A kezesség néhány gyakorlati kérdése

A kezesség néhány gyakorlati kérdése

A felmerülő kérdések

Legutóbb általános áttekintést adtunk a kezesség legfontosabb szabályairól. A kezesség mint fizetési biztosíték elsődleges funkciója, hogy a hitelező számára védelmet nyújtson az adós fizetésképtelenné válása ellen. Mostani cikkünkben ezért az adós fizetésképtelenségének a kezességre való hatásával kapcsoltban felmerült néhány vitatott kérdést mutatunk be, a Legfelsőbb Bíróság két elvi jelentőségű határozata (az 1/2007. és az 1/ 2010. számú polgári jogegységi határozat) alapján. A Legfelsőbb Bíróság e határozataiban a következő, gyakorlati szempontból lényeges kérdésekre adott választ:

1. Mikor kezdődik a kezessel szembeni követelés elévülése?
2. Mi a hatása az egyszerű kezest megillető sortartási kifogásnak az elévülésre?
3. Mi a hatása az elévülés főkötelezettel szembeni megszakadásának a kezes kötelezettségére?
4. Mi a hatása a felszámolási eljárás megindításának a kezes kötelezettségére?
5. Mi a hatása a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztésnek a kezességre?

Az 1/2007. polgári jogegységi határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a főkötelezett elleni felszámolási eljárás befejezésétől számított egy éven túl, de az öt éves elévülési határidőn belül terjesztett elő keresetet az egyszerű (sortartó) kezes ellen. A jogerős ítélet, az alperes elévülési kifogásának helyt adva, elutasította a keresetet, azzal az indokolással, hogy a felszámolási eljárás alatt az egyszerű kezessel szemben az elévülés nyugszik, a nyugvás megszűnését követően pedig a követelést egy éven belül lehetett volna érvényesíteni. A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, ahol az eljáró tanácsnak az volt az álláspontja, hogy a felszámolási eljárás megindítása megszakítja a főkötelezettel szembeni követelés elévülését, és ezzel megszakad a kezessel szembeni követelés elévülése is; a felszámolási eljárás befejezésekor a kezessel szembeni követelés elévülése újrakezdődik és öt éven belül érvényesíthető. Az eljáró tanács érvelésének alapját az képezte, hogy a kezesség járulékosságából fakadóan a kezessel szembeni követelés mindaddig nem évülhet el, ameddig a követelés a főkötelezettel szemben érvényesíthető. Ez az álláspont azonban ellentétes volt a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésekben kifejtett véleményével, ezért az eljáró tanács jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte.

Az elévülés kezdő időpontja

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa először azt a kérdést vizsgálta, hogy mikor kezdődik a kezessel szembeni követelés elévülése. Az elévülés kezdő időpontjának meghatározásához pedig azt a kérdést kellett tisztáznia, hogy mikor válik esedékessé a kezes tartozása. Ennek megválaszolásakor a kezesség járulékos jellegéből indult ki, és azt a következtetést vonta le, hogy a követelés esedékessé válásának az időpontja azonos mind a főkötelezett, mind pedig a kezes vonatkozásában. A Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján ebből az következik, hogy az elévülés a kezessel szemben is akkor kezdődik, amikor a főkövetelés teljesítési határideje lejár. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindebből nem következik az, hogy a kezessel szembeni követelés csak a főköveteléssel együtt évülhet el. Igaz, hogy kivételesen, de előfordulhat az, hogy a kezessel szembeni követelés elévül, miközben a főkötelezettel szemben még nem következik be az elévülés.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa arra is rámutatott, hogy az egyszerű kezesség és a készfizető kezesség elévülése ‑ bár, az előzőekben írtak szerint, mindkét esetben megkezdődik a főkötelezettség esedékessé válásakor ‑ eltérően alakul. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az egyszerű kezessel szembeni követelés elévülése annak kezdő időpontjától nyugszik, és e nyugvás mindaddig tart, ameddig kezest a sortartó kifogás megilleti, azaz egészen addig, amíg bizonyossá nem válik az, hogy a követelés a főkötelezettől nem hajtható be. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint a nyugvás alatt az elévülési idő nem telik, és a követelés a nyugvás megszűnését követően a hátralévő elévülési idő, de legalább egy év alatt érvényesíthető.

Az elévülés nyugvása és megszakadása

A főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás kezdeményezése a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint a főkötelezettel szembeni követelés elévülését megszakítja. A jogegységi eljárást kezdeményező tanács álláspontja szerint, a kezesség járulékos jellegéből következően, a főkövetelés elévülésének megszakadása a kezessel szembeni követelés tekintetében is az elévülés megszakítását eredményezi. Ennek, a Ptk. 327. §-ának (2) bekezdése alapján az a következménye, hogy a kezessel szembeni követelés a felszámolási eljárás befejezését követően az öt éves általános elévülési határidőn belül érvényesíthető. A jogegységi tanács álláspontja szerint azonban ez nem így van, a főkövetelés elévülésének megszakadása nem hat ki a kezessel szembeni követelésre. Ennek egyik, általános jellegű oka az, hogy az elévülést megszakító jogcselekmények kizárólag azok címzettjeivel szemben szakítják meg az elévülést; ezek olyan személyhez kötött jognyilatkozatok, amelyekkel kapcsolatban a járulékosság nem érvényesül. Azaz, ha a hitelező az adóssal szemben a követelést perben vagy felszámolási eljárás útján érvényesíti, az megszakítja a főkötelezettel szemben a követelés elévülését, azonban nem érinti a kezessel szembeni követelés elévülésének folyását. Ezen felül, az egyszerű kezesség esetében azért sem szakadhat meg az elévülés, mert a fentiekben írtak szerint, az elévülés ‑ annak megindulásától kezdődően, mindaddig, amíg a kezes sortartási kifogással élhet ‑ nyugszik, és az elévülés nyugvása alatt az elévülés megszakadása fogalmilag kizárt.

A főkötelezettel szembeni jogvesztés

Az 1/2010. jogegységi határozat alapjául szolgáló esetben a felek között egy vállalkozási szerződés volt. A megrendelő szerződésszegésre hivatkozva indított pert, amelyben a vállalkozót és a készfizető kezest egyetemlegesen kérte az általa adott vállalkozói díjelőleg visszafizetésére kötelezni. A vállalkozó ellen, a per megindulását követően, felszámolási eljárás indult. A felszámolási eljárás szabályai szerint a hitelező akkor is köteles követelését a törvényes határidőn belül a felszámolónak bejelenteni, ha azt már a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően per indítása útján érvényesítette. A megrendelő azonban elmulasztotta követelését a felszámolási eljárásban bejelenteni. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, azaz a követelés, a bejelentési határidő elteltével, a főkötelezettel szemben megszűnt. A kezesség járulékosságából következően, a főkötelezettel szembeni jogvesztést követően a kezessel szemben sem lehet igényt érvényesíteni. Az adott ügyben felvetett kérdés azonban az volt, hogy a főkötelezettség megszűnése akkor is kihat-e a készfizető kezesre, ha az igényérvényesítés megkezdését követően következik be.

A Legfelsőbb Bíróság e határozatában is megismételte azt a korábbi álláspontját, amely szerint a főkötelezettel és a kezessel szembeni követelés egyidejűleg válik esedékessé. A főadós késedelembe esésével tehát automatikusan a készfizető kezes is fizetési késedelembe esik, azaz szerződésszegést követ el akkor, ha a főkötelezettség esedékessé válásakor nem fizet. A kezes a fizetési kötelezettségének szerződésszerű teljesítésével és ezt követően a megtérítési igényének gyakorlásával megakadályozhatja a felszámolási eljárásban a jogvesztés bekövetkezését. A készfizető kezes késedelme tehát kizárja azt, hogy a főkötelezettel szembeni követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná; a jogvesztés bekövetkezése a kezes saját mulasztásának a következménye, a késedelemben levő kezes ezért a hitelezővel szemben nem jogosult erre hivatkozva megtagadni a fizetés teljesítését.

A Legfelsőbb Bíróság az előzőeket kiegészítve és némileg korrigálva azt is kimondta, hogy bár a kezes kifogásként nem hivatkozhat a főkötelezettel szembeni jogvesztésre, a jogosultat a szerződésből eredő gondossági kötelem terheli a készfizető kezessel szemben annak érdekében, hogy a kezes megtérítési igényt érvényesíthessen a főkötelezettel szemben. Egy kártérítés iránti perben tehát mérlegelni kell azt, hogy e követelés főkötelezettel szembeni érvényesíthetőségének meghiúsulásában mennyiben volt szerepe a hitelezőnek illetve a kezesnek.

A Legfelsőbb Bíróság itt bemutatott határozatai irányadóak a bírósági gyakorlat számára. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt, hogy a határozatok – feltehetőleg eltérő szerződési rendelkezés hiányában ‑ a kezesség Ptk-ban írt szabályai alapján születtek, azonban e szabályok diszpozitívak, tehát a felek azokat az itt tárgyalttól eltérően is szabályozhatják.