegi elhatároló ismérvnek, hogy a jogalany a konkrét szerződést a gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül vagy azon kívül köti-e meg. Fogyasztói szerződésnek csak az a kötelmi jogviszony minősülhet, amelyet a fogyasztó köt fogyasztónak nem minősülő személlyel.

Kérdés tehát, honnan lehet tudni, hogy a jogalany a gazdasági tevékenység körén belül vagy kívül jár el.

Az Ítélőtábla azt mondta ki, hogy a fogyasztói jelleg megítélésénél annak van jelentősége, hogy a lízingszerződést milyen célból kötötte a lízingbe vevő. Ha a szerződés célja nem magánszükségletek kielégítése, hanem az alapjogügylet szerinti üzleti - gazdasági célból felvett hitel visszafizetése és befektetés, úgy a felet gazdasági cél motiválja. Ezt támasztja alá a bírósági gyakorlat (BH2018.315. bírósági döntés) is, amely szerint az a kölcsönszerződés, amelynek célja a korábbi üzleti - gazdasági célból felvett hitel visszafizetése, nem tekinthető fogyasztói szerződésnek, így nem irányadóak rá a fogyasztói (fogyasztási, lakossági) kölcsönszerződésekre irányadó jogszabályi rendelkezések.

Megjegyezzük, hogy a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül, kétség esetén azonban a szerződés fogyasztói jellegének a bizonyítása a fogyasztót terheli [2/2011. PK vélemény].

Cikkek

Cikkek