Szerző: Dr. Kovács Zsolt
Magyar Jog, 1994/2. 74-82. o.
E cikk megírásának ötlete egy 1993 tavaszán tartott találkozó alkalmával vetődött fel. A találkozót egy IVR (International Vereinigung des Rheinschffarts) nevű, a rajnai folyami hajózásban érdekelt szervezetek (hajótulajdonosok, biztosítók) érdekképviseleti szerve hozta létre tagjai és a dunai hajózásban érdekelt szervezetek és intézmények részvételével A találkozó apropóját a Duna-Majna-Rajna csatorna megnyitása adta, mely az eddig egymástól hermetikusan elzárt piacok és jogrendszerek szükségszerű találkozását, néha óhatatlan ütközését is magává! hozta, illetve hozhatja. A találkozó célja az egyes országok, folyami fuvarozás terén érvényesülő szabályainak összehasonlító vizsgálata volt, elsősorban a polgári jogi felelősség kérdésére összpontosítva. Ez szükségessé tette az erre vonatkozó magyar joganyag áttekintését is, melynek-megtisztelő feladata nekem jutott. Az így összegyűlt anyag szolgált alapul jelen cikk megírásához.
E felelősségi forma, tekintetében, a folyami fuvarozóra nézve a magyar jog, ellentétben például a német joggal, nem tartalmaz speciális szabályokat. így erre a Ptk.-nak a deliktuális felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók. Ezen belül is azonban a Ptk. említett rendelkezései közül a veszélyes üzemi felelősség szabályai (345. és 346. §) alkalmazandók, mivel a belvizi hajó mint gépi meghajtású jármű üzemeltetése egyértelműen fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül (lásd Ptk. Kommentár 863. old.). A belvizi hajó üzemeltetője, s így a belvízi fuvarozó is tehát nem vétkességi, hanem szigorúbb, tárgyi felelősséggel tartozik az ily módon okozott károkért. (?) Egy kivétel azonban van a fenti szabály alól, nevezetesen a belvizi hajók összeütközése, mely esetben az 1973. évi 28. számú tvr.-rel kihirdetett 1960. évi genfi egyezmény szabályozza a felelősség kérdését. Ez egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az ütközésben részes hajók kártérítési felelőssége csak vétkességük esetén állapítható meg, továbbá kimondja azt is, hogy az egyezményben részes tagállamok joga. a vétkesség vélelmét nem állíthatja fel.
A személyfuvarozást a Ptk. nem valódi fuvarozási szerződésként kezeli, mivel 506 §-ának (3) bekezdésében az ilyen szerződésekre, jogszabály eltérő rendelkezéseinek, hiányában a vállalkozás szerződés szabályait rendeli alkalmazni. Az eltéréseket megfogalmazó jogszabály a 10/1971. {XII. 16.) KPM számú rendelet, mely leginkább a fuvarozási szerződés létrejöttével és a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos technikai kérdéseket szabályoz (pl. utazásból kizárt és feltételesen fuvarozható személyek, menetrend, menetjegy kötelező tartalma stb.). A szabályzat különböztet kézipoggyász és útipoggyász között. Az útipoggyászt a fuvarozó fuvardíj ellenében fuvarozza, azzal kapcsolatos felelősségére a szabályzat 15 §-ának (7) bekezdése alapján az árufuvarozási szabályzat rendelkezései irányadók, tehát lényegében árufuvarozásnak tekinti e fuvarozást a szabályzat.
A fuvarozó fő kötelezettsége az utast a menetjegyben feltüntetett célállomásra a menetrend szerinti időben eljuttatni. A Szabályzat a fuvarozó lehetséges felelősségének csak egy viszonylag szűk szeletét szabályozza. Nevezetesen azt az esetet, amikor a fuvarozó a szerződést oly módon nem teljesíti, hogy az utast a célállomásig nem juttatja el. Ez esetben a fuvarozót az áru fuvarozóéhoz hasonló quasi objektív,.felelősség terheli, mely alapján a szerződés nem teljesítése miatt felel az utassal szemben, kivéve, ha bizonyítja, a jogszabályban foglalt mentesítő körülmény fennálltát. Szigorúbb azonban a felelőssége az árufuvarozóénál annyiban, hogy mentesülése csak szűkebb körben lehetséges. A fuvarozó azonban természetesen felel a szerződésszegés egyéb eseteiben is. Itt elsősorban az utas. illetve kézipoggyászának a fuvarozás során való károsodása, valamint a (menetrendhez viszonyított) fuvarozói késedelem miatti felelősség jut szerephez. Ha az utas személyében vagy kézipoggyászában bekövetkezett kár a tevékenység fokozott veszélyességével összefügg, a fuvarozó a Ptk, 318. § (1) bekezdése alapján a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai-, méghozzá álláspontom szerint a veszélyes üzemre vonatkozó szabályai szerint felel az okozott kárért. Késedelem esetén, melyre nézve a fuvarozó felelősségét, a Szabályzat 7, § (1) bekezdése alapozza meg ("a fuvarozó menetrendet készíteni és azt megtartani köteles''), álláspontom szerint a kötelezett! késedelemnek a Ptk. 299. §-ában foglalt jogkövetkezményei alkalmazandók, mely a fuvarozó vétkességi felelősségét jelenti.
A szerződés nem teljesítése esetén a fuvarozó a menetdíj (jegyár) mértékéig felelős. Az utas választása szerint akár a menetdíj meg nem tett szakaszra eső részét, akár az indulási állomásra való vissza szállítását és a teljes menetdíj visszatérítéséi, követelheti. A szerződésszegéssel okozott (károkozás vagy késedelem folytán beállt) kár esetén a fuvarozói felelősség mértéke a deliktuális felelősség szabályai szerint alakul. E tekintetben a személyfuvarozó helyzete számottevően kedvezőtlenebb, mint. az árufuvarozóé. íj kinek felelőssége jellemzően a fuvarozott áru értéke, vagy késedelem esetén a fuvardíj erejéig áll fenn.
A fuvarozó a szerződés nemteljesítése esetén beálló felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az utazási akadályt erőhatalom vagy olyan ok idézte elő, amelyet a fuvarozó el nem háríthatott. A szerződésszegéssel okozott kár tekintetében el kell választanunk egymástól az utasnak (személyében vagy poggyászában) okozott kárt és a késedelemmel okozott kárt. Az előbbi esetben a fuvarozó a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint mentesülhet, vagyis, ha bizonyítja, hogy a kárt tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, míg késedelem esetén, tekintve, hogy a kötelezetti késedelemért való felelősség vétkességi felelősség, annak bizonyításával mentesülhet a fuvarozó, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Figyelemmel arra. hogy a személyfuvarozó tipikusan jogi személy, a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség kizárásról a Ptk. 314. § (2) bekezdés tiltó szabálya folytán nem lehet szó.
Az elévülés tekintetében speciális szabályt nem találunk, így itt általános 5 éves, illetve a hajózás, mint veszélyes üzem általi károkozás esetén 3 éves elévülési idő érvényes. A jogi személyek közötti egy éves határidő is esetlegesen alkalmazásra kerülhet, ha pl. a személyszállító hajót valamely jogi személy béreli ki egy útra.
A belvízi fuvarozásra, akárcsak más fuvarozási ágakra nézve, az általános szabályokat a Ptk. XLI fuvarozási szerződésekkel foglalkozó fejezete tartalmazza. Ez azonban 506. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy hajózási (és légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire a fejezet rendelkezései csak annyiban irányadók, amennyiben jogszabály, nemzetközi szerződés, egyezmény vagy szabály másként nem rendelkezik. Bár nemzetközi szerződés vagy egyezmény, legalábbis olyan, amelyhez hazánk csatlakozott volna, e téren nincs, van azonban jogszabály, méghozzá a Hajózás Árufuvarozási Szabályzata (HÁSZ), melyet a közlekedési és postaügyi miniszter az 1/1957. (ÍV. 20.) KPM számú rendelettel bocsátott ki. E rendelet részletesen szabályozza a belvízi fuvarozási szerződésekkel kapcsolatos kérdéseket, közöttük természetesen a témánk szempontjából fontos felelősség kérdéseit is A szabályzat személyi hatálya a Magyar Köztársaság területére bejegyzett hajózási vállalkozásra, tárgyi hatálya a hajózási árufuvarozási tevékenységre terjed ki. A külföldet érintő árufuvarozásra azonban a szabályzat rendelkezései csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a felek megállapodása, vagy nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik.
A Ptk. és a HÁSZ mellett a harmadik fontos, a belvízi fuvarozást érintő jogi instrumentum az ún. Pozsonyi Megállapodás a Dunai Árufuvarozás Általános Feltételeiről (DÁF). Ez egy magánjogi megállapodás, tehát nem nemzetközi egyezmény a kormányok között, melyet a Dunamenti országok hajózási vállalatai kötöttek egymással, s melyben az érintett vállalatok arra vállalnak kötelezettséget, hogy az. általuk a dunai áruforgalomban kötendő nemzetközi árufuvarozás szerződésekben a DÁF alkalmazását kötik ki. A DÁF részletes szabályokat tartalmaz az áru és speciálisan a konténerfuvarozás szerződési feltételeiről, ideértve természetesen a felelősség kérdését is, valamint az alkalmazandó tarifákról és számos egyéb technikai kérdésről. A DÁF a magyar fuvarozó által végzett nemzetközi fuvarozásra, álláspontom szerint, a Ptk, Kommentárban foglaltakkal ellentétben nem a Ptk. 506. § (1). illetve (2) bekezdése alapján, hanem a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján, abban az esetben alkalmazandó, ha a fuvarozó a DÁF alkalmazását (pl. ennek a fuvarlevélen való feltüntetésével) kifejezetten kikötötte. A jelenlegi helyzetben, mikor a magyar belvízi fuvarozást szinte kizárólag a MAHART bonyolítja, aki a Pozsonyi Megállapodásnak tagja és így ezt köteles alkalmazni, a DÁF a nemzetközi belvízi fuvarozásokra szinte kivétel nélkül alkalmazandónak tekinthető. Ez azonban nem menti fel az esetleges jogvitában eljáró bíróságot az alól, hogy megvizsgálja hogy az adott fuvarozási szerződésre nézve a felek a DÁF alkalmazását kikötötték-e, A Pozsonyi Megállapodást első ízben 1955-ben kötötték meg, azt minden évben az érintett hajózási vállalatok igazgatói konferenciája vizsgálja felül. Legutóbbi változása 1990-ben történt, majd 1991. január 1-i hatállyal módosították az addig rubelben megadott értékeket svájci frankban megadott értékre. Fentiek alapján a felelősség egyes kérdéseinek tárgyalásánál egymástól elválasztva kell kezelnünk a belföldi fuvarozást, amelyre a Ptk, es a HÁSZ szabályai érvényesülnek, valamint a nemzetközi fuvarozást, melyre a Ptk. és a HÁSZ szabályai mellett tipikusan vonatkoznak a DÁF szabályai is.
A belvízi fuvarozó fuvaroztatóval szembeni felelőssége tipikusan három formában jelentkezhet. A fuvarozó a fuvarszerződés alapján köteles az árut épségben rendeltetési helyére juttatni, ebből következően szerződésszegésnek minősül és a fuvarozó felelősségét vonja maga után, ha az áru károsodott állapotban kerül kiszolgáltatásra (sérülés, részleges vagy teljes elveszés, megsemmisülés), e felelősség tehát az árukárért terheli a fuvarozót. A fuvarozó az árut meghatározott idő alatt köteles a rendeltetési helyére eljuttatni így felelősség terhelheti késedelemért is. Ezen túlmenően a fuvarozási szerződés, illetve a mögöttes jogszabályok egyes további kötelezettségeket is megállapítanak a fuvarozó terhére (pl. részére átadott árukísérő okmányok megfelelő felhasználása, hajótér tiszta állapotban való kiállítása), melyek megszegése szintén alapul szolgálhat a fuvarozó felelősségének megállapításához. Mivel az egyes formákra nézve a felelősségi szabályok eltérő tartalmúak, ezek elkülönített tárgyalása szükséges.
A) Árukárok A HÁSZ 49. cikkelye a Ptk. 501. §-át megismételve úgy rendelkezik, hogy :a fuvarozó felelős azért a kárért, amely az. árunak teljes vagy részleges elveszése, megsemmisülése vagy megsérülése folytán a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett". Eszerint tehát a belvízi fuvarozó felelőssége nem vétkességi, hanem a többi fuvarozóhoz hasonlóan egyfajta sajátos fokozott felelősség, melynek lényege abban áll, hogy felelős az áruban a fuvarozás alatt keletkezett kárért, kivéve ha bizonyítja a jogszabályban meghatározott mentesítő okok valamelyikének fennálltát. B) Késedelem Mivel a belvízi fuvarozásban más fuvarozási módokkal ellentétben az erre vonatkozó jogszabály a fuvarozás teljesítésére határidőt nem szab meg (ld. HÁSZ 31. cikk 2. §) a fuvarozó késedelméről elsősorban abban az esetben beszélhetünk, ha a fuvarozási szerződés szerint a felek megállapodása alapján az árut meghatározott időn belül kell rendeltetési helyére juttatni. Természetesen ilyen határidő hiánya sem jelenti azt, hogy a fuvarozó kedve szerinti időpontban és idő alatt végezhetné a fuvarozást. A Ptk.-nak a kötelezett késedelembe ejtésére vonatkozó szabályai helyett azonban feladó csak azon szabályra támaszkodhat, mely szerint az árut további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti, ha a feladástól számított 60 napon belül a fuvarozó az árut nem szolgáltatja ki (HÁSZ 52. cikk). Ez esetben azonban már nem késedelemről, hanem az előző pontban említett árukárról (elveszésről) van szó. A szerződésben vállalt határidő be nem tartásáért, akárcsak a fuvarozói késedelem másik formájáért, a fuvareszköz késedelmes kiállításáért, tehát a késedelemért a fuvarozót, a Ptk. 299. § (1) bekezdése szerinti vétkességi felelősség terheli, mivel e tekintetben speciális szabály nem lévén a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai alkalmazandók. Speciálisan alakul azonban a felelősség mértéke (lásd később). C) Egyéb szerződésszegésért való felelősség E körben ugyancsak a szerződésszegésekért való felelősség általános szabályai szerinti vétkességi felelősség terheli a fuvarozót.
A) Árukár E tekintetben a DMF alapján is fokozott fuvarozói felelősség és nem vétkességi felelősség terheli a fuvarozót. Ez azonban két szempontból is a HÁSZ-ban foglaltaktól eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Egyfelől a fuvarozót mentesítő okokat taxatíve felsorolja a DÁF, így nem kerülhet alkalmazásra a HÁSZ (és a Ptk.) generálklauzulája, mely szerint a fuvarozó akkor is mentesül, ha a kár „annak következtében állott elő. hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható". Másfelől a bizonyítási teher a HÁSZ szabályaitól eltérően, a fuvaroztatóra terhesebben alakul (lásd később). Lényeges különbség továbbá, hogy a fuvarozót csupán vétkességi felelősség terheli, ha az áru a kirakóhelyre az árufeladó sértetlen plombáival, teljes és ép csomagolásban, útközbeni felnyitásra utaló nyomok nélkül érkezett, vagy a feladó által rendelt kísérővel fuvarozták. Ez esetben ugyanis a fuvarozó az árukárért csak akkor felelős, ha a címzett bizonyítja, hogy az a fuvarozó hibájából következett be. B) Késedelem A belföldi fuvarozástól eltérően a nemzetközi belvízi fuvarozásban a fuvarozási (.,áru továbbítási"') határidők pontosan meg vannak szabva. Ezeket a DÁF 4. sz. melléklete tartalmazza, tehát amennyiben a fuvarozási szerződést a DÁF-ra való utalással kötötték, a fuvarozó teljesítésével késedelembe eshet. Ez a felelősség azonban, ismét csak ellentetten a belföldi fuvarozás szabályaival nem vétkességi, hanem fokozott felelősség, mivel a fuvarozó csak a DÁF 12, cikk 9. és 10. pont szerinti mentesülési okok fennállta esetén szabadul a felelősség alól. Fokozott felelősség terheli a fuvarozót a fuvareszköz késedelmes kiállításáért is, mely alól a DÁF 11. cikk 6 és 7. pontjában megjelölt kimentő okokra hivatkozással mentesülhet. C) Egyéb szerződésszegés A DÁF is tartalmaz a fuvarozó főkötelezettsége (az áru épségben, teljes mennyiségben és a megszabott határidőben a rendeltetési helyre való eljuttatása) mellett a fuvarozót terhelő mellékkötelezettségeket, ezek megszegéséhez azonban semmiféle speciális jogkövetkezményt nem fűz, így a DÁF hátteréül szolgáló HÁSZ, illetve Ptk. szabályai alkalmazandók, vagyis a fuvarozót e kötelezettségek megszegéséért vétkességi felelősség terheli.
Ez a pont azért igényel külön kiemelést, mert az általános felelősségi szabályokhoz képest meglehetősen speciálisan szabályozott, ugyanakkor erőteljesen érinti a fuvarozó felelősségét. A fuvarozó az áru mennyisége tekintetében azért felelős, hogy a fuvarozásra átvett mennyiségű árut szolgáltassa ki a rendeltetési helyen. Az, hogy ez ténylegesen meg történt-e, az áru mennyiségének két időpontban (a fuvarozásra való átvételkor, illetve a kiszolgáltatáskor) való összehasonlításával állapítható meg.
A fuvarozó, akárcsak más fuvarozási módoknál, itt is az árunak; a fuvarlevél szerint átvett mennyiségben és sértetlen állapotban való kiszolgáltatására köteles. Az átvett mennyiséget (az áru súlyát) a feladó bevallása, vagyis a fuvarlevélbe tett bejegyzése alapján állapítják meg. A fuvarozó (a hajózási, vállalat) súlymegállapítást csak a feladó fuvarlevélbe bejegyzett kívánságára végez. A feladó által bevallott, a fuvarlevélben foglalt adatok azonban egymagukban a fuvarozó ellen nem bizonyítanak, csak akkor, ha azokat a fuvarozó ellenőrizte és helyességüket a fuvarlevélben, illetve merülési jegyzőkönyvben igazolta (HASZ 29. cikk). Ahhoz tehát, hogy a fuvarozó felelőssége az átvett mennyiségért ténylegesen fennálljon, szükséges az ö külön aktusa is. Tovább szűkíti a fuvarozó felelősségét a fuvarlevélbe bejegyzett adatokhoz képest a HÁSZ 29. cikkelye, mely szerint, ha a berakáskor a súlyt merülés alapján állapították meg (uszályrakomány, illetve 15 000 kg-ot meghaladó súlyú részrakomány), a fuvarozó csak az ugyanilyen módon megállapított súlykülönbözetért felel, még akkor is, ha az átvett mennyiséget igazolta. Az áru kiszolgáltatása során is főszabályként a fuvaroztató kívánságára állapítja meg az áru állapotát, illetve súlyát a hajózási vállalat. Külön kívánság nélkül is köteles azonban erre a vasúti fuvarozáshoz hasonló módon, ha a jogosult (feladó vagy címzett) az áru sérülését vagy súlyhiányát állapítja meg, vagy ilyen kár fennállását a hajózási vállalat gyanítja. A ,,kárállítás" folytán végzett súlymegállapítás eredménye azonban csak a fent említett; korlátok között használható fel a fuvarozó ellen.
A belföldi fuvarozással ellentétben itt a főszabály az, hogy a fuvarozó a be- és kirakás során külön kívánság nélkül is megállapítja a küldemény mennyiségét. Tágabb körben alkalmazandó azonban az azonos mérési mód szabálya. Nem csak a merülés alapján, hanem a bármely módon végzett súlymegállapítás esetén sem felel a fuvarozó az áru tömegének eltéréséért, ha a berakáskor és a kirakáskor az áru mennyiségét eltérő módon állapították meg. Ehhez járul még a szóródó és ömlesztett áruk, valamint a tankhajóban fuvarozott folyékony áruk tekintetében az a szabály, mely szerint a fuvarozó csak azon árumennyiségért felel, melyet a berakási kikötőben végzett merülési, illetve tankmérés alapján felvett jegyzőkönyv igazol (DÁF 7. cikk 11. és 12. pont).
A) Árukár A felelősség mértéke a Ptk. fuvarozásra irányadó szabályaihoz és a más fuvarozási módokra vonatkozó szabályzatokban foglaltakhoz hasonlóan alakul. Legfontosabb jellemzője, hogy a fuvarozó felelőssége az áru értékének és elveszés vagy megsemmisülés esetén ezen felül az elveszett árura vonatkozó fuvardíjnak erejéig áll fenn: tehát korlátozott, ha a kártérítési felelősség általános szabályaival vetjük össze, melynek alapján az elmaradt haszon és a kár kiküszöbölésével felmerült költség is érvényesíthető. Az áru sérülése esetén a fuvarozó választása szerint kijavításra vagy az értékcsökkenés kiküszöbölésére köteles, azzal a korláttal azonban, hogy az ily módon őt terhelő felelősség nem haladhatja meg az áru elveszése, illetve megsemmisülése esetén fennálló felelősségét (áru értéke + fuvardíj), A kártérítés összegszerű korlátozására a fuvarozónak nincs lehetősége, mivel mint jogi személy a szerződésszegésért való felelősségét külön jogszabályi engedély hiányában nem korlátozhatja (Ptk. 314. § (2) bek.), kivéve ha a korlátozásért cserébe az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentését vagy más előnyt nyújt. Ez utóbbi lehetőségét alkalmazza a belvízi fuvarozásra a HÁSZ 53. cikke, mely lehetővé teszi, hogy ha a hajózási vállalat kivételes díjszabásában az általános díjszabással szemben kedvezőbb feltételeket vagy díjmérséklést állapít meg, az árukár esetén fizetendő kártérítés összegét korlátozza. A szándékos károkozás esetén a fuvarozó a kártérítési felelősség általános szabályai szerint a teljes kár megtérítésére köteles. Sajátos szabály érvényesül a felelősség mértékére nézve abban az esetben, ha a hajózási vállalat a küldeményt a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül vette át, hogy erre a feladó írásban utasította volna. Az ilyenkor bekövetkezett árukár eseten a fuvarozó a felelősség alól egyébként nem tudna mentesülni, mivel kimentési oknak a HÁSZ csak a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságát ismeri el, a feladónak a kár bekövetkeztében való nyilvánvaló közrehatására tekintettel azonban a HÁSZ úgy rendelkezik, hogy a kárt fele részben a hajózási vállalat fele részben pedig a feladó viseli. B) Késedelem E tekintetben a HÁSZ a Ptk. fuvarozási fejezetének késedelemre vonatkozó szabályát (500. §) veszi át, mely szerint a fuvarozó késedelem esetén legfeljebb a fuvardíj összegének erejéig terjedő kötbért köteles fizetni, melyen felüli kárát a fuvaroztató csak akkor érvényesítheti, ha a határidőben való teljesítéshez fűződő érdekét a fuvarozóval közölte és a hajózási vállalat a határidő megtartását írásban vállalta. A HÁSZ e szabályokat annyiban egészíti ki, hogy pontosan meghatározza a kötbér mértékét, mely feladatot a Ptk. az egyes szabályzatokra hagyja, csak annyit mondva, hogy „a késedelem tartamához mért összegű" kötbért tartozik a késedelmes fuvarozó fizetni. Ezt a HÁSZ a késedelem minden napja után a fuvardíj 1/10-ében határozza meg. Röviden foglalkoznunk kell még itt azzal a kérdéssel, hogy a késedelem és az árukár jogkövetkezményei mennyiben alkalmazhatók egymás mellett. A teljes elveszés a késedelem következményeinek alkalmazását kizárja, ilyen esetben tehát a feladó vagy címzett a fuvarozási határidő túllépése miatt igényt nem támaszthat. Részleges elveszés esetén a késedelem következményei alkalmazhatók; de a késedelmi kötbér összegének meghatározásánál csak a kiszolgáltatott küldeményre eső fuvardíjat lehet alapul venni. Az áru sérülése esetén a késedelem következményei korlátozás nélkül alkalmazhatók. A HÁSZ az áru megsemmisülése esetére nem rendelkezik arról, hogy a késedelem következményei mennyiben alkalmazhatók, azonban álláspontom szerint ez az eset az elveszéssel esik egy megítélés alá. C) Egyéb szerződésszegés A szerződésszegésért való felelősség általános szabályai alkalmazandók, melyek a szerződésszegéssel okozott kár tekintetében a polgári jogi kártérítési felelősség szabályaihoz vezetnek vissza. Figyelmet érdemel itt még a Ptk. 314. § (2) bekezdése is, mely jogi személy részére, esetünkben pedig a fuvarozó jelenleg feltétlenül. de valószínűleg a jövőben is tipikusan jogi személy lesz, megtiltja szerződésszegésért való felelősségének korlátozását, illetve kizárását, melynek következtében az ilyen szerződési feltétel érvénytelen lesz.
A) Árukár A fuvarozó felelőssége itt is az áru értékéhez igazodik, ennek alapján a fuvarozó elveszés vagy megsemmisülés esetén az elveszett vagy megsemmisült áru értékének, sérülés esetén pedig az értékcsökkenésnek a megtérítésére köteles. Az áru értékét a fuvaroztató/feladó számlája alapján kell meghatározni. Fontos eltérést tartalmaz a belföldi fuvarozás szabályaihoz képest a DÁF 12. cikkelyének 5. pontja. Ez alapján csomagolt és darabáru esetén az elveszett vagy sérült árudarab utáni kártérítés mértéke ugyancsak a tényleges (számla szerinti) értékhez igazodik, azonban ha az ilyen áru értéke a fuvarlevélen nem került feltüntetésre, a kártérítés nem haladhatja meg árudarabonként (értsd: a fuvarlevélben feltüntetett, egységenként) az 500 svájci frankot. Említést érdemel itt egy sajátos probléma. Az idézett felelősségkorlátozó rendelkezést tulajdonképpen egy magánjogi szerződés (lásd fent) tartalmazza. E szerződésekre viszont magyar fuvarozó esetén vonatkozik a Ptk. azon rendelkezése, mely jogi személyek részére a szerződésszegésért való felelősség kizárását vagy korlátozását tilalmazza (Ptk. 314. § (2) bek.). Bár a hajó üzemeltetése veszélyes üzem, ez csak a szerződésen kívül okozott károk esetére teszi lehetővé a dologi károk tekintetében a felelősségkizárást vagy korlátozást. Ennek következtében magyar fuvarozó szerződésében a Pozsonyi Megállapodás e rendelkezése érvénytelen lenne. A kérdés megoldása az 1978. évi 8. tvr. 1. § (2) bekezdésének és 15. §-ának együttes alkalmazásában rejlik. Az elsőként említett jogszabályhely a tvr. hatályát kiterjeszti a nemzetközi árufuvarozási tevékenységre, abban az esetben, ha azt belföldi végzi. A 15. § viszont lehetővé teszi a felelősség kizárását vagy korlátozását a jogszabály-hatálya alá tartozó területen. B) Késedelem Akárcsak a belföldi fuvarozásban, itt is korlátozott a fuvarozónak a Pozsonyi Megállapodásban meghatározott fuvarozási határidő be nem tartásában jelentkező késedelemért való felelőssége. Kedvezőbb a fuvarozóra nézve e szabály, mert legfeljebb a fuvardíj 25%-ig terjedhet. A fuvarozó késedelme esetén meghatározott összegű, a fuvarozott áru mennyiségéhez igazodó bírságot köteles fizetni a késedelem minden napjára. C) Egyéb szerződésszegés Jellemzően itt is a szerződésszegéssel okozott teljes kár térítendő. E főszabály alól a legfontosabb kivétel a berakást és kirakási határidők túllépése esetén fizetendő hajóálláspénz, melyet a Megállapodás Összegszerűen meghatároz.
Mint azt már fentebb említettem, a fuvarozó árukárokért való felelőssége a szerződéses felelősség általános szabályaihoz képest speciális, fokozott felelősség, melynek lényege, hogy a fuvarozó felelőssége fennáll az áruban a fuvarozás során bekövetezett kárért, mely felelősség alól csak az előre megszabott (törvényben, szabályzatban vagy ezek keretei között a fuvarozási szerződésben) mentesülési okok bizonyítás esetén mentesül. A fuvarozói felelősség fokozott volta, elsősorban abból a tényből fakad, hogy az áru kikerül tulajdonosának őrizete alól és a fuvarozás időtartamára a fuvarozó őrizetében áll. Ugyanakkor azonban nyilvánvalóan meghaladná a fuvarozói felelősség jogpolitikailag kívánatos mértékét, ha a fuvarozó saját magatartásával össze nem függő okból bekövetkezett árukárokért is minden esetben felelősséggel tartozna. Ezért a főszabály alól a mentesülési okok több irányban teremtenek kivételeket. Az elsőként említendő mentesülésre vezető körülmény a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok. Ez lényegében megegyezik a veszélyes üzem; felelősség esetén érvényesülő kimentési okkal. így ha csak ez a mentesülési ok állna fenn, a fuvarozót lényegében a felelősség e speciális fajtája terhelné. A fuvarozó felelőssége azonban, bár fokozott az általános vétkességi felelősséghez képest, vagyis éppen az áru birtokánál fogva, az általánosnál magasabb elvárhatósági mércének kell megfelelni az áru károsodástól való megóvása tekintetében, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felelősségi szintjét azonban nem éri el. A felelősségi mércét két irányban csökkentik a fuvarjogi szabályok. Egyfelől az áru jogosultjának (feladó vagy átvevő) tevékenysége következményei alól mentesítik a fuvarozót. Ide tartoznak: a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága; a jogosult által végzett rakodás, azon eset, ha a jogosult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Másfelől, s ez sajátos fuvarjogi intézmény, a fuvarozó nem felel azért a kárért sem, mely az áru belső tulajdonságából fakad. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a fuvarozó a tevékenységével összefüggő, bár neki nem szükségképpen felróható okból keletkezett kárért felel az áru jogosultja félé, ideértve azt az esetet is, amikor a kárt harmadik személyek magatartása (pl. baleset) okozta. Itt kell szólnunk egy további, a fuvarozó felelősségét érintő problémáról is. A fuvarozó felelőssége ugyanis már eleve az árunak nem minden káráért, hanem csak a fuvarozás tartama alatt bekövetkezett káráért áll fenn. Ez a körülmény ugyan nem mentesülési ok, hanem a felelősség fennálltának előfeltétele, mégis végeredményben ugyanoda vezethet, mint valamely mentesülési ok fennállta. Azt, hogy az árukár a fuvarozás időtartama alatt következett be, a jogosultnak kell bizonyítania, a fuvarjog azonban jelentősen megkönnyíti helyzetét, amikor vélelmet állít fel amellett, hogy az áru a fuvarlevélben foglalt mennyiségben és minőségben átvételre került. Ha a fuvarozó az árut nem a fuvarlevélben foglaltak szerinti mennyiségben és állapotban szolgáltatja ki, ezt úgy tekinti, hogy az eltérés a fuvarozás időtartama alatt keletkezett.
A fentiekben említettekhez képest külön mentesülési okokat a HÁSZ nem tartalmaz, nevesíti azonban a fuvarozó mentesülésére okot adó körülmények két, speciálisan a belvízi fuvarozáshoz kapcsolódó csoportját. A feladó vagy a jogosult nem az adott helyzetben elvárható eljárása körében [HÁSZ 50. cikk 1. § e) pont] a fuvarozó mentesül akkor is, ha olyan árut adtak fel nyitott uszályban, melyben ennek következtében kár keletkezhet. (Ide tipikusan a nedvességre, esőre érzékeny áruféleségek tartoznak.) Az áru belső tulajdonságából eredő kár (hiány) egy speciális esetkörét szabályozza az 50, cikkely 3, §-a, mely szerint a természetüknél fogva a fuvarozás folytán súlyveszteséget szenvedő árukban beállt súlyhiány esetén a fuvarozó csak a hiány szabályzatban meghatározott mértékét meghaladó részéért (mely lényegében a természetes súlyveszteség vélelmezett mértéke) felel. Az áru jogosultja azonban megfoszthatja a fuvarozót a mentességtől is, ha bizonyítja, hogy a súlyveszteséget nem a mentesség alapjául szolgáló körülmények (vagyis nem áru sajátossága) okozták.
A Pozsonyi Megállapodás (12. cikkely 6. pont) lényegében a belföldi fuvarozásban érvényesülő mentesülési okokhoz hasonló körben teszi lehetővé a fuvarozó mentesülését. Eltérések az alábbiak tekintetében tapasztalhatók; A) A fuvarozó nem a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok fennálltának bizonyításával szabadulhat felelőssége alól, hanem ennek konkrétabban meghatározott, a Megállapodásban felsorolt eseteiben, úgymint:
B) Taxatíve felsorolt esetekre korlátozza a feladó vagy címzett nem az adott helyzetben elvárható módon való eljárására való hivatkozást, azon eseteket sorolva ide, ahol a feladó vagy címzett a Megállapodásban nevesített kötelezettségét megszegte (tevéssel vagy mulasztással). További sajátossága e mentesülési okoknak, hogy minden esetben elég a fuvarozónak a mentesülési ok fennálltát állítania és az áru jogosultjának kell bizonyítania, hogy a kár bekövetkezte nem a hivatkozott mentesülési oknak tudható be. A belföldi fuvarozásra irányuló szabályok a bizonyítási terhet megosztják, s az áru belső tulajdonságával, részben a csomagolás hiányosságával, továbbá az áru jogosultjának magatartásával (általa végzett ki- és berakás, általa rendelt kísérő eljárása) összefüggésben telepíti csupán a bizonyítási terhet az áru jogosultjára
Az áru jogosultjának igényérvényesítése egy folyamatként írható le, melynek kezdőpontja az árukár észlelése, végpontja pedig, peren kívüli rendezés hiánya esetén, a fuvarozó elleni peres eljárás megindítása. Nézzük most a folyamat, egyes állomásait részletesebben.
A) Az igényérvényesítés folyamatában az első lépcső, s egyben az igény felmerülésének alapja az. árukár észlelése és rögzítése. Az árukárt. legyen az hiány vagy sérülés, az átvevő a kiszolgáltatás során tapasztalt állapot és a fuvarlevél adatainak egybevetésével észleli. Amennyiben kárt észlel, a rögzítésre, a kár jellegétől függően, négy módja van a HÁSZ alapján:
különböző hiánya a leggyakoribb árukárfajta. Ha a jogosult ilyen kár fennállását állítja a kiszolgáltatás előtt vagy a hajózási vállalat ilyen kár fennállását gyanítja, az utóbbi köteles az áru állapotát, súlyát és ha lehetséges a kár keletkezésének okát megállapítani (HASZ 56. cikk 3. §). E kötelezettségnek azért van különös jelentősége, mert bár a kifogás nélküli átvétellel főszabály szerint a jogosult felszólamlási és kereseti joga megszűnik, amennyiben azonban a hajózási vállalat a kötelezettségét megszegte, vagy a HÁSZ szóhasználatával élve a kármegállapítás az ő hibájából maradt el, a felszólamlási és kereseti jog a kifogás nélküli átvétellel nem szűnik meg
B) Amennyiben az árukár megállapítása és a jogosult igénybejelentése az A) pontban írtak szerint szabályszerűen megtörtént, a jogosult számára megnyílik a kárigény pontos részleteit tartalmazó felszólamlás benyújtására nyitva álló határidő. A felszólamlás benyújtása egyben előfeltétele is annak, hogy a hajózási vállalat teljesítésének hiányában ellene a jogosult igényét perben érvényesítse. A HÁSZ is ismeri tehát a kötelező peren kívüli felszólamlás intézményét (59. cikk 3. §), melynek elmulasztása a hazai joggyakorlat által egyértelműen alkalmazott szabályok szerint a Pp 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, illetve a Pp 157. § a) pontja alapján a per megszüntetését kell, hogy eredményezze. A felszólamlás tartalmi kellékeit a HÁSZ 60. cikkelye részletesen meghatározza az írásban benyújtandó felszólamláshoz mellékelendő dokumentumok (kár összegének dokumentálása, igényérvényesítési jogosultság igazolása stb.) megjelölésén keresztül. A felszólamlás benyújtására nyitva álló határidő egyben azon elévülési idő is, melyen belül a fuvarozóval szemben kárigény érvényesíthető. Ez a Ptk. 504. % (3) bekezdésében foglalt egy éves elévülési idővel megegyezik. A határidő elmulasztása jogvesztő hatályú, kezdő időpontját a HÁSZ részletesen, a fuvarozási szerződésből eredő különböző típusú igények szerint elkülönítve meghatározza (58, cikk 2. §.). A tipikusnak tekinthető kárigény (részleges elveszés, illetve hiány és sérülés) esetén a határidő a kiszolgáltatáskor kezdődik. Az elévülés félbeszakadására és szünetelésére a polgári jog általános szabályai alkalmazandók. Ez utóbbi alól azonban kivétel a HÁSZ 58. cikk (3) bekezdésében foglalt szabály, mely az elévülés szünetelésének egy sajátosan fuvarjogi esetét állapítja meg A szünetelés a felszólamlás benyújtása napjától a felszólamlás elutasításáról szóló értesítés, illetve az ahhoz csatoltan benyújtott mellékletek jogosult részére való kézbesítésének napjáig szünetel. Az elévülés fuvarjogban való érvényesülése több érdekes problémát is felvet, melyek közül csak egyet említek, a jelen munka által szabott keretek által lehetővé tett mélységben. A félbeszakadás polgári jog szerinti szabályainak és a felszólamlás joghatására vonatkozó HÁSZ-beli szabálynak az együttes alkalmazása során a következő kérdés vetődhet fel A Ptk 327, § (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás. Ennek fényében azonban megkérdőjeleződik a HÁSZ szerinti felszólamlás hatálya. A felszólamlás ugyanis nyilvánvalóan eleget tesz a Ptk. 327. §-ában foglalt kritériumoknak. így az elévülést félbe kellene szakítania. Amennyiben viszont e joghatást megtagadjuk tőle, arra tekintettel, hogy az e fuvarozási ágra vonatkozó speciális jogszabály sajátos jogkövetkezményt fűz a felszólamláshoz, megkérdőjeleződik az elévülés ilyen módon való félbeszakítására vonatkozó szabály alkalmazhatósága. Ezen a ponton azonban a HÁSZ ellentétbe kerülne a magasabb szintű jogszabállyal, a Ptk.-val. Ennek az ellentmondásnak a feloldására nem alkalmas a Ptk. 506. § (2) bekezdése sem, mivel az csupán a Ptk. fuvarozási fejezetének szabályaira nézve teszi lehetővé a HÁSZ eltérését a Ptk.-tól. Álláspontom szerint a probléma csak úgy oldható fel, ha a HÁSZ kérdéses szabályát úgy tekintjük, mint amely a követelés érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás kötelező formáját, formai kellékét adja meg, s ezzel az ettől eltérő formában, vagy a felszólamlás visszautasítása után előterjesztett felszólítást megfosztjuk az elévülés félbeszakítására való képességétől. Ezt a megoldást támasztja alá egyébkent a HÁSZ hivatkozott szakaszában található azon szabály is. mely szerint az ugyanarra a követelésre vonatkozóan benyújtott újabb felszólamlás az elévülést nem szünetelteti. C) Amennyiben a fuvarozó a felszólamlást elutasította, a jogosuk az elévülési határidőből a felszólamlás elintézési idejével meghosszabbított még hátralevő idő alatt igényét polgári peres eljárás útján az általános illetékességi szabályok szerint illetékes bíróság előtt érvényesítheti. D) A HÁSZ 59. cikke részletesen meghatározza, hogy a fuvarozási szerződés egyes létszakaszaiban ki jogosult az igény-érvényesítésre, a címzett vagy a feladó. Egyidejűleg. azonban csak egyikük léphet fel, e fellépés a másik fél igényérvényesítési jogát megszünteti,
A Pozsonyi Megállapodás szabályai a fentiekben ismertetettől némileg eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Az eltérések részben a fuvarozó kedvezőbb pozíciójának megteremtését célozzák, részben pedig a fuvarozás nemzetközi jellegéből adódó sajátosságokat kívánják figyelembe venni. Vizsgáljuk most meg e szabályokat az előző pont szerinti lépcsőzetes bontásban. A) A kárigény alapjául szolgáló körülmény megállapítására a Megállapodás a HÁSZ-nál lényegesen egyszerűbb szabályokat tartalmaz (7. cikk I.4. es 15. pont). Amennyiben az áru kiszolgáltatása során hiányt vagy sérülést fedeznek fel, a fuvarozó és a címzett együttesen jegyzőkönyvet vesznek fel. Ilyen jegyzőkönyv felvételének hiányában az árut a fuvarlevél adatainak megfelelően, kiszolgáltatottnak kell tekinteni. A kiszolgáltatáskor fel nem ismerhető sérülés esetén a kiszolgáltatástól számított 48 óra áll a jogosult rendelkezésére a kár bejelentésére. Azt azonban, akárcsak a HASZ szabályai szerint, neki kell ekkor bizonyítania, hogy a sérülés a fuvarozás időtartama alatt történt. E szabály két szempontból is kedvezőtlenebb a jogosultra nézve a HÁSZ-ban foglaltaknál. Egyfelől hiány esetén már nincs lehetőség kiszolgáltatás utáni bejelentésre, másfelől a 3 nap helyett csak 48 óra áll rendelkezésre a bejelentés megtételére, Ugyanakkor azonban a jogosult helyzete bizonyos szempontból előnyösebb is a Megállapodás alapján. A HASZ szerint ugyanis amennyiben a kiszolgáltatáskor, vagy fel nem fedezhető kár esetén 3 napon belül a jogosult nem jelzi a kárt, kárigényt többé nem támaszthat a hajózási vállalat ellen (kivéve, ha a kár megállapítása a hajózási vállalat hibájából maradt el). A Megállapodás azonban nem köt jogvesztést a határidőbeni bejelentés elmulasztásához, csupán vélelmet állit fel az ellenkező bizonyításáig arra nézve, hogy a jogosult a fuvarlevél szerinti állapotnak megfelelően vette át az árut. A jogosult tehát nincs elzárva az igény érvényesítésétől, de a bizonyítási teher rajta fekszik. B) Közvetett formában ugyan, de a Megállapodás is ismeri a kötelező peren kívüli felszólamlás intézményét (16. cikk 2. pont). Sajátos szabály a HÁSZ-hoz képest a felszólamlás kötelező elintézési idejének meghatározása (3 hónap). Elmulasztásának az a következménye, hogy a jogosult a fuvarozó elutasításának hiányában is indíthat keresetet. A Megállapodás a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítését felszólamlás vagy per útján a címzettre ruházza, ez azonban álláspontom szerint a címzett e jogosultsága kizárólagosságának kimondása hiányában nem akadályozza a nemzeti jogok szabályainak, így a HÁSZ-nak az érvényesülését az igényérvényesítési jogosultság megosztása tekintetében. További sajátos szabálya a Megállapodásnak, hogy azon esetekben, amikor a fuvarlevélen az áru mennyisége a feladó bevallása, vagy az általa még a berakás elölt elvégzett mérés (pl. parti olajtartályok) alapján kerül feltüntetésre, a címzett a kiszolgáltatott mennyiséggel kapcsolatos igényét nem a fuvarozónak, hanem a feladónak jelentheti be. C) A keresetindítás (és a felszólamlás) határideje, vagyis a fuvarozási szerződésből eredő igények elévülési ideje a Megállapodás alapján is egy év. Kezdő időpontját is a HÁSZ-hoz hasonló szabályok szerint kell megállapítani, kisebb eltérések azonban vannak. A főszabály azonban (sérülés vagy részleges hiány esetén a kezdő időpont a kiszolgáltatás napja) ugyanaz. A keresetindításra akkor kerülhet sor, ha a fuvarozó a felszólamlást egészben vagy részben elutasította vagy arra az előírt határidőn belül nem válaszolt. Tekintettel a Megállapodással érintett fuvarozások nemzetközi jellegére, az rendelkezik a jogvita eldöntésére joghatósággal bíró fórumról is. Ez a felek eltérő megállapodásának hiányában az alperes székhelye szerint illetékes bíróság. D) Arra nézve, hogy az igényérvényesítési jogosultság kit illet meg. a B) pontban már ismertettem a vonatkozó szabályokat.
E cikket, bár remélem, hasznos információkat is tartalmazott a téma iránt érdeklődök számára, igazából csak gondolatébresztőnek szántam-szánhattam. Számos, önálló tanulmányozást igénylő kérdést nem érinthettem, mint például a Pozsonyi Megállapodás jövőbeli sorsa, vagy akár magának a Megállapodásnak egyes részei (konténerfuvarozás, közös hajókár). Szinte teljesen feltáratlanok, legalábbis tudományos vizsgálódás szempontjából a folyami hajózás közigazgatási jogba tartozó normái is, Megemlítem végül a folyami hajózás magán- és közjogi szabályainak a más parti országok jogával való összehasonlító elemzését, mint ugyancsak fontos és érdekes területet.
- A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1992 Budapest - Baczonyi-Isépy-Uhlyarik: Árufuvarozási jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1974 Budapest
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
