A váltóból eredő követelés elévülése: mikortól és hogyan számítandó?

A Fővárosi Ítélőtábla egy nemrég hozott döntésében fontos megállapításokat tett a váltóból eredő követelés elévülésének kezdő időpontja és elévülési ideje kérdéseiben.

A perbeli váltó kiállításának alapját egy lízingszerződés alkotta. A lízingszerződésben foglalt összeg megfizetését egy 2011-ben kiállított, 2018. december 7. napján esedékes váltó biztosította. A váltó saját váltó volt, ami azt jelenti, hogy abban a váltó kibocsátója arra tett ígéretet, hogy a váltóban meghatározott összeget maga fizeti ki. A lízingbeadó a lízingszerződést 2015. májusában azonnali hatállyal felmondta, mellyel valamennyi követelés lejárttá vált. A perben a váltóbirtokos a 2020. február 19-én benyújtott keresetében a váltón alapuló igényét érvényesítette a saját váltó kibocsátójával és annak kezesével (mint alperesekkel) szemben. Az alperesek elévülési kifogást terjesztettek elő. Egyfelől arra hivatkoztak, hogy az elévülés kezdő időpontja a lízingszerződés megszűnésének napja, mivel a váltó a lízingszerződést biztosító mellékkötelem volt, így a lízingszerződés felmondásával nyíltak meg a biztosítékokból eredő kielégítési jogok. Másrészt azzal érveltek, hogy a perben a váltóbirtokos érvényesíti igényét, ezért a váltószabályok alapján egy év a rá irányadó elévülési idő.

A váltójogi jogszabályok a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez képest speciális elévülési szabályokat tartalmaznak. A váltóból eredő követelések elévülésére vonatkozó szabályok mind az elévülés időtartama, mind pedig az elévülési idő kezdete szempontjából különböznek aszerint, hogy ki érvényesít igényt és kivel szemben. E körben lehet szó a főkötelezettel szemben támasztható egyenes váltókeresetről, a váltóbirtokos visszkeresetéről, vagy a váltót visszaváltó, illetőleg a váltóbirtokos által beperelt visszkereseti kötelezett által saját előzői ellen indított visszkeresetről is.

Az eljáró bíróság az elévülés kezdő időpontját és az elévülés időtartamát is vizsgálta.

Az elévülés kezdő időpontja kérdésében a bíróság kiemelte, hogy a váltó a lízingszerződéstől független forgatható értékpapír, absztrakt kötelezettségvállalás. Ez azt jelenti, hogy a váltó az alapügylettől függetlenül pénz fizetésére kötelez, megtestesíti az abban foglalt jogokat és kötelezettségeket, a követelést maga a váltó teljes mértékben körülírja, a követelés tartalma nem szorul más megállapodások alapján kiegészítésre. Ezért az elévülés kezdő időpontja nem az alapügylet megszűnésének, hanem a váltó esedékességének a napja.

Az elévülés időtartama megállapításához a bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a fizetésre kötelezett milyen váltóadósi pozícióban van. A perbeli esetben a kötelezett az egyenes adós (a saját váltó kiállítója) volt. A saját váltó kiállítójával szemben a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg. Közvetlen kereseti jog érvényesítése esetén a váltóból eredő minden követelés a váltó esedékességétől számított 3 év alatt évül el. Az elévülési idő a megtérítési kötelezettség esetén 1 év, azonban arra akkor hivatkozhatna a kötelezett, ha sem a saját váltó kiállítója, sem helyette más (kezes, közbenjáró) nem fizet. A saját váltó kiállítója, mint egyenes váltóadós a váltójogi szabályok alapján nem alanya a megtérítési kötelezettségnek, mivel ilyen kötelezettség alanya csak megtérítési váltóadós (idegen váltó kibocsátója, valamennyi forgató, kezes, közbenjáró elfogadó) lehet.

Mivel pedig a váltóbirtokos a váltó esedékességétől számított 3 éven belül a bíróságon benyújtotta a keresetét, a váltóból eredő követelése nem évült el.

Az ügyben érintett releváns jogszabályok: 1/1965. (I. 24.) IM rendelet („Vár”) 43. § (1) bek., 44. §, 53. § (1) bek., 70. § (1) – (2) bek., 77. § (1) bek. Bár a Vár.-t 2018-ban a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvény váltotta fel, a perbeli ügyben még a Vár. szabályai voltak irányadóak, mivel a váltótörvényt csak a 2018. január 1-jét követően kiállított váltókra kell alkalmazni.

Forrás: Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.022/2021/4. számú eseti döntése.